Kedves Olvasónk! A tűzhányókról szóló fejezetünket az Önök visszajelzése alapján alakítottuk olyanná, amilyennek a legtöbben látni szeretnék. Mivel az oldal kapcsán kapjuk a legtöbb visszajelzést, igyekszünk a látogatók igényeit a tőlünk telhető módon kielégíteni. 

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy kedvtelésből szerkesztett honlapunk nem veheti fel a versenyt jó néhány tudományos szervezet, intézmény hasonló oldalaival, ám – a szép számmal érkező pozitív visszajelzés szerint – a vulkanológia, tágabb értelemben pedig a földrajztudomány népszerűsítésének talán így is eleget tudunk tenni.

Napjainkban, amikor állami oktatásunk mindinkább igyekszik háttérbe szorítani a földrajzot mint tantárgyat, különösen jóleső érzés, ha sikerül embereket megnyerni e tárgy szeretetének. Ez persze viszonylag könnyen megy olyan témák felvonultatásával, amelyek legtöbbünk számára érdekesek, látványosak. A vulkanológia minden bizonnyal egy ilyen terület, hiszen közérthető híradásait a legtöbben szívesen olvassuk. Ez tehát az egyik érv, ami miatt elköteleztük magunkat e téma iránt, azon túl persze, hogy megvan rá a személyes indíttatás is. A másik pedig kétségkívül az a tény, amelyre az elmúlt évek nagy katasztrófái világítottak rá, mégpedig, hogy vajmi keveset tudunk a kiszámíthatatlannak tartott, ám némi alapismerettel könnyen megérthető képződmények, vagyis a tűzhányók működéséről.

A „Vulkánok” fejezet tartalmának állandó bővülése a folyamatosan birtokunkba kerülő irodalom felhasználásának, a bennünket segítő geológus-geográfus-vulkanológus szakembereknek, és nem utolsó sorban a témát feldolgozó tagjaink lelkesedésének köszönhető. Elszántságunkat vulkanológiai kollektívánk 2006. évi megalakítása is jól tükrözi.

A közzétett cikkeket, tanulmányokat igyekeztünk némiképp rendszerezni, hogy ezáltal is áttekinthetőbbé tegyük. Ebben a szerkesztők szubjektivitása is szerepet játszik. Az általános rész alatt azért tárgyaljuk a világ vulkánjaitól elkülönítetten az itáliai tűzhányókat, mert ezekhez személyes élmények is kötnek bennünket. 1999 és 2008 között kilenc alkalommal volt szerencsénk Dél-Olaszország vulkáni vidékeire látogatni, ahol helyi kapcsolataink jóvoltából heteket tölthettük a tűzhányók megismerésével, tanulmányozásával. Útjaink közül tudományos szempontból igazán négyet emelhetünk ki, mégpedig a 2000. évit, amikor első magyar kutatókként a Vezúv 330 méter mély kráterébe tehettünk túrát (ekkor megismerkedhettünk a kráterbelső utóvulkáni jelenségeivel, különleges növényvilágával), a 2001 októberében tett kirándulást, amikor az Etna nagy nyári kitöréssorozatának hatásait mérhettük fel helyi vulkanológus vezető segítségével, a 2002. évit, amikor az Etna éppen zajló kitörésébe „csöppentünk bele”, és a 2006. évi második alkalmat, amikor a szó szoros értelmében egyik napról a másikra adódott lehetőségünk Szicíliába utazni. Ez utóbbira szintén az Etna rendkívül látványos aktivitása szolgáltatott okot.

Úgy véljük, hogy az utak szervezésekor támogatóinknak tett ígéretünket is megtartottuk (tartjuk) azzal, hogy tapasztalatainkat folyamatosan a hazai ismeretterjesztő irodalom (A Földgömb, HTM, Origo, 3. Évezred, Élet és Tudomány stb.) rendelkezésére bocsátjuk, valamint azzal, hogy önálló könyvet jelentetünk meg (Vulkántúrák – Dél-Olaszország), és persze azzal is, hogy honlapunkon számolunk be élményeinkről.

Bízunk abban, hogy oldalunkon sok hasznos írást talál, és abban is, hogy örömmel és érdeklődéssel olvassa az összegyűjtött cikkeket, tanulmányokat. Kérjük, ha birtokába jut bárminemű olyan információnak, mely az alábbi fejezetek valamelyikébe kívánkozik, küldje el nekünk. Ugyanakkor szívesen vennénk, ha észrevételeivel, javaslataival segítene bennünket az adatgyűjtésben, illetve az esetleges hibák kiküszöbölésében.