(2006. augusztus 5-6.)

A helyi barlangászok között már régóta szóbeszéd tárgya volt a pilisi – Esztergomhoz és Doroghoz közel azonos távolságra lévő – Nagy-Strázsa-hegyben megbújó Strázsa-barlang. Az üreg, melyről az „öreg” kutatóknak is csak halvány emlékeik voltak, a fiatalok pedig egyáltalán nem ismerték, idén végre felfedte titkait.

Jóllehet a Strázsa-barlang létezéséről mi, fiatalabb barlangászok a Strázsa-hegyek üregeivel, különösen a szomszédos Sátorkőpusztai-barlanggal való ismerkedésünk óta tudtunk, annak méretéről, formakincseiről a közelmúltig csupán az idősebb társaink elbeszéléséből nyerhettünk fogalmat.

A múlt…

A barlang előcsarnoka a Tündérkapu néven ismert sziklaboltozat, a Nagy-Strázsa-hegy délkeleti felében már messziről is jól kivehető. Kutatása az 1920-as évekre vezethető vissza, amikor is őslénytani, ősrégészeti ásatások színtere volt. A belső barlangrészek feltárására az 1960-as évek elejéig kellett várni. Benedek Endre bányamérnök csoportja 3 évi bontás után végül is 1962-ben járt sikerrel.

A Strázsa-barlangot az addigra már sajnos jelentékeny mértékben megrongált Sátorkőpusztai-barlang „utódjának” tekintették, annak ellenére, hogy méretei jócskán elmaradtak ez utóbbiétól. Az új barlangot szintúgy gipsz, aragonit és kalcit töltötte ki, de ezek ekkor még eredeti szépségükben pompáztak. A „nagyüzemi” szinten, csille és csörlő segítségével végzett feltárás rövid időn belül a Strázsa-barlang hosszát 30-40 méteresre növelte, a járat magasságát pedig ember által is kényelmesen járhatóvá tette. A barlang végpontját jelentő szűkület előtt az üregrendszer legszebb része tárult fel. Innen egy kb. 6-8 méteres kürtő vezet az ún. felső szinten lévő, három tagból álló gömbfülkesorba. A kürtő erkélyszerű kiszélesedése pompás képződményekkel – gipsszel és aragonittal – büszkélkedhetett. Leglátványosabb, oszlopszerű kitöltése a „Karácsonyfa” volt.

A múlt idő használata sajnos egyértelművé teszi Ön előtt is kedves olvasó, hogy a kristályos kitöltések ebben a barlangban sem kápráztatták el túl sokáig a kutatókat. Sajnos ez a kicsiny, de különösen szép barlang is „testvérének” szomorú sorsára jutott. A gondozók végső elkeseredésükben döntöttek úgy, hogy a barlangot „véglegesen” lezárják. A nyolcvanas évek második felében (a pontos időpont bizonytalan) a bejáratot lezáró vaslemezre agyagot bontottak és mázsás sziklatömböket görgettek. Az agyagos omladék tömörítését az előcsarnokon át befolyó esővíz végezte el. A drasztikusnak tűnő lezárás a barlang szempontjából eredményes és hasznos volt. Idővel az üreg léte feledésbe merült. Nemhogy a Tündérkaput látogató kirándulók nem sejtették létezését, a helyi, jóformán teljes egészében kicserélődött sátorkői barlangászcsapat sem sokat tudott róla.

…és a közelmúlt

A Strázsa-barlang belső bejáratánál

Az 1990-es évek közepén-végén körünkben üdvözölhettük az 1960-80-as évek kutatócsoportjának néhány meghatározó, de azóta a barlangászatot egy-két évtizedig nélkülöző tagját. Az õ csatlakozásuk után a „kisbarlang” témája is jószerivel állandóan napirenden volt. A körülmények az idei évre rendeződtek olyannyira, hogy a megnyitás időszerűvé vált. A kedvező feltételek mellett persze ebben kíváncsiságunk is szerepet játszott. A Sátorkőpusztai-barlang 2005-ben tudományos alapossággal megkezdett geomorfológiai, ásványtani feldolgozása szintén apropót szolgáltatott a felette elhelyezkedõ Strázsa-barlang megnyitásához. Jó néhány kérdésre ugyanis odafönt kerestük, és részben meg is leltük a választ.

A Strázsa-barlang augusztus 6-án tárult fel ismét, hála a Jakucs László Barlangkutató és Természetvédő Egyesület, valamint a házigazda BEBTE együttműködésének. A bejáratot elzáró omladék kibontása mindössze 4 órát vett igénybe. A vaslemez kirántásával újra szabaddá vált a bejárás.

A egykori rongálásokról szóló beszámolók után bevallom, hogy nem sok jóra számítottunk. De már a bejárás első perceiben meggyőződhettünk arról, hogy a barlangról még a nagyfokú pusztítás ellenére sem szabad lemondóan nyilatkozni. A falakat beborító gipsz és kalcit bár hiányosan, de még mindig látványos formákban van jelen. Az üregben lévő, erősen rozsdásodott eszközöket (síneket, csúszdákat, vödröket és a csillét) úgy találtuk meg odalent, ahogy azt két évtizede ott hagyták. Egyfajta időutazás részesei lehettünk.

A nyár végi, valamint az őszi bejárások során a felső részeket is alaposan megismertük, sőt kisebbfajta szenzációnak számított olyan képződménytípusok megtalálása, melyek a „nagybarlangból” már régen hiányoznak.

A Strázsa-barlang falfelületei októberben végre visszanyerhették eredeti fényüket is. Az esztergomi tűzoltóság közreműködésével az egykori, járatszint-süllyesztéssel végzett feltárás következményeként oldalfalakra tapadt agyagot, a karbidlámpa és fáklyavilágítás nyomán lerakódott koromréteget sikerült teljes mértékben eltávolítanunk.

A fokozottan védett, lezárt barlang nagyközönség számára nem látogatható, a szakmai érdeklődők előzetes egyeztetés útján tekinthetik meg. Részletek a www.bebte.hu internetes oldalon találhatók.

A barlang megnyitásában közreműködtek: Fekete Ferenc, Fogel Péter, Hegyesi Tamás, Kovács Szabolcs, Magyar Zoltán, Schuck Vivien, Somogyi Balázs, Tóth István, Tóth Katinka, Tóthné Mucsi Ibolya (JLBTE), id. Barna József, Becse András, Benedek Attila, Gyarmati György, Lieber Tamás, Papp Béla, Slíz György (BEBTE)

Lieber Tamás
(Barna József, ifj. Barna József és Lieber Tamás képei)

Több köbméternyi agyagos törmeléket húztunk fel a kötélpályán

A csille kirángatása nem ment egyszerűen, de sikerült

Lezárás után

Leletek az 1970-80-as évekből

Készül a lépcső

A bontást végzők