A Tündérkapu valójában a Strázsa-barlang múltban felszakadozott előcsarnoka
Rendhagyó programmal kedveskedett az érdeklődők számára a dorogi Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE), valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága szeptember 25-én. A két szervezet a Dorog és Esztergom között található Nagy-Strázsa-hegyben lévő fokozottan védett, és egyébként nem látogatható Strázsa-barlanghoz invitálta az előzetesen regisztrált vendégeket.
A szervezők nem titkolt célja az volt ezzel az eseménnyel, hogy szervezett keretek között lehetővé tegyék a turisták elől tiltással „lezárt” sziklaképződmény megtekintését, elejét véve az egyéni látogatások okozta, s leginkább tudatlanságból eredő kártételeknek.
Megtévesztő elnevezések
A barlang bejárati csarnokát a helyiek Tündérkapunak nevezik. Jóllehet a mögötte lévő „belső” barlangot csak 1962 nyarán tárták fel a Benedek Endre által vezetett dorogi barlangászok, annak előcsarnoka régóta ismert, hiszen a kősátorra emlékeztető forma messziről szembetűnő, amolyan tájképformáló tényező. A barlang előterét az 1900-as évek első felében régészek, illetve paleontológusok is kutatták, s az ásatások jégkorszaki rágcsálófauna maradványait tárták fel.
Előadás a Strázsa-barlang előcsarnokában
Maga a „kősátor” egyébként sokak szerint a hegy tövében található „Sátorkőpuszta” (egykoron önálló közigazgatással bíró majorság) névadója is egyben. Nem mellesleg a sziklaboltozattól 50 méterre találjuk a Sátorkőpusztai-barlangot is, ami bizony sokakat megtéveszt, hiszen a sziklakapuból eredeztethető elnevezés nem az itteni barlangot jelöli, hanem a szomszédos üregrendszert. Nyilván ennek az is lehet az oka, hogy a nagyközönség számára előzetes regisztrációval látogatható Sátorkőpusztai-barlangot 1946-ban, míg a barlangászok körében csak „kisbarlangnak” nevezett Strázsa-barlangot az 1960-as évek elején fedezték fel.
A két szomszédos barlang rokonságát senki sem vitatja, ám a tényleges kapcsolat még bizonyításra vár. Jelenleg is ebben az irányban zajlanak a kutatások. A barlangot az 1960-as, -70-es években ért súlyos mértékű rongálások miatt (volt olyan év, amikor nem kevesebb mint 6 alkalommal törték fel a barlangot) a Benedek Endre vezette Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport tagjai 1982-ben az objektum „tartós” lezárása mellett döntöttek; a bejáratot eltömedékelték, a lejárati aknát feltöltötték. Ez utólag is jó döntésnek bizonyult, hiszen két évtizedre vandálbiztos védelmet jelentett. Az üreg újbóli megnyitására 2006-ig kellett várni. Akkor egy több mint 20 éves időkapszula tárult fel a kutatók újabb generációja előtt.
A folyamatos látogatás kártételei
A Tündérkapu kőhídjai rendkívül sérülékenyek
A szeptember végi akció ötlete még tavasszal született, ugyanis a COVID-pandémia miatt a tiltás ellenére a környékből rengetegen zarándokoltak ide. A természetvédelem helyzetén nem javított a húsvéti jó idő sem, amikor egyszerűen nem lehetett megálljt parancsolni az embereknek. Pont ekkor zajlott a hollók fészkelése, és a Tündérkapu alatti egyik sziklapárkányt is a fiókáikat nevelő madarak vették birtokukba. A látogatás értelemszerűen az ő zavarásukkal járt. A madarak bolygatása mellett komoly károkat okozott a korábban nem járt ösvények kitaposása is, amelyeknek több védett növényfaj, köztük orchideafélék is áldozatul estek. Ösvények kijárása emellett más problémákat is hordoz; többek között a talajerózió megindulását segíti. Ritkábban hangoztatott probléma – amelyre korábban kevesebb figyelem összpontosult – az a sziklák taposása. A Tündérkapu mennyezetét vékony kőhidak alkotják, amelyeket az időjárás viszontagságai (csapadék, napsütés, fagy, szél stb.) folyamatosan pusztítják. Ez nyilvánvalóan természetes folyamat, amibe nem szabad beavatkozni. Ellenben ezt a lassú pusztulást, erodálódást az emberi taposás (kövek kirúgása, sziklaélek mechanikai koptatása stb.) nagymértékben felgyorsíthatja, ami ellen a természetvédelemnek kötelessége fellépni.
Nos, ilyen előzmények után került sor a szeptember végi programra, amelynek elsődleges célja a fentiek továbbadása, a látogatók informálása volt. Természetesen a BEBTE tagjai ebből az alkalomból a kutatás alatt álló barlangba is beengedték az érdeklődőket, hogy teljes képet kaphassanak a Nagy-Strázsa-hegy ténylegesen rejtett értékeiről.
Lieber Tamás
Fotók: Ostyáni János
Leave A Comment