Szemétszedők a tóparton 2021 júliusában
A 2021. július 24-én a Klímapolitikai Intézet, valamint a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület Szemétirtók csoportja által szervezett tóparti szemétszedés újra előtérbe helyezte a tóval kapcsolatos évtizedes gondokat.
Az Esztergom-Kertváros területén elhelyezkedő bányató közkedvelt üdülőövezetnek számít a dorogi-esztergomi régióban. Az 1950-es évek végén homokbányászat (Dorogi Szénbányák) következtében létrejött tó mellett generációk nőttek fel, így sokakat érint közvetlenül, de közvetve is a tó ügye. Az Esztergomi Önkormányzat kiemelt beruházással újította fel 2021-ben az északi oldalán lévő strandot, míg az átellenes déli oldalon hasonló céllal helyi vállalkozók fektettek be a tó rendezésébe. A tavon ezen kívül két búvárbázis is üzemel, a nyugati partot egymásba érő „horgászházak” uralják, míg a keleti oldal „népfürdőként” azaz szabadstrandként használható.
Még az 1990-es évek végén az esztergomi önkormányzat felé felvetettük egy rendszeres időközönként összeülő, a környezeti állapotok javításán közösen gondolkodó fórum, amolyan „kerekasztal” létrehozásának ötletét (ebből akkor – egy-két terepbejárást leszámítva semmi sem valósult meg). A jelenlegi, sok tekintettben aggályos állapotokat látva és a cselekvést sürgetve szeretném újra elővenni a témát.
Előzmények
Jellegzetes tóparti kép strandszezonban. A képen látható fürdőzők valóban közömbösek a környezetük iránt?
A Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) az 1990-es évek elejétől 2009-ig rendszeresen foglalkozott a Palatinus-tavat érintő környezeti problémákkal, illetve ezek csökkentésében is jelentékeny szerepet vállalt.
A kezdetben helyi iskolákkal közösen évente szervezett szemétszedések később a horgászokkal, majd búvárokkal is közös akciókká nőtték ki magukat. A gyakorlati munkához felkérésünkre tudományos intézetek is csatlakoztak, többek között a Magyar Állami Földtani Intézet, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem is. Az ő közreműködésükkel hidrológiai, vízkémiai és –biológiai felmérések, tanulmányok, TDK-dolgozatok és diplomamunkák is születtek, amelyek alapján kijelenthető, hogy környezeti terhelés szempontjából a tó múltja (hozzávetőleg 2010-ig) jól dokumentált.
Az alábbiakban felvázolt problémák részben szubjektívak és a laikus szemlélődő számára is nyilvánvalóak. Nem célom most tudományos, elsősorban vízkémiai és vízbiológiai elemzéseket felvázolni (ezt talán a cikk végén olvasható, bár sajnos már nem naprakész diplomamunka is megteszi), csupán néhány gondolatébresztőnek szánt vázlatos megjegyzést közzétenni.
Problémák felvetése, javaslatok
- A közvélemény számára még ma sem tisztázott egyértelműen a tó közigazgatási hovatartozása (helytelenül rengetegen „Dorogi-tó”-ként említik, de azok is sokan vannak, akik dorogi és esztergom-kertvárosi oldalról beszélnek). A teljes terület esztergomi illetékességét jó lenne egy nyilvános felületen (pl. városi honlap, „Palatinus-tó” Facebook-oldal) kommunikálni. Bár ez a probléma nem tűnik jelentősnek, minden bizonnyal sok félreértést eloszlatna. Elsősorban különféle illetékességi ügyeket illetően.
- Esztergom-Kertváros tóparti utcájának állapota (elsősorban az illegális szemétlerakatok miatt) a Pala szempontjából óriási probléma. A Dorogi-medence legmélyebb pontja jelöli ki a tó helyét (nem véletlenül, hiszen mind a gerecsei, mind pedig a pilisi oldalról itt folyik össze a talajvíz), ezért értelemszerűen mindennemű hulladéklerakás (veszélyes hulladéké is) csakis a tó felett lehetséges, ami egyértelműsíti a bemosódás veszélyét/lehetőségét.
- A szabadstrandként használt keleti part az alkalmi fürdőzésen kívül semmi másra nem alkalmas, a szezonban mégis tömegek sátraznak, vadkempingeznek itt, mindenféle higiéniai felszereltség nélkül (nincs mobil WC, sem kézmosó, s nem megfelelő a szeméttárolásra szánt gyűjtőedények száma és mérete sem).
Rögtönzött csikktartó. Valljuk be, ez nem megoldás a problémára. Ezzel az erővel a csikket szét is dobálhatták volna
[A fedetlen városi kukák alkalmatlanok a gyakran szeles tópartra. Még akkor is azok lennének, ha az emberek tisztában lennének azzal, hogy a PET-palackokat (ha már használják) praktikus összelapítani, e nélkül ugyanis már 3 db palack is megtölti. A kukák mellé szórt/szóródott szemetet a szél a tóba repíti, ahol a palackok, italos fémdobozok vízzel megtelve a tófenék iszapjába süllyednek. A strandolók által a tóparti bozótosba „helyezett” ürülék (amelyről az ezerszám eldobált nedves törlőkendők is árulkodnak) talajba, majd tóba mosódása sem lehet kérdéses. A strandszezonra csukható fedelű 3-5 köbös konténerek elhelyezése lenne indokolt, a fürdőzők számára pedig szemeteszsákok biztosítása. Megoldást jelentene egy csak a szezonra kihelyezett „portáskonténer”, valamint a környezet védelmére felhívó információs táblák kihelyezése (a „ne szemetelj” felirat kevés).]
- A csikkek eldobálása ellen, azok mérgező tulajdonságára figyelmeztető kampány kell! E hulladék mérgező hatását (például egy csikk több ezer mérgező vegyületet tartalmaz, egyetlen csikk 1000 liter vizet képes beszennyezni stb.) számos tanulmány taglalja.
- Felül kellene vizsgálni a városi strandbelépő-szalag minőségét. Ez ugyanis elég hamar leázik a fürdőzők kezéről és az így keletkezett szemét a nádast „gazdagítja”. Nem gondolnám, hogy „eldobható” műanyagra kellene cserélni (a tartós, kilépésnél leadandó műanyag karkötő – „óraszíj” jó megoldás lehet.
- A szabad fürdőzőterületek rézsűzése, kitámasztása elengedhetetlen lenne a partvonal védelme érdekében. Homokbányató esetén kifejezett az abrázió általi partfal-pusztulás, amit a fürdőzők által okozott taposás tovább erősít. A hátráló partfalerózió nem használ a tónak, részben jelentős visszatöltődés okoz, másrészt a parti szennyeződések bemosódási ideje is lerövidül.
- A partvonal zöldítése (fásítása) az esztétikai élményen túl a magaspart erózióját is gátolja.
- A tó ökológiája szempontjából fontos lenne védett parti nádasok létrehozása. Nemcsak a halak ívásában, kétéltűek nevelésében van szerepe a nádnak, de a vízimadarak számára is fontos búvóhelyeket jelent, nem beszélve a víztisztító (szűrő) szerepéről.
-
A homokos part rendkívül gyors erózióját a fürdőzők által okozott taposás még inkább kifejezetté teszi. Fontos lenne a megfelelő partvédelem
Kotrás fontossága. A tó egészsége szempontjából fontos lenne a kotrás időnkénti megújítása. A Hydrop-berendezést 1989-90 táján kiszerelték, az eltelt három évtized alatt – ennek elmaradása miatt – jelentős iszaposodás történt. Valamiféle kotrás beindítása napjainkban különösen fontos lenne, hiszen az éghajlatváltozás következtében számítani lehet hosszú száraz periódusokra, amikor a párolgás révén hatalmas vízveszteség következhet be itt is (2021 nyarán majd két hónap alatt is 40 centiméteres apadás volt megfigyelhető). Az évtizedek alatt behordott zsíros szennyeződés (pl. naptejek, élelmiszer-maradékok), illetve bemosódott szerves anyagok (pl. emberi ürülék, kémiai szennyeződések), valamint a helyben keletkező, vagyis a tó élővilága által termelt szennyeződés (haltetemek, rothadt növényi anyagok stb.) az iszapban akkumulálódtak. Tekintve, hogy a tónak nincs átfolyása (a meder nem öblítődik át), csupán egyetlen túlfolyóval rendelkezik – ami csak a ma már ritka magas vízálláskor működik – az iszapban leülepedett szennyeződések már legalább 30 éve gyűlnek. Ez a tófenéken lévő források (zömében innen van vízutánpótlás) hozamának csökkentésében is szerepet játszik. A csapadékkal érkező vízutánpótlást véleményem szerint a párolgás okozta vízveszteség jócskán meghaladja, vagyis a tófenéki források eltömődése hosszú távon a tó pusztulását, vagy legalábbis a vízminőség romlását eredményezheti. Egy kotrás költségeinek előteremtése önkormányzatok összefogásából, pályázati forrásból, de közösségi finanszírozásból is megvalósítható lenne (az önkormányzatok, a tavat használó strandolók, horgászok, stégtulajdonosok egy fix, ám jelképesnek tekintett összeggel is hozzájárulhatnának ehhez).
A nyugati parton sorjázó horgászstégek valójában halott partszakaszt teremtettek
- Horgászházak, telkek szabályozása. Sajnos kevesen gondolnak bele abba, hogy a tó egészsége szempontjából a legrosszabb, amit tehetünk, az a vízpart beépítése. A problémát ma már nehéz, sőt lehetetlen orvosolni érdekellentétek nélkül. A közel 30 hektáros bányató véleményem szerint túlterhelt ebből a szempontból. Nemcsak esztétikailag rontja a képet az épületek összevisszasága, de a vízre kúszó magántelkek mérete is meghaladja a tó egészséges eltartóképességét. Az egykori hangulatos fabódékat egymásra épülő, a természetességet teljességgel kizáró betonstégek és kőépületek váltották fel. A nádasok kiirtásával (kellett a hely a víz fölé mélyen benyúló házhelyeknek) a tulajdonosok gyakorlatilag egy halott partszakaszt teremtettek. Olyat, ahol a hűsölést csakis a víz biztosítja és csakis akkor, ha belemegy az ember. Régen a fapallók deszkáin át mozgott a hűs levegő – nem így a nyári hőségben felforrósodó beton esetében – így a horgászházak természetes hűtése is biztosított volt, s nem volt szükség klímaberendezésekre sem. Nem beszélve a rengeteg kivágott fáról, amelyek a beépítésre szánt területeken magasodtak.
Nem tudom, hogy a közelmúltban történt-e felmérés arról, hogy igazságos-e a közműdíjak elosztása. Vélhetően nem. Miért van az, hogy ugyanannyi hozzájárulást fizet az, aki életvitelszerűen itt lakik, mint aki csak nyáron, hétvégeken? Miért nincs különbségtétel a tópart terhelése szempontjából?
1993 októberében rendkívüli szárazság sújtotta a Palát. Sajnos a közeljövőben számítani lehet hasonlóra
A tó fenntarthatóságának biztosítása mindannyiunk számára fontos. Nélkülözhetetlennek tartom, hogy a tó és tópart egészséges állapotát megőrizni szándékozó emberek közös platformot hozzanak létre, ahol elképzeléseiket, ötleteiket egyeztethetik, ahol rövid és hosszú távú cselekvési terveket vitathatnak meg, úgy, hogy az egyéni érdekek a legkevésbé sérüljenek. A Palatinus-tó megőrzése nem képzelhető el a part védelme nélkül, mint ahogy a parti ingatlanok, parti beruházások is értéküket vesztik a tó vízének minőségromlása esetén. A jobbító szándék sokak részéről tetten érhető, ám ez egy közös, tettekben is megnyilvánuló akarat híján csak ideig-óráig működő látszatcselekedet marad.
Dorog, 2021. augusztus 20.
Lieber Tamás
2006-os diplomamunka a Palatinus-tó fenntarthatóságáról. [TDK_public_Palatinus-tó] Sok minden változott azóta, de a dolgozat mondandója még ma is megszívlelendő
Leave A Comment