Repülő nőket ábrázoló falfestés Alicudi szigetén

Repülő nőket ábrázoló falfestés Alicudi szigetén

A dél-olaszországi Lipari-szigetek legnyugatibb tagja Alicudi  nemcsak az érintetlen természetről és a lélegzetelállító tájairól nevezetes, hanem az idősebb lakosok által mesélt hihetetlen történetekről is. Az egyik leghíresebb ezek közül a repülő nők legendája.

   A repülő nőknek vagy „Mahare Arcudare”-nak, ahogyan az alicudi dialektusban nevezik őket, nincs pontos személyazonosságuk, bár a sziget lakosainak többsége megerősíti, hogy látta őket, vagy hallott róluk az idősebb generációktól. Az biztos, hogy ezek az alakok női vonásokat hordoznak magukon és általában naplementekor láthatók a szigetet körülvevő tengerparton. A legenda szerint bájitalt készítenek, amely segítségével állati alakot öltenek és elrepülnek a közeli szigetekre, de akár Palermóig vagy az afrikai partokig is, hogy onnan a következő éjszaka élelemmel és egyéb termékekkel térjenek vissza.

   A történet egy másik változata szerint három „tengeri boszorkány” alkonyatkor pazar lakomát készít a parton, amelyre a halászokat is meghívják, hogy vegyenek részt rajta és együtt vacsorázzanak. A legenda szerint, ha a halászok és a tengerészek gondolkodás nélkül elfogyasztják mindazt, amit felszolgálnak nekik, akkor védelmet kapnak a tenger veszélyeivel szemben. Ha viszont haboznak, az halászatukra nézve végzetes következményekkel jár.

   Ezek a történetek nyilvánvalóan legendák, de meglepő módon valós tényeken alapulnak. A XX. század elején Alicudi a mezőgazdaságból élt, nem pedig a halászatból.  A lakosok olivát, szőlőt, zöldségeket és rozst termesztettek – ez utóbbi hasznos alapanyag volt a kenyérsütéshez. 1902 és 1905 között – mint később kimutatták – a rozs gombával fertőződött meg. Ez a gomba ugyanolyan hallucinogén anyagot tartalmazott, mint az LSD, ami a kollektív látomásért vonható felelősségre.

  Úgy tűnik tehát, hogy a lakosok mintegy három évig tudtukon kívül hallucinogének hatása alatt álltak. Annak ellenére, hogy a tények tisztázódtak, ez korántsem szüntette meg a mítoszt, és a történetek, legendák továbbra is az emberek fejében élnek, akik továbbadják a következő generációknak. Alicudi a „repülő nők szigete” maradt, és ez a cím csak fokozza a sziget misztikus hangulatát.

Érdi-Krausz Erika gyűjtése