2005. szeptember
A sors iróniája, hogy az elfogott motorosok budapesti rendőrök voltak
Nemcsak a hazai természetvédő szervezeteket, hatóságokat, hanem már a közvéleményt is egyre jobban foglalkoztató probléma az erdei motorozás elterjedése. Míg sokan párhuzamot vélnek felfedezni az Európai Uniós tagság kezdetének időpontja és a krosszosok által okozott természetvédelmi szabálysértések számának megnövekedése között, mások – elsősorban a motorozásban érdekelt egyének – csupán véletlen egybeesésről beszélnek. Az viszont már tény, hogy a szigorúbb törvények miatt számtalan osztrák „sportember” bőgeti motorját hegyeinkben, és az általuk behozott gépcsodák a hazai fiatalok körében is egyre népszerűbbek. Sajnos elérkezett az az idő amikor a korábban oly csöndes, békés hegyvidékeken az erdei turistautakról – beleértve a fokozottan védett területeken kijelölt ösvényeket is – a gyalogos turistákat a vadmotorok bömbölése űzi el. Pedig az ember a csendről, nyugalomról még mindig a hegyekre, erdőkre asszociál, azonban lehet, hogy ez már csak a múlt beidegződéséből fakad. A tendencia mindenesetre nagyon elszomorító. Mehetünk a Mátrába, a Bükkbe, a Börzsönybe vagy éppenséggel a Pilisbe – tulajdonképpen bármelyik középhegységi tájunkat említhetném – biztos, hogy látunk vagy hallunk terepmotorozásra utaló nyomot, hangot, sőt az sem ritka, amikor ezek okozójával találjuk szemben magunkat.
Egyeztetés
Sajnos egyre többen engedhetik meg magunknak a drága krosszmotor megvásárlását, ám körültekintő használatukkal csak kevesen vannak tisztában. Ez derül ki a természetvédő szervezetek, hatóságok jelentéseiből. Az pedig már többnyire csak az „apró betűs” részekből, hogy azok, akik megpróbálnak fellépni a jelenséggel szemben, kiszolgáltatott, esetleg fenyegetett helyzetbe kerülnek. Nem ritkák az úgynevezett újgazdag rétegekből verbuválódott csoportosulások, akik mindegy, hogy milyen áron, de kikapcsolódásukat különböző „erőgépeken”, és a „háborítatlan” erdőben képzelik el. Vannak helyek, ahol tavasztól őszig vezetett túrákat szerveznek részükre, és ahol már a gyerekek által „használható” négykerekű motorokat (kvadokat) is előveszik. És ha azt gondolnánk, hogy azért ez a sport legalább télen nem művelhető, egy börzsönyi túrán hamar kiábrándulnánk a velünk szemben repesztő motoros szánok láttán. Természetesen akadnak magánzók – és belőlük van a több –, akik jópofa hétvégi kikapcsolódásnak tartják a turistautakon való motorozást, mint mondják, az élmény, akárcsak a kábítószer, rabul ejt.
Jóllehet, több éve vannak próbálkozások e természetvédelmi károkozások megszüntetésére, sikerekről – ha voltak is – nem nagyon lehetett hallani, főleg nem akkor, amikor a „Zengő ügyre” és hasonlóan hangzatos lokális problémákra mozdult rá a zöld társadalom. Az idei évben azonban több szervezet, elsősorban nemzeti park vezetése döntött úgy, hogy ameddig még nem késő, saját kezébe veszi a dolgot, és hatáskörében maximális szigorral lép fel. A megmozdulás, mint mondják nemcsak az erdők és élőviláguk megóvása érdekében történik, hanem legalább ilyen fontos a turisták testi épségének védelme is.
Akcióban az elfogóbrigád
A Bükkben külön, a védett területeken történő motorozás visszaszorítására létrehozott akciócsoport kezdte meg működését a közelmúltban, és hasonló társaság szerveződik a Pilis, illetve a Budai-hegység területén is. A pilisiek szeptember végén tartották első, összehangolt akciójukat, melyre jelen sorok írója is meghívást kapott. A hegység Esztergomtól Kesztölcig, vagyis a Nagy-Strázsa-hegytől a Kétágú-hegyig terjedő szakaszán foglalták el helyüket az esztergomi és dorogi rendőrség, esztergomi határőrség, Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársaiból, illetve a helyi polgári természetőrökből kialakított csoportok. Az akciót irányító Grosz Róbert természetvédelmi őrkerület vezető az elfogási pontokat több hónapos megfigyelés alapján, a motorosok erdei „főútvonalán” állította fel. Már nem egészen három óra statisztikája is meglepő és elgondolkodtató volt, ugyanis ennyi idő alatt nem kevesebb, mint 10 motoros akadt horogra. Ellenük rendőrségi és természetvédelmi feljelentés is történt, a kiszabandó büntetés pedig minden bizonnyal hat számjegyű lesz.
A helyszínen tartózkodó természetvédők kijelentették, hogy a későbbiekben nem a büntetést tartják az egyetlen járható útnak. Szeretnék felvenni a kapcsolatot azokkal a motoros szövetségekkel, akik ahelyett, hogy elhatárolódnak ezektől a fiataloktól, egységbe, szervezetbe tömörítenék őket, és számukra elérhető, kulturált motorozási lehetőséget biztosítanának, mindenekelőtt pedig a motorozás etikettjét tanítanák meg számukra.
A terepmotorozás kártételeiről már cikkek, tanulmányok tucatjai születtek. Ezekből megtudhatjuk, hogy az erdő csendjét felverő zaj mellett – mely, pl. védett madarak költését hiúsíthatja meg – a levegőbe kerülő kipufogógázok is igen károsak (főleg egy hegynek felfelé tartó, és emígy fokozottabb, mélyebb légvételre átállt emberi szervezet számára). Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk a gyakran védett növényeket kiszaggató kerekek által okozott felárkolást sem, mely utóbbi a talajerózió elősegítője lehet.
Leave A Comment