Antuco
(Forrás: Wikipedia)
Mintegy 10 000 évvel ezelőtt a Chile középső részén, az argentin határ mentén lévő hatalmas tömegű és gyors ütemben növekvő lávakúp túlságosan meredekké vált, és nyugati oldal beszakadt. Hatalmas kőlavina söpört végig, a táj porfelhőbe temetkezett. A „gondatlan” hegy – a későbbi Antuco-vulkán – 5 km széles, patkó alakú, füstölgő sebhelyet hagyott maga mögött. Drámai előélete és a lábánál elszenesedett törmelékhalmok ellenére az Antuco (2985 méter) mostanság a nyugalom szigetének számít. Lejtőin ritka hegyi ciprusok és szuronyszerű, pikkelyes levelű araukáriák természetes állományai díszlenek. Az 1800-as években, amikor az Antuco utoljára kitört, a láva elzárta a Laja-tó vizét elvezető folyók útját, így az egykori lagúna majdnem hétemeletnyivel (20 méterrel) mélyebb lett, és gyönyörű, fátylakként aláhulló vízeséseket táplál. Az Antuco ma csalóka nyugalmat áraszt: az óriási vulkán csak szunnyad, de végleg nem aludt ki.
Leave A Comment