Csörlőzés a nagyteremből 2 év alatt közel 100 köbméternyi anyagot húztak fel így (Berentés Ágnes felvétele)
A COVID-19 világjárvány okozta fél éves kényszerszünet után néhány héten belül újra fogadhatja látogatóit a Sátorkőpusztai-barlang. A leállás csakis a látogatások szüneteltetésére vonatkozott, miközben a barlangi feladatoknak a kutatók talán minden korábbinál nagyobb intenzitással álltak neki.
A fenti megállapítást mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt fél évben legalább heti egy, de sokszor két napot is feltáró kutatással töltöttek a BEBTE barlangászai. Ehhez még egyéb, felszíni feladatok is társultak. A barlang mélyéből a 40-50-60 éve felhalmozott depók felszínre hozott anyagmennyisége az elmúlt három év során legalább 70(!) köbméterre, míg az elmúlt 6 hónap termése ebből hozzávetőleg 20 köbméterre tehető.
Mindez főként a legalsó, 30 méteres mélységben található Benedek Endre-terem* légköbtartalmának, egyúttal látogatótereinek jelentős növekedését hozta. Míg 2020-ban elsősorban a terem délnyugati ágának (gipszoszlopok környezete) „bővítése” zajlott, addig a 2021-es év, napjainkig, az ezzel átellenes, északkeleti teremrész takarításáról szólt.
Kiszámíthatatlan mégis várható eredmények
A barlangok járatainak feltáró kutatása többnyire kiszámíthatatlan. Habár lehetnek a kutatás pozitív végkimenetelét sejtető közvetett jelek (huzat, levegőösszetétel-változás, hőmérsékletbeli eltérés stb.), ezek – különösen a Sátorkőpusztai-barlang járathálózatának évszakoktól és időjárási frontoktól is vezérelt bonyolult összefüggései kapcsán – akár félrevezetőek is lehetnek. Magyarán, ha csak ezeket a jeleket figyeljük, sosem mehetünk biztosra. Hogy mégis több éve töretlen a lelkesedés, az leginkább a barlang kutatástörténetének ismeretéből fakad.
A nagytermi Kristályfülke feltárása közben
A Benedek Endre bányafőmérnök irányítása alatt 1959-től az 1980-as évek elejéig tevékenykedő és kutatásait kellő alapossággal dokumentáló Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport igen jelentős anyagmozgatással járó munkát végzett a barlangban. Mai ismereteink szerint legalább három helyen végeztek jelentősebb feltárást, aminek termelvénye a nagyteremben „ideiglenesen” létesített depókban landolt. Ezeknek a kisebb-nagyobb megszakításokkal majd 25 évig végzett kutatásoknak végül e tárolóhelyek maximális kihasználtsága vetett végett. A barlangban a nagyterembe [ma Benedek Endre-terem] levezető hágcsót leszámítva még nem voltak jelen a napjainkban már megszokottá vált, közlekedést segítő eszközök (létrák, lépcsők hidak) és az anyagkitermelést elektromos csörlő sem könnyítette. A világítás kezdetben kézi karbidlámpával történt, ami az egyik kezet eleve lefoglalta, míg a másik a kapaszkodásnál segítette a barlangban többnyire függőlegesen közlekedő barlangászt. A törmelékkel telt vödrök, zsákok kiadogatása tízemeletnyi mélységből már csak ezért sem lehetett egyszerű feladat.
Az 1946-ban felfedezett barlang 1947-ben vált ismertté a laikus közönség számára, aminek sajnos a barlangra nézve negatív következményei lettek. Mindennaposakká váltak a gyűjtőbejárások által előidézett rongálások. Mindez öt év alatt a barlang képződményeinek közel 80%-os pusztulásához vezetett. Benedek Endréék úgy lettek gondozói és kutatói ennek a barlangnak, hogy eredeti állapotát már ők sem ismerhették, legfeljebb a korabeli beszámolókat olvasva alkothattak róla némi fogalmat. Így eshetett meg, hogy a jelentősen szennyezett, összetaposott, illetve összetört felületeteket – amelyeket immáron jelentéktelennek véltek – minden lelkiismeret-furdalás nélkül bontási anyaggal – többnyire agyaggal – fedték be, amely mint utóbb kiderült, nem is volt olyan rossz megoldás. Nem tudhatták, hogy az elkoszolódott felületek könnyűszerrel letisztíthatók, hogy a letaposott, majd törmelékkel lefedett rétegek alatt képződményekkel teli üregeket hagytak hátra a későbbi kutatók legnagyobb örömére.
Minden a barlangmosással kezdődött
Részlet a Pünkösdi-ágból
Az 1989-ben megalakult BEBTE a barlang megóvását, restaurálását tekintette elsődleges feladatának, jóllehet a többnyire tízes éveik végén járó fiatalok még csak ismerkedtek a feladattal, nemkülönben az ezzel járó felelősséggel. A járatok takarításának, közlekedőutak kialakításának igénye már akkor is megvolt, amit 1-2 éven belül el is kezdtek. Ez a tevékenység a tapasztaltabb, idősebb barlangkutatók (közöttük Benedek Endre gyermekei) visszatérésével vett új lendületet, de igazi áttörést a nyergesújfalui tűzoltókkal 1996-ban végzett barlangmosás hozott. Kiderült, hogy az erősen szennyezett (kormozott, porral fedett) falakra folyatott tiszta víz a matt felületeket újra tisztává, csillogóvá változtatja. A jó néhány tűzoltós akció után (az esztergomi kapitányság is beszállt), a barlang jelentős része megszépült.
A barlang megújulásában a következő áttörést a Pünkösdi-ág 2012-es megtalálása hozta. A Benedek Endre-terem északkeleti elvégződésében található Disznófürdő-terem folytatására Stieber József környezetmérnök műszeres méréssorozata mutatott rá. A klímavizsgálatok anomáliái szolgáltattak bizonyítékot az új, mindössze 6 méteres, ám jelentőségében felbecsülhetetlen „járatocska” meglétének. A Pünkösd hétfői belyukadás (innen az elnevezés) egy érintetlen, a barlang szinte összes formakincsét felvonultató szakaszt adott hozzá a már ismert járatokhoz. Az eddig csak könyvekben látott, elbeszélésekből hallott képződmények egyik pillanatról a másikra a „népmesék ködös világából” „kézzelfogható” valósággá váltak. A barlang e aprócska felfedezéstől újfent felértékelődött, ami a kutatásoknak ismételt lökést adott.
A Ferde-termi csoda
A Ferde-terem napjainkban (Tomas Lánczos felvétele)
2010 táján a magasnyomású mosási technika is egyre inkább elérhetővé vált a magánemberek számára. Ezeket az eszközöket elsősorban autómosásra vásárolták, de különböző szakemberek hamar felismerték alkalmazásának egyéb lehetőségeit is. Ahogy műemléképületek és kőszobrok, úgy barlangi falfelületek, sőt egyes képződménytípusok tisztítására is nagy hatásfokkal bevethető ez a berendezés. Mondanom sem kell, barlangi tesztelése elsők között a Sátorkőpusztai-barlangban történt.
A kutatók már régóta sejtették, hogy a 15 méteres mélységben található Ferde-terem nem a valódi arcát mutatja. Amikor a barlangászok 2014-ben lehetséges kutatási pontokat keresve vizsgálódtak itt, feltűnt, hogy az aljzat felső agyagrétegét kézi, pumpás permetezővel is könnyűszerrel el lehet távolítani, és az agyag alatt látványos borsókő-képződmények találhatók. A kutatók következő alkalommal már magasnyomású mosóval érkeztek, a vizet 1000 literes tartályban hozatták a bejárathoz. A körülbelül négy órán át tartó, célzott, erős vízsugárral végzett fürdő a falak megtisztulását eredményezte. Ismét beigazolódott, hogy ez a barlang még mindig tud újat mutatni, és ez motivációt adott a kutatások folytatásához.
A Ferde-terem fürdetése mesterséges járófelületek elhelyezését tett szükségessé. Mindez a további taposások elkerülése miatt volt fontos. Három évvel később, a Duna-Ipoly Nemzeti Park KEHOP-os pályázati projektjének keretében a régi vaslétrákat rozsdamentes eszközökre, a ferde-termi lépcsősor alsó tagját pedig fémkonzolra cserélték. Az aljzat felett alig 1 méterrel elvezetett híd lehetővé tette az alatta lévő törmelékréteg felszedését. Az eredménynek azóta is csodájára járnak a szakemberek. A híd ma már 4(!) méteres magasságban fut, és a borsóköves aljzatot kisebb-nagyobb aknák, oszloptöredékek tarkítják.
Eltemetett kristályfülke
Részlet a Benedek Endre-teremből (északkeleti ág)
A Ferde-terem alatt aknasor vezet le a Benedek-terembe. A 9 méteres nagyakna tetejébe szerelt elektromos csörlő a lenti kutatások felgyorsítását célozza. Nagy szükség is van rá, jelentős időt és energiát lehet megspórolni vele, annak ellenére, hogy az anyagkihordás az alsó 9 métert leszámítva jelenleg is kézi erővel történik. A 2020-as, délkeleti teremrészben végzett feltáró munka során a barlangászok egy kisebb szobányi felületről tüntették el az agyagot, láthatóvá téve a barlangszakasz igen bonyolult formavilágát és annak addig rejtett kristályos kitöltéseit.
2020 decemberétől a kutatók a Benedek-terem északkeleti felére fókuszáltak. A látogatótér bővítése miatt a vastagon töltött aljzat egy részének szanálása mellett döntöttek. A barlangászok figyelme az aljzatból kiálló sziklakibúvásra terelődött. Azt gondolták, hogy a plafont, falakat nézegető vendégek könnyen megbotolhatnak benne, ezért szerették volna kiemelni innen. Mivel nem lehetett tudni, hogy a szikla milyen mélyre süllyed az anyagba, vagyis, hogy mekkora valójában, körbeásták. Ekkor érte őket az igazi meglepetés. Kiderült ugyanis, hogy nem tömör szikláról van szó, hanem egy eltemetett, gipszkristályokkal díszített fülke boltozatáról. Ugyanakkor a képződmény mögött egy újabb sziklatömb került elő, amely az előbbinél legalább háromszor nagyobb. Mivel a pajszer ez utóbbinak jó 1,5 méternyit alászaladt, újabb izgalmak várhatóak.
Lieber Tamás
Egy kis statisztika
2017 és 2021 között 70 köbméterre becsülhető, korabeli bontásokból származó felhalmozott törmeléktől szabadítottuk fel a barlangot
Bár pontos kimutatás nem készült az elmúlt három évben kitermelt anyagmennyiséget illetően, a járatszakaszok mérete alapján azonban ez valamelyest megbecsülhető. Az alábbi szakaszokból hozzávetőleg ennyi deponált anyag, illetve természetes üledék került felszínre:
- Kristály-termi oldalág: ~ 5 köbméter
- Ferde-terem: ~ 15 köbméter
- Benedek Endre-terem, északkeleti oldal, Disznófürdő környezete: ~ 2 köbméter
- Benedek Endre-terem, északkeleti oldal, Kristálygát környezete: ~ 10 köbméter
- Benedek Endre-terem, északkeleti oldal, Kristályfülke környezete: ~ 10 köbméter
- Benedek Endre-terem. délnyugati oldal, Alsó-terem lejáratának környéke: ~ 25 köbméter
- Benedek Endre-terem, délnyugati oldal, Hátsó-terem: ~ 3 köbméter
- Összesen: ~ 70 köbméter
* Benedek Endre-terem – A barlang 30 méteres mélységben lévő, 25 méter hosszú, 13 méter széles és 12 méter magas nagyterme. Eredeti, máig hivatalos elnevezése „Kővirágok terme”, ennek ellenére Benedek Endre emléktáblájának 1992-es avatása óta, az ő emlékének adózva a barlangászok a cikkben említett néven említik.
Leave A Comment