BARLANGRESTAURÁLÁS SÁTORKŐPUSZTÁN

Az elmúlt egy évben végzett kutatói tevékenység kétségkívül új megvilágításba helyezte barlangunkat. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy mindezt minek köszönhetjük.

Barlang vagy bemutatótér?

Az üledékből kiásott érintetlen, gipszes falszakasz

Kevesen gondolnak arra, hogy a barlangkiépítések nemcsak a barlangot látogató turisták, hanem a barlang érdekeit is szolgálják. Még manapság is megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy mennyire hagyjuk meg egy látogatott barlangban a természetes környezetet, és milyen mértékű legyen a kiépítések okozta átalakítás. Vannak, akik az eredeti állapot megtartása mellett érvelnek, a klasszikus, „csúszós-mászós” barlangjárást részesítve előnyben, míg mások – elsősorban barlangvédelmi megfontolásból – a minimális kiépítés hívei. Az úgynevezett természetvédelmi célú kiépítés azt jelenti, hogy ahol ezt a képződmények védelme indokolja, ott a talajjal vagy a járat falával csak néhány ponton érintkező, mesterséges járófelületeket (létrákat, hidakat stb.) építenek be. Szó sincs tehát betonozott járdákról, lépcsőkről, hanem leginkább rozsdamentes, vagyis a nedves barlangi környezetet jól bíró, időtálló acélszerkezetekről. Ilyen kiépítés mellett látogatható az esztramosi Rákóczi-barlang (Aggteleki-karszt), de szakmai csoportok számára a Nagyharsányi-kristálybarlang (Villányi-hegység) is. A Sátorkőpusztai-barlang kapcsán mi magunk is ez utóbbi megoldást szorgalmaztuk. Ismerve a barlang szomorú történetét, a képződmények pusztítását, így láttuk hosszú távon fenntarthatónak az 1980-as évek végén megörökölt állapotokat. A Pünkösdi-ág 2012. évi felfedezése volt az az esemény (erről részletesen ITT írtunk), amely egyfajta, iránymutatásként szolgált. Rá kellett ébrednünk arra, hogy ebben a barlangban még lehet keresnivalónk. Nem sokkal később arra is rájöttünk, hogy nem feltétlenül az új szakaszok feltárása kell, hogy elsőbbséget élvezzen, hiszen legalább ekkora izgalommal jár a régi, sok helyen eltemetett és elfeledett szakaszok kibontása, amit ugyancsak felfedezésként élhetünk meg.

A feladatok megtervezésénél lényeges volt, hogy a természetvédelmi szempontokat figyelembe véve a látogatóterek növelésével tegyük esztétikusabbá, szellősebbé a barlangot, a régi bontási törmelékek alkotta dombok közé beszorított útvonalakat pedig az előbbiek rovására szélesítsük ki, beláthatóbbá és bemutathatóbbá téve az itt megtalálható képződményeket. A barlang alsó szakaszán lévő Benedek Endre-terem jelenti a Sátorkőpusztai-barlangban zajló túrák végállomását, jellegéből adódóan pedig ez a helyszín alkalmas a tényleges „tárlatvezetésre”, a túravezető a bejárat után ugyanis itt találkozik újfent a csoporttal.

A világítás esztétikája

Régi törmelékkupacok a Benedek Endre-teremben. A felvétel 2013-ban készült

Az 1960-70-es években itt zajló feltáró munkálatok során a kutatási pontokról kitermelt több köbméternyi anyagot, ahelyett, hogy fáradságos munkával a felszínre termelték volna elődeink, a terem egy másik, kevésbé frekventált pontján helyezték el. Persze ezt nem szemrehányásként rójuk fel számukra, hiszen ez akkoriban másutt is bevett gyakorlat volt. A csekély fényerejű egyéni világítóeszközök korában nyilvánvalóan nem volt feltűnő a sok barnás-szürkés agyagos üledékhalom, hiszen a kutatók és a túrázók is csak tartózkodási helyük közvetlen környezetét láthatták, s csak ritkán adódott alkalom nagyobb terek, termek áttekintésére; erre leginkább a villanófényekkel készített fotók adtak lehetőséget. Manapság, amikor a barlangi termeket, szakaszokat beépített reflektorok fénye mellett látogatjuk, teljesen más esztétikai hatások érik az embert. Mivel több tíz métert is beláthatunk, sokkal szembetűnőbbé válnak a természetes környezettől eltérő dolgok.

A Sátorkőpusztai-barlangban egyébként természetes úton keletkező agyag színe a felfedezés idején nem volt feltűnő, mert az üledéket többnyire hófehér kristályos kéreg (gipsz, aragonit) fedte. A fehér szín volt tehát a meghatározó, ami nemcsak tisztaságot, de csillogást is kölcsönzött a látványnak. A barlangot ért pusztítások ezt a hatást, harmóniát törték meg, amit az évtizedek során egyre növekvő törmelékhalmok is óhatatlanul fokoztak.

Barlangfürdetés

Amikor a Pünkösdi-ág megtalálását követően a Benedek Endre-terem rendezését célként fogalmaztuk meg, a törmelékdepók felszámolásával csak a tér növelését szerettük volna elérni. A lerakatokban azonban annyi kristályos képződményt találtunk – ezeket nyilvánvalóan nem akartuk a felszínre vinni – hogy a terem látogatók elől kordonnal elzárt szakaszainak díszítésére használtuk. Rá kellett jönnünk, hogy a rátapadt agyagtól, portól szennyezett, egyébként többnyire fehéren csillogó kövek akkor nyerik vissza eredeti fényüket, ha lemossuk azokat. Végül is ez a sok apró momentum vezetett először az adott barlangszakasz, később pedig az egész barlang alapos, szisztematikus lemosásához.

A Ferde-terembe vezető lejárat (Kacsa) átalakítás előtt és után

A járatok letakarítása csak ott volt lehetséges és célravezető, ahol megszűnt a taposás, vagyis a kordonnal lezárt szakaszokon, felületeken. Kezdetben erre kizárólag a már említett nagyteremben (Benedek Endre-terem) volt lehetőség, ám a közelmúltban egy komoly pénzügyi beruházás kapcsán a felsőbb szakaszokra is kiterjeszthettük.

2017-ben örömmel fogadtuk a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága (DINPI) által kezdeményezett kiépítést, amely új, az eddigieknél jóval esztétikusabb műtárgyak beépítését jelentette. A beruházás a „Barlangok védelme a Gerecsében, a Pilisben és a Vértesben, földtani és barlangtani bemutatóhelyek tematikus hálózatának létrehozása” elnevezésű, összesen 105 millió forintos projekt részeként valósult meg a magyar állam és az Európai Unió támogatásával.

 A beruházástól egyrészt azt vártuk, hogy látogatókat gyorsabban és kényelmesebb mozgathatjuk majd a barlangban. Ezzel együtt a le- és felszállási idő lerövidülésével a barlang terheltsége is jelentősen csökken. Ugyanakkor az érdemi vezetés időtartama nem rövidül le, sőt, tulajdonképpen a korábban relatíve szűk járatokban, sorban állással, várakozással eltöltött idő válik tartalmasabbá. Mindemellett a falfelületekkel való fizikai érintkezés, vagyis a barlangi képződmények óhatatlan pusztulása is mérséklődik.

A híd a legjobb megoldás

A barlang Középszintjén található Ferde-terem jelenti a kapcsolódást a felső és alsó barlangszakasz között. A valamikor képződményekkel gazdagon kitöltött terem, tekintve, hogy a „főút” vonalába esik, nagymértékű pusztulást szenvedett. Nemcsak látványos, mennyezetről csüngő aragonitfüzéreit törték le, de a termen át való közlekedés sem tett jót a kitöltéseknek. A Ferde-terem összetett, bonyolult jellege már önmagában is kuriózum. A felső szint felé négy járat indul ki innen, míg legmagasabb pontját egy szépen fejlett gömbfülke zárja le. Ezek az adottságok a barlangászok számára is népszerű mászó hellyé tették, akik kedvükre bújócskázhattak ezekben.

A BEBTE megalakulásakor és a barlang gondozásának átvételekor (1989) a Ferde-terem agyaggal vastagon borított szakasz volt, ahol nem volt különösebb oka elidőzni a látogatóknak. Ez az állapot nagyjából a 2010-es évekig fennállt, bár a világítás 2006-os kiépítése után már egy picit más szemmel kezdtük nézegetni. Végül is a barlang geológiai állapotfelmérése adta azt a pluszt, ami miatt úgy gondoltuk, hogy érdemes a szennyezett felületek alá nézni. Az aljzat próbatisztítása azután némileg kielégítette kíváncsiságunkat – szép borsóköves rétegek kerültek felszínre – ugyanakkor a terem teljes lemosására ösztönzött bennünket. Furcsa, de így utólag visszatekintve az agyagnak köszönhetjük, hogy ezek a képződmények megmaradhattak az utókornak. A bakancson, csizmán lévő agyagot a barlang látogatói nemes egyszerűséggel beletaposták a képződmények közé, ami kellő stabilitást adott ezeknek, míg végül teljesen elfedték. A terem oldalfalai és mennyezeti képződményei is megtisztultak, láthatóvá téve a gipsz- és aragonit-felhalmozódásokat. A tisztítás után a visszaszennyeződés elkerülése érdekében szükségessé vált az aljzat lépcsővel való lefedése. A kéttagú lépcsősorból álló szerkezet alsó tagját a DINPI 2017-es pályázata során egy konzollal (híddal) váltottuk ki, aminek végül a barlangrész átalakulását köszönhetjük.

A Ferde-terem újjászületése

A Ferde-terem egy részlete az igen látványos átalakulás előtt és után

Az imént említett mesterséges járófelület lehetővé tette, hogy a természetes aljzatig kiürítsük a terem alját. Minderre 2017-18-ban kerítettünk sort. Ezt a törmelékhalmazt az elmúlt évtizedek során alkalmanként történt anyagkiszállítások hozták létre, mint „ideiglenes” lerakatot. Azt tudtuk, hogy vastag réteg halmozódott fel, de annak valódi mértéke alaposan meglepett bennünket. A törmelék kihordása utáni lemosás végül teljes szépségében megmutatta a Ferde-terem különleges, egyedi képződményekkel borított aljzatát. Fény derült a Ferde-terem és a Benedek Endre-terem morfológiai összefüggésére is.

A kitermelt törmelék helyén kb. 1,5 m mélységig nyúló kürtősor nyílt meg. Ezt a kürtősort a már részben ismert kb. 15-20 cm vastag, 2,5 m magas „cseppkőfal” választja el a Benedek Endre-terembe vezető Nagyakna felső végétől. A „cseppkőfal” alaposabb szemrevételezése azt mutatja, hogy annak anyaga hasonló Benedek Endre-terem óriási kalcitoszlopaihoz. Eddig úgy gondoltuk, hogy egy markáns feláramlási kürtő ez a fallal elzárt akna, de a külső oldal feltárulása ezt megkérdőjelezi.

 A fal két oldalán az aljzat csaknem azonos magasságban van, vagyis a Ferde-terem és a fal túlsó oldalán lévő Spájz eredetileg összefüggő lehetett. Ráadásul azt is tudjuk, hogy a Spájz mai aljzata mesterséges terasz, amit a nagy akna megosztására az 1950-es években beépített vastag bányafa-rönkökből alakítottak ki elődeink. Erre került azután a nagylétra mai betonozott belépő felülete. Ma már nehéz rekonstruálni, de úgy tűnik, hogy a farönköket az aknában egykor szabadon álló legnagyobb kalcitoszlop teteje és a fal közé ékelték be. Ezt igazolja, hogy az oszlop mögött csaknem a mai trepni szintjéig lehet felmászni, s csak a gerendák akadályozzák meg a kimászást. Ezek szerint morfológiai értelemben a Ferde-terem és a Benedek Endre-terem eredetileg egybefüggő üreg volt. Ezt támasztja alá az egyik újonnan kibontott akna alján megnyílt kisméretű nyílás, ami szintén a Benedek Endre-terem főtéjében a kalcitoszlopok közé torkollik. Az anyagkihordást követő alapos mosás feltárta a Ferde terem aljzatának ásványi bevonatát.

Meglepetésünkre az aljzaton az oldalfalaktól eltérő kiválás került elő. Míg a falakat tűs aragonit és gipsz, illetve a másik oldalon szivárgó vízből keletkezett sárgás borsókő borítja, az aljzaton a kalcitoszlopok anyagához hasonló dióhéj, tojáshéj formájú gömbszeletek képezik a kiválás alapját. Ezek is tulajdonképpen rostos anyagúak, rajtuk apró tűs, rostos és borsóköves kiválás települt. Ez a réteg szinte folyamatosan megy át az alatta levő Benedek Endre-termi kalcitoszlopokba. Talán ez is bizonyíték arra, hogy genetikai értelemben a Ferde-terem az alatta lévő nagy üreg felső kiöblösödése volt.

Gipszvirágok a Benedek Endre-teremben

A különleges formájú gipszvirágok a barlang “új” látványosságai

A Ferde-terem sikeres „helyreállítása” után igény mutatkozott a barlang egyéb részeinek rendbetételére is. A felső szakaszra behelyezett létrák lehetővé tették járatainak kitisztítását – innen közel fél köbméter bemosódott üledék került ki –, korábban pedig a Benedek Endre-terem nagylétra mögötti „karzata” és a nyugati teremrész déli végpontján lévő ún. Hátsó-terem takarítása történt meg. Ez utóbbi lett a barlang megújulásának szimbóluma, ugyanis a rendkívül módon szennyezett (kormozott, firkált) szakasz, a barlang egyik leglátványosabb részévé vált.

 A keleti teremrészben, a Disznófürdő-ág bejárata fölötti lejtőn ugyancsak egy törmelékdepó felszámolását kezdtük meg. Többszöri szemrevételezéssel megbizonyosodtunk arról, hogy az 1960-80-as években felhalmozott, a terem más részeiről származó bontási anyag az eredeti kristályos falszakaszokat takarja, ezért annak eltávolítását is célul tűztük ki. Könyvünk nyomdába adásakor, 2018 novemberében közel három négyzetméteres felületen távolítottuk el a mesterséges töltést, ami körülbelül 30 centiméter vastagságúnak bizonyult. Ezt követően a kristályos szálkőfal mentén kezdtük meg a terem aljzatát borító, helyben keletkezett üledék aprólékos eltávolítását. A munkálatok során látványos, gipszvirágokkal és -tűkkel gazdagon kitöltött hasadékok nyíltak meg, amelyeket kellő óvatossággal tártunk fel. A lejtő felső szakaszán jelenleg úgy tűnik, hogy elértük a járat gipszképződményekkel vastagon borított feküjét, és valószínűsíthetően kezd kirajzolódni a járat tényleges formája. A munka jelenlegi ütemét tartva, talán két-három hónapos munkával érhetünk a feladat végére, amely minden bizonnyal egy megszépült, megújult barlangszakaszt eredményez.

Lieber Tamás, Szilvay Péter

(Benkovics Barnabás, Lieber Tamás, Szilvay Attila és Tomas Lánczos felvételeivel)