A Vezúv, előtérben a nápolyi agglomerációval

A Vezúv, előtérben a nápolyi agglomerációval

…Veszélyes vulkánok Európa közepén is akadnak. A legutóbbi kitörések tizenegyezer évvel ezelőtt zajlottak, helyszínük a Rajnai-palahegységhez tartozó Eifel volt. A vulkánkitörések emlékét a körkörös falú, talajvízzel feltöltött robbanási tölcsérek őrzik. Legismertebb közöttük a Laacher-tó. Az eifeli kitörések okozói azok a földkéregbe mélyen lenyúló zavarási övezetek és normális vetődések, amelyek átvágják az európai lemez litoszféráját. A vágásokba alulról magma nyomult, s amikor a felszínhez közeledve talajvízzel találkozott, heves, a talajba mély kráternyílásokat robbantó gőzrobbanások következtek be.

Tizenegyezer évvel ezelőtt, a legutóbbi kitörés során a Föld mélyéből még az 1980-as Mount St. Helen-kitörésnél is több anyag repült ki a kráterből. A kráterből irtózatos erővel repült ki a hamu, a por és a tufa. Számítások szerint a kitörési felhő negyven kilométeres magasságban lebeghetett Észak-, Dél- és Nyugat-Németország felett. A Laacher-tavat létrehozó kitörésből származó hamumaradványok még Észak-Olaszországban is fellelhetők a talajban.

A mai Eifel környékét elnézve nehéz elképzelni, hogy egykor tűzhányók tomboltak a tájon. Az utolsó hétszázezer évben átlagosan tíz-húszezer évnyi szünetekkel kereken száz kitörés zajlott le. A statisztikai adatokra támaszkodva elképzelhető, hogy a tizenegyezer évvel ezelőtti kitörés nem az utolsó lesz a vidék történetében. Az Eifel szintmérési adatai is arra utalnak, hogy a tűzhányók még nem hunytak ki. A talaj évente körülbelül egy millimétert emelkedik. A földrengések értékelése során a geofizikusok megállapították, hogy a törékeny földkérget nagy területen nyomja az izzó kőzetolvadék, s ez okozza a talajszint emelkedését. A 150 kilométer átmérőjű olvadékmező 50-150 kilométer mélységben helyezkedik el.

Európa legismertebb vulkánja, a Vezúv, valamint a körülötte elhelyezkedő kevésbé ismert vulkáni övezet, a legalattomosabb időzített vulkánbombák közé tartozik. Olaszország nyugati partvidékén, a Földközi-tenger legszebb és legsűrűbben lakott vidékén találhatók. A vulkanizmus oka itt egy szubdukciós zóna, ha kisebb is, mint a Csendes-óceán partjainál. Az afrikai lemeznek az európaira gyakorolt nyomása következtében a Földközi-tenger alatt a litoszféra egyes helyeken úgynevezett mikrolemezekre esett szét. Ezek egyike a Tirrén-lemez, amely Itália alá csúszott. Az onnan feltörő magma már évmilliókkal ezelőtt is vulkánokat teremtett a csizma alakú félsziget hosszanti tengelye mentén. Ezek táplálják hővel Larderello geotermikus övezetét, a Vezúv alatti kamrákat.

(Edmaier/Jung-Hüttl: Vulkánok;
Alexandra Kiadó – Pécs)