Székelyföld vulkánjai
Ha a vulkáni területek térképét megnézzük, feltűnő, hogy a Föld felszínén igen egyenetlen, de nem rendszertelen az eloszlásuk. Négy nagyobb vulkáni övezet jelölhető ki.
Két öv a Csendes-óceán partvidékén és szigetein található. Az egyik Kelet-Ázsiában a Bering-szorostól Indonézián át Új-Zélandig, a másik Amerikában az Aleut-szigetektől a Tűzföldig és az Antarktiszig húzódik. A harmadik övezet nyugat-keleti irányban Közép-Amerikától az Atlanti-óceánon át, a Földközi-tenger mellékén, Elő-Ázsián keresztül Indonéziáig tart. A negyedik övezet ismét észak-déli irányban az Atlanti-óceánban, az Atlanti-hátságon, a Jan Mayen-szigettől a Szent Pál-szigetig húzódik. Az előbbiekhez viszonyítva kisebb vulkáni övezet a kelet-afrikai árokrendszer vulkáni területe. Ugyanezekben az övezetekben található meg a legtöbb időszakosan szünetelő, valamint a geológiai közelmúltban megszűnt vulkán is.
Európában erős vulkánosságával kitűnik az Atlanti-hátságon található Izland szigete. Híg bázisos lávát termelő hasadék- és csatornás vulkánjai (Hekla, Laki), pajzsvulkánjai és fiatal lávatakarói vannak. Vulkánossága a harmadidőszaki vulkánosság folytatása, amelynek emlékei Grönlandon, a Spitzbergákon, Skóciában, Észak-Írországban találhatók. Legmagasabb vulkánja az 1520 méter magas Hekla. A legutóbbi időkben keletkezett itt a kis vulkáni sziget, a Surtsey.
Ebbe az övezetbe tartoznak a harmadidőszaki és jelenlegi vulláni tevékenységükkel az Atlanti-hátság további szigetei is: madeira-, Azori-, Kanári-, Zöldfoöki-szigetek, Szent Ilona és Szent Pál szigete.
Európa területén sokfelé megtalálhatók a harmadidőszaki vulkánosság nyomai (pl. Bettikai Kordillerák, Kárpátok, Balkán-hegység), Dél-Olaszországban azonban találunk jelenleg is működő vulkánokat. Toscanától Szicíliáig sorakoznak a vulkánok, pl. A Monte Amiata, a kráterek és kalderák hosszú sora, bennük tavak (pl. Bolsen-tó). Róma környékén a történeti időkben még tevékeny Albanoi-hegyek, Nápoly mellett a Vezúv, a Flegrei-mezők, a Monte Nuovo és a Solfatara, Szicíliában az Etna, a Lipari-szigeteken a Stromboli és Vulcano. Az Égei-tengerben Thira (Szantorin) szigetvulkánjai. A Kaukázusban és Elő-Ázsiában szünetelő vulkáni kúpok (Elbrusz, Ararát, Demavend), lávamezők, szolfatárák és melegforrások mutatjáka vulkánosságot. A vulkánosság nyomai kimutathatók a Pamírban és a Himalájában is.
Igen nagyszabású Indonézia vulkánossága. Szumátra 70 tűzhányója közül tíz ma is aktív, Jáván 30 működő vulkán van. A Szunda-szorosban helyezkedik el a Krakatau. A további területeken, Melanéziában és Új-Zélandon találunk működő és szünetelő vulkánokat.
A Csendes-óceán területén a pacifikus vulkánosság Kelet-ázsiai öve az Aleut-szigetekkel és Kamcsatkával kezdődik. Kamcsatkában 130 vulkán közül ma is mintegy 20 működik (pl. a Kljucsevszkoj, Bezimjannij).
A Kurill-szigeteken 13 működő tűzhányó van. Japánnak mintegy 200 vulkánja jelenleg is működik, legszebb közűlük a közel 3800 méter magas Fuji. Tajvantól a Fülöp-szigetekig mintegy 100 igen tevékeny, pusztító hatású vulkán található. A csendes-óceáni vulkánosság amerikai ága az Aleut-szigetektől Alaszka felé halad. A Sziklás-hegység területén hatalmas lávatakarók vannak és számos, a 4000 métert is meghaladó vulkánt találhatunk a tektonikai vonalakon. A vulkáni tevékenység egyik legszebb és legváltozatosabb területe a Montana állambeli Yellowstone-park. Mexikóban is sok a működő vulkán, ilyen pl. Az 1943-ban kitört és kilenc éven át működött Paricutin. Mexikói vulkánóriások a Colima, az Izalco, a Popocatépetl és az Orizaba. A közép-amerikai vulkánoknak a száma meghaladja a százat is. Közülük számos ma is működik. Jelentős tűzhányótevékenység volt az Antillákon is, pl. A Mont Pelée. Hatalmas vulkánok sorakoznak Dél-Amerikában, Kolumbiától a Tűzföldig, ilyenek a Cotopaxi, a Chimborasso, az Illimani, Dél-Amerika legmagasabb hegye az Aconcagua is vulkáni eredetű. A patagóniai harmadkori lávatakarókon, valamint a Tűzföldön túl is folytatódik a pacifikus vulkánosság, az Antarktisz vulkánóriásaiban, mint pl. az Erebus és a Terror.
A Kelet-Afrikai-Árokrendszert sok hatalmas vulkán kíséri, ilyenek a Kilimandzsáró, Virunga, Ngorongoro, a Nyiragongo vagy a Teleki Sámuelről elnevezett Teleki-vulkán.
Ezek a vulkáni területek egybeesnek a gyakori földrengések, valamint a legújabb hegységképződési övezetek, az Eurázsiai és a Pacifikus hegységrendszerek területével. Ezt mutatja a Kárpátok belső vulkáni koszorúja is, melynek harmad- és negyedkori vulkánossága a Garam völgyétől Börzsöny, Dunazug, Cserhát, Mátra, Eperjes-Tokaji-hegység, Vihorlát-Gutin sor, Kelemen-Görgényi-havasok területén át egészen a Hargitáig követhető.
Leave A Comment