Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 1999/41. számában jelent meg.
A szűk és meredek sziklaszorosokban, barlangokban, ahol nagy sebességgel és energiával áramlik a víz, viszonylag gyakori karsztforma az ördögüst. Itt a víz oldóhatása mellett még nagyobb jelentősége van az általa szállított törmelék korráziós tevékenységének.
A lebegtetve, vagy a mederfenéken csúsztatva, görgetve szállított törmelék ugyanis a mederfalnak ütközve, súrlódva mechanikailag koptatja, csiszolja azt.
Ez a folyamat egyenetlen mederszakaszt hoz létre, mivel a kőzet tulajdonságainak (például a repedezettségének, kopásellenállásának, stb.), valamint a szállított törmelék mennyiségének, szemcseméretének, alakjának és fizikai tulajdonságainak megfelelően helyenként kisebb túlmélyített medencéket, szűkületeket, zuhogókat eredményezhet.
A törmeléket a víz belesodorja a kialakult mélyedésekbe, majd ott megreked, ha az áramlás energiája nem tudja tovább sodorni. Viszont az örvénylő víz mozgásban tartja a szemcséket, melynek következtében a kőzettörmelék részei egymáshoz, és a mederaljzathoz ütköznek, s az állandó súrlódás, koptatás vezet a szabályos gömbszerű, üstszerű mélyedések kialakulásához. A törmelék az igénybevétel következtében idővel elkopik, lekerekedik, míg olyan apró nem lesz, hogy az áramló víz magával tudja ragadni a kisebb homok és kavicsszemcséket. Ám közben a vízfolyás újabb és újabb törmeléket szállít magával, s a folyamat ismétlődésével egyre mélyebbre maródik a kőzetüreg, amit a formája miatt nevezünk ördögüstnek.
Általában azokon a helyeken alakul ki, ahol kisebb vízesésekkel, zuhogókkal vágódik egyre mélyebbre a patakmeder, mert ott nagyobb a víznek és az általa szállított törmeléknek a munkavégző képessége, vagyis nagyobb energiával ütközik a törmelék az aljzatnak.
Az ördögüst tanulmányozásánál megfigyelhetjük, hogy abban mindig vegyes gradációjú (szemcseszerkezetű), a legtöbbször lekerekített formájú (kavics)törmeléket láthatunk.
A medervölgy túlmélyítése, vagy a medervonal változásai során az ördögüstök felszínre is kerülhetnek.
Az erdélyi Kis-Békás-szorosban készített felvételen olyan ördögüst tekinthető meg, amelyet csak időszakosan, a nagyobb esőzések, tavaszi hóolvadások idején borít el a víz. Tehát a képződés itt nem folyamatosan, hanem szakaszosan történik.
Sokkal gyorsabb az ördögüst kialakulása, ha a víz által más területről szállított hordalék anyaga keményebb kőzeteket (például kvarcokat, földpátokat, metamorfitokat, vulkáni kőzeteket) tartalmaz. A törmelék ilyenkor lassabban, nehezebben kopik, mint a mederaljzat, melyben az ördögüst létrejött. Természetesen a medert alkotó kőzettel homogén törmelék is ki tudja alakítani ezeket a jellegzetes formákat, csak hosszabb idő alatt, és a kőzetszemcsék gyorsabb felaprózódása, elkopása mellett.
Ördögüst nemcsak mészkőben, agyagban, márgában jöhet létre. Gyakori jelenség a magashegyek gleccsereiben a nyári olvadékvizek által kialakított gleccsermalmok alatt, ahol gleccserüstnek nevezik. Itt a törmelék a nagy hidrosztatikus nyomás alatt örvénylő vízben mozgásba jön, s az örvénylés és súrlódás alakítja ki az üstszerű képződményeket. Különösen szép példáit láthatjuk ezeknek a luzerni „gleccserparkban”.
Szöveg és kép: Varga László
GALÉRIA
(Az alábbi fotók nem jelentek meg a cikkben. A szerző felvételei)
Leave A Comment