|
2003. Panarea – Lisca Bianca – Dattilo – Bottaro környékén 2002. november 3-án, a helyi halászok azt vették észre, hogy a tenger alatti gázfeltörések erősebbek a megszokottnál. Azt tapasztalták, hogy a tenger vize forr, örvénylik, erős kénszagot áraszt, és döglött halak úsznak a felszínén. A helyszínre érkező szakértők azt állapították meg, hogy három olyan helyet lehet elkülöníteni, ahol ez a jelenség végbemegy. A három terület egymástól néhány száz méterre fekszik, pontos helyüket könnyű volt meghatározni, mivel a gázfeltöréseknek köszönhetően a víz színe itt jóval világosabb, mint máshol. Az első terület Lisca Biancától nyugatra található, ahol néhány méter átmérőjű buborékok törtek a felszínre. Ezt a helyet már jól ismerték, mivel fumarola tevékenységet itt már korábban is megfigyeltek. A másik helyszín közvetlenül Bottarotól nyugatra fekszik, itt néhány méter átmérőjű helyen erőteljesen bugyborékolt a víz. A harmadik helyszín, amelyik DNy-ra fekszik az előző helytől, az első kettőhöz viszonyítva nem túl jelentős.  A gázfeltörések víz alatti vulkanikus tevékenységre utalnak A szakértők a gázfeltörésekhez közel és a tenger távolabbi pontján is megmérték a víz hőmérsékletét és megállapították, hogy a mért adatok nem különböznek jelentősen, az első két helyen egyaránt 22-23°C. A víz pH értéke azonban ezeken a területeken 5,6–5,7, amely eléggé eltér az átlagos tengervízétől. A vizsgálatok során ellenőrizték Calcara (Panarea) strandját is, ahol állandóak a gázfeltörések. Arra voltak kíváncsiak, hogy itt változott-e a fumarola tevékenység. A mérések azt igazolták, hogy gázfeltöréseknek sem a helye, sem pedig a hőmérséklete nem változott. A maximális hőmérséklet, a korábbiakhoz hasonlóan most is 100°C körüli volt. Így a szakértők szerint alaptalannak bizonyultak azok a feltevések, amelyek szerint a tenger mélyében Panareánál hasadék jön létre. Összeállította: Érdi-Krausz Erika |
Leave A Comment