Kitörés Vulcanón (1888-1890 között)
Ma már nem igen látható nyoma annak, hogy a Tirrén-tengeren, Szicíliától északra található Vulcano szigete a turizmus fellendülése előtt ipari terület volt. A sziget életét a múltban és a jelenben meghatározó tevékenység között a vulkán mind ez idáig utolsó kitörése zajlott. A kénbányáról magyar nyelven kevés leírás lelhető fel, ezt a hiányosságot pótolva, utánanéztünk néhány érdekességnek.
A kén felhasználása igen sokrétű. A papíripar, a gumiipar a gyufagyártás, lőpor előállítása, növényvédőszer- és műtrágyagyártás mellett a textilipar számára is fontos alapanyag. Ez utóbbi kapcsolódik Vulcano szigetéhez is. James Stevenson (1822-1903) glasgow-i iparmágnás a textilipar számára állított elő vegyületeket, amelyeket a szövetek színezéshez használtak. Ehhez az eljáráshoz a kén – kénsav formájában – kulcsfontosságú összetevő volt, amit általában a Földközi-tenger térségéből importálták, főként Spanyolországból, Olaszországból.
Hogy a saját gyárai számára könnyebben kénhez jusson, az 1870-es évek elején Stevenson megvásárolta Vulcano kénben gazdag vulkanikus szigetét Vito Nunziante márkitól, egy Bourbon tábornoktól. Stevenson bányája annak ellenére fontos és emlékezetes része Vulcano történelmének, hogy igen rövid ideig működött, tekintve, hogy 1888. augusztus 3-án, a sziget központi vulkánján két évig tartó kitörés kezdődött. Ez a vulkáni aktivitás olyan mértékű károkat okozott a bányászati infrastruktúrában, hogy egyúttal ez a fajta tevékenység véget is ért.
Nemcsak a bányászati munkássága, hanem maga Stevenson is jelentős személyiség volt Vulcanón, annak ellenére, hogy látogatásai alkalmával ritkán tartózkodott a szigeten, inkább a jachtja fedélzetén maradt. A helyiek kissé különcnek gondolták, de nagyra tartották. Részben azért, mert a malvasia szőlő termesztésének bevezetését is neki köszönhették. A szőlőfajta termesztésének a mai napig tartó hagyománya van Vulcanon, de a szigetcsoport többi szigetén is. Másrészt érdekelte a hely történelme, komoly pénzzel támogatott egy régészeti ásatást is, amely során i.e. 4-3 századi hellén sírkamra került elő. Ez a mai napig az egyetlen hivatalos régészeti lelet a szigeten.
Kén- és timsóbányászat
Bányaépületek Stevenson idejéből
A bánya ipari tevékenységének jellegéről és mértékéről keveset tudunk. Az szinte biztos, hogy Stevenson kipróbált és bevált módszerekre támaszkodott és azokon a területeken dolgozott, amelyek már a középkor óta ismertek voltak arról, hogy ott ként és timsót lehet találni: nevezetesen a Faraglione területén, és a Fossa-kráteren. A Faraglione egy szolfatáramező, amely szén-dioxid és kénhidrogén gázokat bocsát ki; a fumarola-tevékenység szerves kapcsolatban áll a sziget aktív vulkanizmusával. A fumarolák mind a kén, mind az alumínium-csoportba tartozó ásványok forrásai. Bár „Faraglione solfatara” szilárd felszín látszatát kelti, valójában a geotermikus folyamatok során keletkezett szétmállott kőzet és a a kitermelés során ottmaradt törmelék alkotja. Dokumentumok utalnak arra, hogy Stevenson idejében itt is történt kitermelés, azonban tekintve, hogy itt a tiszta kénkristályok kis mennyiségben koncentrálódnak, csak korlátozott gazdasági értékkel rendelkezhetett ez a terület.
Stevenson a régi, bevált módszert alkalmazta, a ként olvasztással nyerték ki, Calcarone- típusú kemencék használatával.* Ezek a kemencék a vulkán északi lejtőin voltak, maradványaik a mai napig megtalálhatók itt. Ezek a kemencék nagyban különböztek az általános kénégető kemencéktől, mert a szokásosnál nagyobbak, körülbelül 10- 20 méter átmérőjűek, míg a korábban Szicíliában és mediterrán térség más kéntermelő részein is használt építmények ennél jóval kisebbek, 2-5 méter átmérőjűek voltak. Az égetés során a kén lassan, lefelé olvadt, és a lejtős padlóról a kijárat felé csöpögött. Itt fából készült csatornákon keresztül speciális formákba öntötték, és ahogy lehűlt, egyfajta rúddá alakult. Ekkor öszvérekre pakolták és a kikötőbe szállították.
A folyamat során egyszerre körülbelül 2000 köbméter ércet dolgoztak fel, és az olvasztás körülbelül 20-30 napig tartott. Ez a módszer nagyon pazarló volt, mivel a kén egy része – nagyjából a fele – a levegőben kén-dioxidként elillant. Ugyanakkor a kibocsátott irritáló gázok miatt súlyos környezetszennyezést és egészségkárosodást is okozott.
James Stevenson (1822-1903)
Stevenson a kitermelések során nemcsak a számára legfontosabb ként bányászta ki, hanem valószínűleg más ásványi anyagokat is, főként a timsót (alumínium-kálium-szulfát). A timsó máshol található meg a szigeten, mint a kén, kitermelése és feldolgozása is jelentősen eltér az előbb említett ásványtól. Stevenson mindkettőt kitermelte, de nagyüzemi feldolgozásáról vajmi keveset tudunk. Abban az esetben, amikor a timsót kénnel keveredve bányászták, a folyamat végén hulladékként eltávolították, vagyis nem hasznosították. A timsó kitermeléséről annyit tudunk csupán, hogy a bánya a Levante kikötő közelében volt, az innen kibányászott anyagot megolvasztották és hosszan melegítették, hogy porrá alakuljon, amit végül a bőr cserzésére használhattak.
* (A Calcarone kemencék a bányákból kitermelt kénérc olvasztására szolgáló speciális kemencék, amelyek célja a tiszta kén elválasztása a szennyeződésektől. A kemence egy különleges, általában hengeres vagy enyhén csonka kúp alakú, körülbelül 5 méter magas szerkezet, amelynek belső padlója egy nyílással végződik. Teteje nyitott, a tüzet felülről szítják. A tüzelőanyagot maga a kén szolgáltatja, amely öngyulladást okoz.)
Érdi-Krausz Erika
Leave A Comment