A Tündérkapu a Strázsa-barlang előcsarnokának természetes, oldalsó felszakadása
A BEBTE tagjai a Sátorkőpusztai-barlangnál végzett feladataik mellett a szomszédos Strázsa-barlang megóvását is napirenden tartják. A barlang kutatása mellett gondot fordítanak a nyitott bejárati szakasz karbantartására is. A tevékenység a belső barlangszakasz egykori és jelenlegi bejáratára, annak biztosítására is kiterjed.
Előzmények
A Sátorkőpusztai-barlanggal szomszédos, attól légvonalban kb. 50 méterre található impozáns barlangbejárat már a 117. számú főútról is szembetűnik a szemlélőnek. A kősátorra (egyes vélemények szerint innen származik a „Sátorkő” elnevezés) emlékeztető barlangszáda, sziklakapu, amit hajdanán a Benedek Endre által vezetett barlangkutató csoport tagjai csak „Tündérkapunak” vagy „Angyalszájnak” neveztek, tulajdonképpen egy régóta ismert, természetes úton több helyen is felszínre nyílt, hévizes jellegű barlangcsarnok, ún. rombarlang egyik, oldalsó felszakadása.
A tekintélyes barlangcsarnok kutatása nem új keletű, az 1920-as években például paleontológiai (őslénytani) ásatások színtere volt. Számos kistestű állat – főként rágcsáló – csontmaradványa került innen elő. A csarnok barlangászati célú megkutatására az 1960-as évekig kellett várni. Az 1958-59. év fordulóján Benedek Endre bányafőmérnök vezetésével Dorogon megalakult Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport egyik feladatának tekintette ennek a barlangcsarnoknak a megkutatását is. A kutatás sikere viszonylag hamar nyilvánvalóvá vált. Erről így írt Benedek Endre a KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÁSI TÁJÉKOZTATÓ 1962. VI-VII. számában:
A belső szakasz bejárata az 1960-as években
„Barlangkutató csoportunk [Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport], mint ismeretes legfontosabb feltárási munkáját immár 3 év óta a Strázsa-barlangnál végzi. A Strázsa-barlang nyitott szájánál, mely a Sátorkőpusztai-barlangtól mintegy 40 m-re, és 25 m-rel magasabban nyílik, – kezdtük el az üreg hátsó falánál a mélybe vezető járat kitisztítását és a teljesen eltömődött járatból eddig már több mint 500 m3 anyagot termeltünk és szállítottunk ki először kézi ládázással, később kis csillével, kézi csörlővel végeztük a kiszállítást a 42°-os lejtésű járatból.
A barlangjárat feltárásának legfőbb célja az volt, hogy a tönkretett világhírű Sátorkőpusztai-barlangnak egy újabb gipsz- és aragonitbarlang feltárásával visszaszerezzük megtépázott hírnevét. A három év alatt sok fáradsággal, kemény munkával, sokszor már-már csüggedés közepette a járatból mintegy 30 m-es teljesen eltömődött szakaszt tisztítottunk ki.
Ez év [1962] augusztus 4-én, szombaton este Szilva Zoltán és Gulyás Péter kutatóink a járat alján a kemény agyagot bontották, a gömbfülkék tetején egyszerre üreget találtak. Lázas munkával tágították a rést és fejük felett máris gömbölyű tetejű terem magasodott.
Amint körülnéztek, balra és jobbra is felfelé, két másik kerek terembe világított lámpájuk. A fényben aragonit- és gipszkristály-bevonat csillogott, melyet most először világított meg a fény, eddig az örök éjszaka rejtette sötétjében. Másnap reggel, amint kutatóink népes csoportjával a munkához kiérkeztünk, már örömmel újságolták a régóta várt örömhírt.
Először nem is akartuk elhinni, hogy bejutottak a barlang első termeibe, azt meg főképpen nem, hogy ott már gipsz- és aragonitképződmények találhatók, hisz a Sátorkőpusztai-barlang bejárata fölött vagyunk még mintegy 15 m-rel és ott csak a mélységben találhatók a csodás gipsz- és aragonitképződmények, míg a felső járatok jórészt csupaszok. A járatba behatolva azután nem győztünk gyönyörködni a feltárult szépségekben.
Lázasan kerestük a folytatást, de az üledék a lejtősödő járatot eltömte. Mégis egy kis résen bevilágítva további terembe nyertünk bepillantást. Itt az üledéket elbontva, hamarosan akkora nyílást nyitottunk, hogy a harmadik terembe is bejutottunk. Itt még dúsabban vonta be a gömbölyű falakat a gipszkristályok csillogó kárpitja. De aztán nincs tovább. A termecske alját homokos üledék tölti ki, melynek tetején még látszik a víz útja, amely egykor a barlang belseje felé folyt, de a terem végét is teljesen kitölti a homok.
A következő napokban Benedek Attila kutatónk asztmájára gyógyulást kereső látogatót kísért le a Sátorkőpusztai-barlangba. Amíg az 4-5 órát lent tartózkodott, Benedek Attila felment a Strázsa-barlangi járatba és a harmadik terem végében az üledéket bontani kezdte.
A barlang borsókövekben is bővelkedik (Rosta Márta)
Augusztus 10-én a bontásnál a mennyezet alá jutott és mindjárt rést is kapott; ezt átbontva, további 4 terembe jutott, melyeket az üledék ugyancsak félig kitöltött.
A termekbe befelé haladva már olyan csodálatos gazdagságú gipsz- és aragonitképződményeket látott, melyek teljesen körülveszik az oldalfalakat és a termek boltozatát is. Az ámulattól alig tudott hova lenni, és amikor a hetedik teremben a kitöltés újra elzárta az utat, egy-két lehullott kristálycsodát magához véve sietett haza és szinte megrészegülve a látott szépségektől újságolta, hogy megvan a csodabarlang, a második Sátorkőpusztai-barlang, mely még azt is felülmúlja szépségével.
A következő vasárnap nagy izgalommal siettünk ki a csoport tagjaival, hogy megnézzük, milyen is az a „csodabarlang”, mely a sátorkőpusztainál is sokkal szebb!
A harmadik terem végén, a nyíláson átcsúszva alig tudtunk tovább menni, rabul ejtett a ragyogó, szűzi fehérségű, a lámpánk fényében ezerfelé csillogó gipszkristályok gazdagsága.
Az ötödik terem már nagyobb, mintegy 6-7 m-re szélesedik – jobbra padkán csodálatos apró vártorony alakzatú aragonit oszlopocskák–tornyocskák és sugaras–gömbös sárga alakzatok. Közte mindenütt a csillogó gipsz. A padka mennyezetét vastagon borító aragonitfüzérek közt nyílás – ezen fellátni a mállott felületű gömbfülkékbe. A gömbfülkék, mint gyöngyök koszorúzzák az egész terem tetejét.
A gömbfülkékhez vezető járat tetején az aragonit tűs-sugaras hófehér alakzatának hatalmas, csodálatos szövevénye látható, melyről 10-15 cm hosszú tűs-sugaras aragonitpamacsok, rózsák láthatók, és mindent kitölt a csillogó gipszkristály-kéreg.
A teremben visszafordulva lámpák fénye vérvörös színű aragonit borsókákon villan meg, helyenként pedig vérvörös sávok láthatók. Mintha valaki vörös festékkel mázolta volna végig a képződményeket.
A hatodik és hetedik terembe további hasoncsúszás árán tudtunk bejutni. Itt a gipszkristály-képződmények ejtenek újabb ámulatba. A falat 5-10 centis görbe kristályok díszítik, a gipszkérget sűrűn borítják a tűs-oszlopos kristályok. Itt egyre dúsabb a gipsz, aragonit alig látható, a csillogás egyre nagyobb. A két terem közti kis kőhídon a barna kőfelületet beborító gipszkristályok aranyszínben, felül gyémántszerűen ragyognak. Egyikünk el is nevezte Gyémánt hídnak. A belső termek fölött kisebb, mállott felületű gömbfülkék sorakoznak.
A látottak alapján igazat kellett adnunk felfedezőinknek, valóban olyan e barlangrész, mint valami kristálymúzeum. Most már el tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett felfedezésekor a Sátorkőpusztai-barlang, melynek csodás szépségéről mi sajnos csak Jakucs László színes leírásából alkothattunk képet. Annak 12 évig tartó esztelen rombolása után persze az új Strázsa-barlang sokkal szebbnek tűnik.
A feltárt hét terem üledékének eltávolítását azóta is nagy lelkesedéssel folytatjuk, és reméljük, hogy a sok üledékanyag kitermelésének és kiszállításának hosszú és fáradságos munkája után hamarosan feltárul a csodálatos barlang további folytatása is és a Sátorkőpusztai-barlang méltó testvéreként gazdagítja páratlan szépségével hazánk természeti kincseit.”
A munkálatokról így írt a megyei lap 1964-ben:
Sajnos a barlang megnyitása a rossz szándékú emberek figyelmét is felkeltette. Hazánk egyik legnagyobb mértékű barlangi kártételére is itt került sor. A rongálásokat, annak ellenére, hogy a területen állomásozó szovjet katonai alakulatok is gyakran „vendégeskedtek” itt, civilek követték el. Ennek története elég jól dokumentált, hála a megyei napilap (Dolgozók Lapja) nem mellesleg barlangkutató-újságírójának, Vajna Györgynek.
A korabeli újságcikkeket itt tekintheti meg:
„Végső” megoldás
Az újbóli megnyitás pillanata
A hányatott sorsú barlang problémájára – amit a gyakori feltörési kísérletek, valamint a kutatócsoport tevékenységének bővülése (Pilsinyergi kutatások az 1970-80-as években) is jelentett – jó megoldásnak tűnt a barlang hosszú távú hermetikus lezárása. Az 1980-as évek elején végrehajtott lezárás a barlang belső, vagyis a már Előcsarnoknak tekintett nyitott terem végpontján nyíló, 1962-ben felfedezett szakasz bejáratának vaslemezzel történő lezárását, és annak korábban felhalmozott agyagos üledékkel való betemetését jelentette. Az omlasztásos lezárás az ajtót is elfedte, így néhány év után ez a belső szakasz már csak az egykori kutatók emlékezetében élt tovább.
Az időkapszula felnyitása
Az 1989-ben megalakuló BEBTE fiatal tagjai érdeklődni kezdtek a helyi barlangkutatás múltja iránt, és bár rendszeres beszédtéma volt közöttük a „Kisbarlang” ügye, 2006-ig kellett várniuk az ezzel kapcsolatos események tényleges felelevenítésére. A szervezett a hivatalos engedélyek megszerzése után 2006 augusztusában az omlasztás kitakarításával egy több mint 20 éves időkapszulát nyitott fel. A barlang újbóli megnyitásával a régi idők elevenedtek meg. A kutatás eszközei úgy kerültek elő, ahogy azokat az 1980-as években ott hagyták. A barlang belső szakaszára – az egykori bejárattól kb. 10 méternyire – új ajtó került. A lezárás beljebb kerülésének prózai okai voltak; itt ugyanis a járatszelvény összeszűkült vagyis az új bejárat jobban védhetőnek tűnt a rongálások ellen (az ajtó nehezen hozzáférhető) , másrészt úgy vélték a kutatók, hogy a csapadékkal bemosódó hordalék sem tölti fel olyan könnyen.
Jelenlegi tervek
Elkészült a támfal
A Tündérkapu és a mögötte lévő csarnok méltán tekinthető a Nagy-Strázsa-hegy szimbólumának, hiszen ez előbbi nagyobb távolságból (pl. Dorogról) is jól látható. Sokan ezt tekintik a Nagy-Strázsa-hegy fő barlangjának, hiszen az egyébként ismertebb Sátorkőpusztai-barlang bejárata takarásban van. A BEBTE a dorogi barlangkutatás kezdeti időszakához kötődő Strázsa-barlang karbantartását is szívügyének tekinti. Ezért a végpont kutatása (ennek célja a mérésekkel feltételezhető belsőbb barlangszakaszok feltárása) mellett a belső bejáratok esztétikussá tétele is hangsúlyos feladat. Az egykoron bent hagyott agyagos bemosódás (agyaglejtő), biztosítása is megoldásra vár. Ennek első lépése egy kövekből rakott, betonnal stabilizált támfal megépítése volt. Ez nemcsak a külszíni agyag állandó befolyását hivatott megfogni, de a belső bontásokból származó agyag kitermelését, és a barlangászok közlekedését is segíti.
A 2016 nyarán elkezdett munkához a betont a dorogi Baumit Kft. biztosította. A támogatást a BEBTE ezúton is köszöni!
Lieber Tamás
(Fotók: ifj. Barna József, Benedek Attila, Lieber Tamás, Szilvay Attila)
Leave A Comment