A Geiranger lenyűgöző szépségét az UNESCO világörökségi címmel jutalmazta
Lenyűgöző ország Norvégia, ahol minden egyes kilométerre képesek vagyunk rácsodálkozni, s így vagyunk ezzel még két hét elteltével is. A júniusban még hóval borított csúcsok, a gleccserek és fjordok, az elképesztő méretű sziklafalak és a megszámlálhatatlan vízesés kifogyhatatlan témát ad a természeti szépségekre fogékony utazónak.
Norvégia rendkívül tagolt partvonala huszonötezer(!) kilométer hosszan húzódik; miközben az ország észak-déli kiterjedése „csupán” hozzávetőleg 2500 km. Ebből következik, hogy a tengerrel határos nyugati felét számtalan öböl, fjord, s ezek kusza, már-már kibogozhatatlan rendszere csipkézi, amely nemcsak geológiai, de közlekedésföldrajzi szempontból sem elhanyagolható tényező. Az utóbbi kapcsán érdekesség, hogy ha valaki az ország hosszanti, észak-dél irányú átszelésére vállalkozik, az útvonaltervező Svédországon keresztüli utat javasol. Ez rendben is lenne, ha az ember mondjuk Kristiansand-ból Nordkappra igyekszik és semmi másra nem kíváncsi az országból, de Norvégia valódi arcát mégiscsak a hosszabb, kiszámíthatatlanabb, a fjordokat kompokkal átszelő, vagy az azokon „végtelen” számú alagúttal átvezető utakon ismerhetjük meg.
Úton, útfélen
Kitekintés a Romsdal-fjordra
Apropó, fjordok. Az ország közel 1200, a néhai jégkorszaki gleccserek által kimélyített, azóta tengervízzel elöntött szorossal büszkélkedhet. Némelyik akár ezer méteres sziklafalakkal szegélyezett viszonylag szűk szurdok, mint például a Lyse-fjord Stavanger közelében, vagy a szintén több száz méteres hegyekkel övezett Geiranger-fjord, de találhatunk közöttük szélesebb, „szelídebb” arculatúakat is, mint amilyen a Hardanger-, vagy a Sogne-fjord.
Mintha folyó lenne (rálátás a Sogne-fjordra)
Norvégia leghosszabb, és a 350 kilométeres grönlandi Scoresby Sund mögött a bolygónk második leghosszabb fjordja, a már említett Sogne-fjord 204 km hosszúságban nyúlik be a szárazföld belsejébe. A gleccser mélyítette tengerszoros Bergentől 72 km-re északra indul és Skjolden faluig húzódik. Számos ágra oszlik, tulajdonképpen egy bonyolult rendszert alkot, melynek nyúlványait önálló névvel is említik. A fjord átlagos szélessége 5 km, legnagyobb mélysége pedig 1308 méter, amellyel a „Norvégia legmélyebb fjordja” címet is kiérdemelte.
Norvégia természeti adottságainak és az ehhez igazodó úthálózatának köszönhetően az országban tett szárazföldi utazásunk során szinte biztos, hogy előbb vagy utóbb valamelyik fjordot keresztezzük. Előfordulhat, hogy a számtalan alagút egyikében tesszük ezt, de valószínűleg valamelyik kompjáratra is jegyet kell váltanunk. A komppal való közlekedésnek köszönhetően tehát nem feltétlenül kell sétahajóra szállnunk ahhoz, hogy a tengerről is szemügyre vehessük a festői tájakat. Persze, ha lehetőség adódik, azért a sétahajókázást se hagyjuk ki!
Kilátó a Trollok útjánál
Norvégia kiváló úthálózattal rendelkezik, bár ez a megállapítás inkább az út minőségére vonatkozik. Sok a magántulajdonban lévő fizetős út, sok helyen keskenyre építik az utakat, amelyeken néhány százméterenként kiszélesedő öblöket helyeznek el a szembejövő forgalom számára, rengeteg a szerpentin, és az utak között szép számmal vannak olyanok is, amelyek csak a rövidke nyári időszakban használhatók. Az ország legszebb természeti látnivalóit gyalogos turistaként lehet és érdemes felfedeznünk. Norvégia az alpesi országokhoz hasonlóan jól kiépített turistaút-hálózattal és az ezeket karbantartó turistaszervezetekkel rendelkezik, gazdagon jelzett, számos praktikus információval ellátott ösvényeken túrázhatunk, melyek mentén sok menedékházat, s számtalan kilátópontot fedezhetünk fel.
Lysebotn falucska, a mesés Lyse-fjord végében
A lélegzetelállító kilátásról azoknak a turistáknak sem kell lemondani, akik erőnlét, vagy idő szűkében autóval járják be a tájat. Számos helyen építettek panorámakilátókat, melyek egy része természetes sziklaorom közelébe épült parkoló-pihenőhely, máshol pedig rámpaszerűen a mélység fölé nyúló kilátóépítmények. Ilyenekkel találkozhatunk a teljesség igénye nélkül a Nordkapp-on, az Atlanti útnál, a Geiranger-fjordnál, a Stegastein-nél és a Trollok útjánál. A Romsdal-lépcső (Romsdalstrappa, Rampestreken), a Szószék-szikla (Preikestolen), a Trollnyelv (Trolltunga) és a Beszorult kő (Kjeragbolten) panorámájáért viszont hosszabb-rövidebb hegyi túrát kell teljesíteniük az arra vállalkozóknak, de a fáradságot többszörösen kárpótolja az élmény és a képeslapra illő látvány.
A Molden-hegy varázsa
Jól kiépített ösvényen
Az egyik személyes kedvencünk a Sogne-fjord talán legfestőibb panorámáját nyújtó Molden-csúcs. Sogndal városkától 21 km-re található az idevezető gyalogtúra kiindulópontja. Az 55-ös főúton északkeleti irányban közelíthetjük meg, majd Mollandsmarki felé, egy alacsonyabb rendű úton, néhány kilométer megtétele után érünk a parkolóhoz (Parking Krossen). Innen már jól láthatóan kijárt és persze táblákkal jelzett turistaösvény vezet fel az 1116 méteren lévő csúcsig.
Tekintve, hogy Skandináviában a nyári napok igencsak hosszúak – olyannyira, hogy ilyenkor nincs is éjszakai sötétség –, a kirándulást bármely napszakban tervezhetjük. Furcsa élmény azzal szembesülni, hogy tulajdonképpen nincs „korán-” vagy „későn-érzetünk”, ezért egy adott túranap tényleg maximálisan kihasználható, legfeljebb szervezetünk jelzi, hogy mikor jön el a pihenés ideje.
A Molden-hegyre vezető „könnyed” délutáni sétát vendéglátónk, Hajni ajánlotta számunkra. A parkolóban néhány autó várakozott csupán, ami alapján sejthettük, hogy nem lesznek sokan a hegyen sem. Így is volt. Tizenéves és középkorú túrázókkal egyaránt találkoztunk. A szembe jövők már messziről üdvözöltek bennünket, s mindezt olyan lelkesen tették, mintha régi ismerősök lennénk (egyébként Norvégia-szerte ezt a jóleső mentalitást tapasztaltuk).
A Molden csúcsépítménye
A szelíden emelkedő erdei ösvényt hamarosan meredekebb, kőlépcsőkkel kiépített út váltotta. Norvégiában bevett gyakorlat, hogy a kitett, meredek útvonalakat kövekből épített lépcsőkkel teszik járhatóbbá. A lépcsőket nepáli serpák építik, akik itt néhány hónap alatt megkeresik az otthoni egész éves jövedelemnek megfelelő összeget. [Korábban azt gondoltuk, hogy helyben fellelhető kövekből illesztik össze ezeket az építményeket, de itt láttuk először, hogy nagy teherbírású zsákokban, helikopterekkel hozzák ide a gondosan előkészített, méretre faragott alapanyagot.]
Útközben egy turistaháznál rövid pihenőt tartottunk, erőt gyűjtöttünk az utolsó, meredeken emelkedő köves szakaszhoz. Az ösvényt sziklákra festett jelzésekkel, illetve „kőbabákkal” jelölték, s bár többször hittük, hogy az utolsó emelkedő előtt állunk, bizony rá kellett jönnünk, hogy az út addig be nem látható szakasszal, de még tovább folytatódik. A magashegyekben túrázók gyakran szembesülnek ezzel a megtévesztő élménnyel.
A Molden csúcsán
Végre megláttuk a csúcsot jelző kőépítményt, nem messze tőle pedig egy meteorológiai állomás épülete árválkodott. Az időnként felerősödő hűvös szél éreztette, hogy Skandináviában vagyunk. Nem sokkal voltunk magasabban, mint a Kékestető, de az időjárást és a kopár csúcsot tekintve a Déli-Kárpátokban, vagy akár a Magas-Tátrában is érezhettük volna magunkat. Egy dolog nem volt semmi máshoz fogható, és ez az alattunk elterülő látvány.
Kellett néhány perc, no meg a térkép, hogy betájoljuk magunkat. Bármerre fordultunk, a Sogne-fjord kusza ágrendszerének megannyi részletét láthattuk. A tengeröböl szélessége közvetlenül alattunk néhány kilométeres lehetett, ám hossza minden irányban beláthatatlannak tűnt, akár egy hatalmas folyó torkolatvidéke.
Amikor Hajni felvetette, hogy tud egy kellemes délutáni sétát egy szép kilátóponthoz, nem sejtettük, hogy norvégiai túránk egyik legmeghatározóbb élményével gazdagodunk.
Szöveg: Gábor Éva – Lieber Tamás
(a szerzők felvételeivel)
Leave A Comment