STROMBOLICCHIO – Ami egy vulkánból megmaradt

Strombolicchio nem más, mint az Ős-Stromboli egykori kürtőkitöltése

A Lipari-szigetek tagjai között, Stromboli felé hajózva feltűnik egy érdekes sziklaszirt, amelyet olykor a kirándulóhajók is útba ejtenek. Ugyanez a képződmény magáról Stromboliról letekintve is feltűnő jelenség.

Strombolicchio szigete, merthogy ez a neve, a Lipari-szigetek egyik legrégebbi, mintegy kétszázezer éves tűzhányójának vulkáni tevékenységéből megmaradt tengeri sziklaszirt. A Tirrén-tengerben, Stromboli szigetétől mintegy 2 km-re északkeletre találjuk. Az eróziónak ellenálló, kemény bazaltsziget 50 méterrel emelkedik ki a tengerből és körülbelül 300 négyzetméteres területen helyezkedik el. Létrejötte a vulkán és a tengeri hullámverés (abrázió) közös produktuma. A kitörések során a  kürtőt kitöltő, megszilárdult magmát körülvevő salakkúpot ugyanis a tenger egyszerűen lepusztította, hiszen anyaga laza piroklasztból állt. A kürtőkitöltés, amelynek felépítő kőzete sokkal ellenállóbb, így a felszínre kerülhetett (kipreparálódott). Ennek az erodálódott kürtőkitöltésnek a vulkanológia szakkifejezése a neck.

A vulkáni tevékenység idővel körülbelül 3 kilométerre délnyugatra helyeződött át és mintegy 100 000 évvel ezelőtt létrejött a ma ismert Stromboli.
Az 1920-as években Strombolicchio-t egyszerűen lefejezték, a csúcsát felrobbantották, hogy világítótornyot építhessenek rá, ami a szirt magasságát mintegy 10-12 méterrel csökkentette. A világítótorony 1926-ban készült el, de csak 1938-tól működött. A torony  8 méter magas, kör alaprajzú építmény, amelyet egy erkély vesz körül. Ez volt a toronyőr lakhelye.  Hogy a torony megközelíthető legyen, a sziklába mintegy 200 lépcsőfokot is beépítettek.  Eredetileg egy toronyőr élt itt, mára azonban az emberi jelenlét okafogyottá vált, ugyanis a napenergiával működő jelzőrendszert automatizálták. Üzemeltetője az olasz haditengerészet.

A tiltás ellenére sokan kikötnek a szigeten

Strombolicchio egy időre népszerű turisztikai látványosság volt, azonban 1991-ben a szigetet természetvédelmi területté nyilvánították, és megtiltották a turistáknak, hogy partra szálljanak a szigeten. Ide  jelenleg csak engedéllyel, kutatási célból lehet felmenni, csónakkal megkerülhető, de kikötni nem szabad.
Ennek az a fő oka, hogy Strombolicchio néhány nagyon ritka növény- és állatfajnak ad otthont. A Bassia saxicola (sziklai seprőfű) például egy veszélyeztetett, kihalással fenyegetett növény, amely ezen a helyen kívül csak Capri szigetén lelhető fel,  ott is csak néhány száz példányban. A Podarcis raffonei (lipari fali gyík) , egy ritka,  veszélyeztetett gyík, amely a világon csak három helyen – a Lipari-szigetek egyéb tagjain – fordul elő.
A Lipari-szigetekhez számos legenda kötődik,  ez alól Strombolicchio sem kivétel. A történet szerint a sziget a Stromboli vulkán kürtőjébe szorult dugó volt, amely egy heves kitörés során kirobbant  a hegyből és a tengerbe zuhant.

A cikk az alábbi forrás felhasználásával készült: Kattints IDE!

Szöveg: Érdi-Krausz Erika

Fotók: Lieber Tamás

GALÉRIA

Strombolicchio szirtje Stromboliról fotózva (a kép bal felső sarkában)

A háttérben Stromboli

A szirtet masszív, időjárásnak és a tenger ostromának ellenálló bazalt alkotja. Ennek ellenére az állandó hullámverés kisebb barlangokat azért ki tudott alakítani az oldalában

A szirtre körülbelül 200 lépcsőfok vezet fel