Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 2001/6. számában jelent meg.
A folyók mozgási energiájuk révén képesek a mederfenéket és a mederoldalt megbontani, és onnan a kőzetanyagot magukkal szállítani, s e hordalék aztán maga is részt vesz a meder alakításában.
A folyók oldott és szilárd halmazállapotú hordalékot szállítanak, s ennek anyagától, mennyiségétől függően változik a […]
Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 2000/47. számában jelent meg.
A karbonátos ásványok közé tartozó aragonitnak – külső megjelenése szerint – több típusa is van, ebből az egyik az alstonit. Nevét a westmorlandi (Anglia) Alston Moore településről kapta, ahonnan jellegzetes formái kerültek elő. (Ezen kívül szokták még bromlit névvel is illetni.)
Az áttetsző, üvegfényű, nem […]
Az írás szerkesztett változata megjelent a Dorogi Égetőmű Tájkép című időszakos lapjában, 2000/1. számában.
A Doroghoz közeli Visegrádi-hegység vulkanikus hegyvonulatai közül legmagasabbra Dobogó-kő emelkedik. Néveredetét sokan azzal hozzák összefüggésbe, hogy a hegység – ha emberi léptékkel mérve nem is észlelhetően, de – napjainkban is folyamatosan emelkedik, mozgásban van („dobog”).
Budapesthez és a műemlékekben, történelmi emlékhelyekben, tájképi szépségekben […]
Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 1999/35. számában jelent meg.
Az aragonit ágas-bogas, korallszerű, sokszor hófehér változatát nevezik így. Kémiai összetétele azonos a kalcitéval (kalcium-karbonát). Főként barlangokban és bányákban alakul ki, s a vasérctelepek oxidációs zónájában fordul elő. A kristályok mérete néhány milliméter és több deciméter között változik.
Érctelepekben általában másodlagosan alakulnak ki a csavart, […]
Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 1999/12. számában jelent meg.
Az élő és az élettelen világ habitusában természetük különbözősége ellenére is sok közös jellemvonást figyelhetünk meg, s ez a felismerés tükröződik abban, hogy a földfelszín más-más részein kialakult különleges formavilággal rendelkező ásványok, kőzetek egyes változatait elnevezésükben a virágokhoz, növényekhez, vagy az állatokhoz hasonlítják (bányavirág, vasvirág, kénvirág, mohaachát, „inkák […]
Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 1998/51-52. számában jelent meg.
Hideg őszi és téli reggeleken gyakran tanúi lehetünk annak a jelenségnek, amikor a talajon, a faágakon vagy épp a szabadban hagyott gépkocsinkon néhány milliméteres, esetleg 1-2 centiméteres fehér jégtűk, jégkristályok alakulnak ki. Ez a képződmény – a zúzmara – többnyire csak tartós, nagyon hideg […]
Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 1998/49. számában jelent meg.
Az ólom legfontosabb érce. Főleg hidrotermás érctelepekben keletkezik, ahol közepes hőmérsékletű (200-300 Celsius-fokos) oldatokból válik ki szulfid formájában, más ásványok társaságában, elsősorban szfalerittel együtt.
Könnyen felismerhető szabályos kocka vagy oktaéder alakjáról, ólomszürke színéről, erős fémfényéről, puhaságáról (K= 2,5-2,75) és magas fajsúlyáról (7,6).
Ólomtartalma (86,6 %) mellett […]
Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 1998/44. számában jelent meg.
A kalcit neve a görög khalix szóra vezethető vissza, jelentése mész, mészkő, habarcs. Az európai nyelvekbe a latin calx, calcis közvetítésével került át. Régi magyar elnevezése, a mészpát szintén mésztartalmára utal (vegyi összetétele: kalcium-karbonát).
A természetben rendkívül változatos színben, méretben, formában megjelenő kalcitnak több mint 600 […]
Gallery
Gallery
Gallery
Gallery
Gallery
Gallery
Gallery
Gallery
Legutóbbi hozzászólások