KORLÁTLAN KILÁTÁSOK – Túra a híres-hírhedt Szószék-sziklára

Tájékoztató a ránk váró “tortúráról”

Társaimmal 2017 nyarán közel három hetes programot szerveztünk Norvégiába. Nem kisebb dolgot tűztünk ki magunk elé, mint a teljes ország észak-déli átszelését. A közel 2300 kilométeres táv leküzdése, a szűkös időkeret, az előre, itthonról leszervezett szállások és programok figyelembevételével komoly kihívás elé állított bennünket.

Norvégia egy „végtelenül” bonyolult ország, legalábbis ami a közlekedést illeti. Itt nem érvényesek a Közép- és Nyugat-Európában megszokott idő/távolság arányok. A fjordok és hegyek szabdalta ország nyugati partvidéke rendkívül tagolt, ezért a gépkocsival utazóknak nemcsak az autópályák hiányával (a déli országrész ugyan rendelkezik rövid autópályaszakasszal, ám ez jelentéktelen) de az olykor ősztől tavaszig megközelíthetetlen – egyébként rendkívül jó minőségű – utakkal is számolniuk kell, miközben a komphajók menetrendjét sem hagyhatják figyelmen kívül.

A skandináv ország lenyűgöző földrajzi adottságokkal rendelkezik, ahol a természeti sportok szerelmesei évszakoktól függetlenül, kedvükre válogathatnak a felkeresni érdemes helyek közül. (A norvégok számára a természetjárás “nemzeti sport”. Számukra nincs rossz időjárás, minden az öltözéken és a kondíción múlik). Számunkra is komoly dilemmát okozott az utazás tervezésekor, hogy melyeket vegyük bele mindenképpen és melyeket húzzuk ki kelletlenül az előzetesen felvázolt programlistánkból. A szimbolikus jelentéssel is bíró Északi-fok (Nordkapp) természetesen nem maradhatott ki, és szavazásnál a déli Szószék-szikla (Preikestolen) is maximális „pontot” kapott.

Látnivalók a „top tíz”-ben

Az út kezdeti szakasza meredek kaptató

Az internetes keresőkben a legkedveltebb norvégiai túracélpontokat beírva az első tízben minden bizonnyal megjelenik a három különleges sziklaformáció – Trolltunga (Trollnyelv), a Kjeragbolten (Beszorult kő) és a Preikestolen (Szószék-szikla) –, amelyeket már csak ezért is igyekeznek kipipálni a turisták. Az Odda közelében található Trollnyelvről, megismerve a megközelítés nehézségeit és a rendelkezésünkre álló időt, hamar le kellett mondanunk, ám a másik kettő számunkra is kivitelezhetőnek tűnt. (Az utolsó napra hagyott Kjerag (kiejtve Serag) megmászását végül az időjárás hiúsította meg)

Stavangeri szálláshelyünkről koradélután indultunk el a Preikestolen megmászására, és mint láthatjuk, erre ez az időpont is kényelmes, főleg ha figyelembe vesszük, hogy június közepén a Nap a horizont közelében marad. Közel 45 kilométer autózás után az „RV13”-as úton értük el Lauvik kikötőjét, ahonnan a fjord túlpartja, Oanes félórás kompútra található. Innen egy kb. 20 km hosszú szerpentinen jutottunk el a túra kiindulópontját jelentő „Preikestolhytta” látogatóközpontig.

Tömegturizmus

A „tömegturizmus” szóval illetett helyekről az alkalmi kirándulók számára is könnyen, kényelmesen elérhető turisztikai célpontok jutnak eszünkbe, ahová személyautóval, libegővel, terepjárókkal bárki feljuthat anélkül, hogy az élményért, látványért ténylegesen meg kellene dolgoznia. Norvégia ebből a szempontból is kicsit más hely annál, mint amit e tekintetben megszokhattunk. Jó példa erre a Preikestolen. Ha nem vagy felkészülve a kitartó gyaloglásra, a jól kiépített, ám nehéz terepre, a kitett, biztosítást többnyire nélkülöző helyekre, és ha hiányos az öltözéked, ide ne indulj el!

A nem megfelelő öltözék miatt sok a baleset

A 270 méteres tengerszint feletti magasságról startolva, 334 méternyi szint leküzdése várt ránk, kizárólag gyalogosan. A helyben fellelhető gránitlapokból épített lépcsőket a Nepálból felbérelt serpáknak köszönhetjük (Norvégiában több turistautat is ők építettek ki!). Ép ésszel szinte felfoghatatlan, hogy miként voltak képesek a több mázsányi kövekből támfalakat, lépcsőket kirakni. Az utat táblák jelzik, de az irány egyértelmű, hiszen a turistákból most sincs hiány, elég csak az előttünk haladókat követni. A nyári szezon kezdetén, a délutáni órákban jártunk, s úgy tűnt, hogy a többség lefelé jött már, de azért mögöttünk is voltak még. A norvég mellett angol, német, francia és olasz beszédet hallottunk, de az ázsiai turisták itt is megjelentek; nemzetközivé vált a kavalkád.

Tömeg volt, de valahogy ez nem zavart, mert úgy tűnt, hogy alkalmi útitársaink is gyakorlott túrázók. Nem volt tülekedés és látszólag szinte mindenki a helyhez öltözött. Norvégiában megszokott látvány a turista. Gyerekek, fiatalok és idősek egyaránt hódolnak e szenvedélynek, aminek a változékony időjárás sem lehet akadálya; eshet eső vagy hó, fújhat a szél, megfelelő öltözékkel egyik sem okozhat problémát. Persze kivételt itt is lehetett látni, például egy strandpapucsban szembejövő távol-keleti turistát, aki azon kevesek egyike volt, aki nem tisztelte meg a hegyet, ugyanakkor szerencsésnek is mondhatta magát. Hogy miért? Szállásadóinktól, Zsófitól és Gábortól megtudtuk, hogy a nyári csúcsban naponta több baleset is előfordul itt. Volt olyan nap, amikor legalább öt alkalommal szállt fel helikopter a Szószékre vezető turistaúton balesetet szenvedett sérültért. Egy bokaficam vagy -törés itt könnyen összejöhet, főleg az esőben rendkívül csúszóssá vált sziklákon.

Végtelen panoráma

A felfelé vezető út kényelmes tempóban nagyjából két órás volt. A valamivel több, mint 300 méter leküzdése önmagában nem sok, ám a gyakori szintvesztések miatt ez a szám csalóka. A lefelé vezető út sem sokkal rövidebb.

Célállomásunk, a Preikestolen platója

A Preikestolen-en végzett kiépítések a minimalista elvet követik. A turistaösvény kövekkel kirakott, néhol a vízszintes, vizenyős részeken fapalló vezet át. A sziklafennsíkra érve néhány fahidat találunk, ám látszólag ezek egészen új építmények, s jól kivehető még a régi, ténylegesen a szakadékperemen futó, kitaposott út. Az ösvény idefent már kitett párkányokon vezet, ahol sem korlát, sem kapaszkodó nincs. A sziklákon mindenki csak saját felelősségére tartózkodik. Mi tagadás, a túlzó kiépítések csak az összképet rontanák. A látvány borzongató, de lenyűgöző is egyben. Alattunk az egyébként 42 km hosszú Lysefjord(Fény-fjord) húzódik, amelynek mélysége itt a Szószék-szikla alatt eléri a 400 métert. A sziklafalak a fjord másik oldalán található Kjeragnál már 1000 méter fölé magasodnak, remek lehetőséget kínálva a bázisugróknak.

A Szószék 604 méterrel a tenger szintje fölé magasodó, körülbelül 1500 négyzetméteres platójához közeledve elégedett, mosolygós arcú turistákkal találkoztunk, akik vélhetően éppen akkor pipálták ki bakancslistájukon ezt a helyet. Ez az érzés természetesen bennünket is hatalmába kerített és boldogan álltunk a fényképezőgép lencséje elé.

Szöveg és kép: Lieber Tamás

Látványos drónvideó a Preikestolen-ről

(Klikkelj a hivatkozásra!)