Az írás szerkesztett változata a Hegyisport és Turista Magazin (HTM) 2008. szeptemberi számában jelent meg
Sucevita kolostora
Románia neve a magyar turisták körében egyet jelent a Keleti-, valamint Déli-Kárpátokkal, Erdéllyel, illetve Székelyfölddel. Viszonylag kevesen keresik fel a Fekete-tenger partvidékét, beleértve a jellegzetes élővilággal büszkélkedő Duna-deltát, és méltánytalanul mellőzöttnek tűnik a Kárpátokon túli Moldva területe.
Moldva, Moldova, Moldávia. Picit összezavarodik az ember e hasonló nevek hallatán. Vajon mindhárom esetben ugyanarról a területről van szó? Csak részben. Az egykori összetartozást a történelem szétzilálta. Ugyanis míg Moldva napjainkban Románia keleti, Dobrudzsától nyugatra fekvő területét jelenti, addig Moldova (egykori szovjet nevén Moldávia) a Szovjetunió felbomlása óta független köztársaságként jelenik meg Európa atlaszán.
Erdélyt érintve
Az Erdélyen átvezető autóút igencsak hosszúnak tűnt, így magunk sem bántuk, hogy nem egyszerre tettük meg a közel 600 km-es távot. Szatmárnémeti, Nagybánya történelmi települései sokat sejtető városnézésre invitáltak bennünket. Míg az előbbi helyen a barokk stílusú székesegyház, vagy a Lechner Ödön tervezte egykori Pannónia (ma Dacia) szálló szecessziós épülete, a Tűztorony, vagy a református Láncos templom jelenti a főbb látványosságot, addig a néhai arany- és ezüstbányászatáról elhíresült Nagybányán elsősorban a híres festőiskola miatt tervezi megállóját a magyar utazó. Sajnos azonban az útikönyvekből is hiányzik az a fontos, s egyben szomorú tényre való utalás, hogy a Hollósy Simon által 1896-ban létrehozott telep tulajdonképpen már nem is létezik. Az emléktáblával sem méltatott (!), elhanyagolt, gazos udvarú egykori iskola kétségtelenül jobb sorsra érdemes.
A néhai nagybányai festőiskola
A városhoz közeli Koltó már üdítő képet fest a magyar művészetről. Iskolai tanulmányainkból emlékezhetünk rá, hogy a faluban töltötte mézesheteit Petőfi Sándor a kedvesével, Szendrey Júliával. A Teleki kastély udvarán lévő somfa az alatta lévő kőasztalnál dolgozó írónak nyújtott árnyékot, aki 28 költeményét alkotta meg ezen a helyen. Az asztal ma is itt áll, igaz a fa azóta kiszáradt, ám gyökere újra sarjadt.
A Nagybányától 52 km-re, a Tisza és az Iza folyók által körülvett „szigeten” terpeszkedő Máramarossziget volt utazásunk következő állomása, egyúttal első szállásadónk is. Doina asszony fogadójában pazar vacsora fogadott bennünket. Az egykori csűr épületében tálalt helyi jellegű ételek láttán bizony összefutott a nyál a szánkban. A családi vállalkozásban működtetett étterem és panzió szeretettel várja a magyar turistákat. Máramarossziget több kuriózummal is büszkélkedhet, mint például Románia egyik legszebb falumúzeuma, és a kommunista diktatúrának „emléket” állító Börtönmúzeum (a budapesti Terror Háza romániai megfelelője).
Máramarosszigettől 15 km-re északnyugatra találjuk azt a kis falut, Szaploncát, amit az élénk színekkel megfestett, ironikus feliratokkal ékesített temetői fejfák tettek híressé. Az ún. „Nevető temető” ötlete az 1930-as években született, s ma már komoly idegenforgalmi tényezőnek számít.
Kolostorba vonultunk
A Moldva északi, valamint Ukrajna déli részén, a Máramarosi-havasok délkeleti elvégződésénél fekvő régió Bukovina. A tájegység neve azt jelenti, hogy „Bükkfák földje”. Bukovina emberemlékezet óta lakott terület volt. Többek között itt talált otthonra az 1764-es madéfalvi veszedelem után Moldvába menekült több ezer székely. Sajnos a vidéket manapság kevés magyar ajkú lakja.
Putnai szerzetes
Bukovinába a Kárpátok láncolatán az évszázadok óta legfőbb – sokáig az egyetlen – közlekedési lehetőségnek számító hágókon juthatunk. Buszunkkal odafelé a Borsai- (1413 m), visszaúton pedig a Borgói-hágót (1227 m) választottuk. Szállásunkat Sucevica település szomszédságában, a mindössze néhány éve létesített turisztikai központban foglaltuk. Itt egy magyarországi átlagkeresettel rendelkező turistával is elfogadható áru, ám kényelmet, igényességet nem nélkülöző szolgáltatások (éttermek, apartmanházak, ápolt környezet, folklórműsor) feledtetik a hosszú utazás fáradalmait. A környék nyújtotta programokból pedig kedvünkre választhatunk. Elsődlegesen a terület főbb kulturális látnivalóit ajánlhatom, hiszen magam is ezekkel ismerkedtem meg szeptemberi utamon. Első helyen a világviszonylatban is egyedülálló, ma már az UNESCO által is védett műemlékeknek nyilvánított kolostoregyüttes áll. Romániának ez a területe, mely Nyugat és Kelet ütközőpontjában található, szinte minden korban véres háborúk színtere volt. Nem véletlen hát, hogy a helybéliek a történelem dühe elől kolostorokba és templomokba menekültek. A kolostorok egyúttal a legkülönfélébb művészeti irányzatok gyűjtőhelyei is voltak, így járulván hozzá az egyetemes művészet gazdagításához.
A Sucevicai kolostor kronológiai szempontból az utolsó bukovinai freskós kolostor, mi mégis ezt tekintettük meg elsőként, hiszen szállásunk közelében volt. Az erődítménnyel körbevett épületegyüttes – akárcsak a többi kegyhely – belépődíj ellenében látogatható. Ugyancsak fizetnünk kell a fotózásért és videózásért, de ezeket csakis az udvaron engedik, a kolostor belsejében tilos a képrögzítés. Hozzáteszem, próbálkozni sem érdemes, mert a bejáratoknál létesített ajándékboltokban bőséges a kínálat. A Sucevicai létesítményt egy XV. századi fatemplom helyére építtette Gheroghe Movila 1584-ben. Festményeinek témáit az egykori fatemplom története és a görög-római kulturális élet ihlette. A festmények domináns színe zöld.
Voronec kolostora restaurálás alatt
Az előbbitől néhány km-re északnyugatra találjuk a csak férfiak által lakott Putnai kolostort. Az 1466 és 1470 között épített kolostor új korszakot nyitott a román középkori művészetben. Az idők folyamán Putna jelentős honi feudális művelődési központ volt. Tanult embereket, írásmestereket és miniatüristákat, értékes történelmi, irodalmi és művészeti alkotások szerzőit fogadta be. A putnai műhely hozzájárult a moldvai hímzés kibontakozásához és egy egységes stílus kialakításához. Putnán furcsa, kettős érzés kerített hatalmába bennünket, ugyanis amíg a kolostorban áhítattal imádkozó, „világtól elvonult”, addig odakint derűs, mobiltelefonnal a kezükben járkáló szerzeteseket láthattunk. Egyikük elmesélte nekünk napirendjüket, amibe ma már az olvasáson és imádkozáson felül a televíziózás és az internethasználat is belefér.
Utunkat dél felé folytatjuk, következő állomásunk Voronec volt. Az itteni kolostor a moldvai építészet és festészet talán legteljesebb példája. A kelet „Szixtusi Kápolnájának” is nevezett létesítmény 1488-ban épült. Homlokzati freskói a természettől kölcsönzött élő színekkel rakott szőnyegként hatnak. Voronec főként XVI. századi külső festményei – melyeken ottjártunkkor éppen restaurátorok dolgoztak – miatt vált híressé, a világszerte „Voroneci kéknek” nevezett, utánozhatatlan alapjuk miatt. Kolostorokat felkereső kirándulásunk utolsó állomása Moldovica volt. A Petru Rares uralkodó által 1532-ben épített egyházi létesítmény leglátványosabb alkotása a „Konstantinápoly ostroma”. A kolostor freskóin ortodox vallási tanítások, bibliai idézetek láthatók, valamint a bizánci témák sajátos, román értelmezése.
Festett tojás Moldovicából
Moldovicán nemcsak a kolostor érdemli meg, hogy felkeressük. A falu középpontjában, a labdarúgó stadion mellett, szerényen megbújva, magántulajdonban találjuk Kelet-Európa egyik legjelentősebb hímestojás-múzeumát. A háziasszony alkotásait (gyönyörű népi motívumokkal díszített tojások), maga a művész, illetve férje mutatta be nekünk, miközben lelkes magyarázatukból a „tojásművészet”minden apró részletére fény derült. A saját alkotások mellett a családi házukban létesített kiállítótermekben a különböző börzékről származó remekművek is megtekinthetők a nagyvilágból.
Bukovinai kirándulásunk megszervezéséért és lebonyolításáért köszönettel tartozom a Román Turisztikai Információs és Promóciós Képviselet vezetőjének, Kerekes Gábornak. Az iroda megtalálható Budapesten, az V. kerületben, a Hercegprímás u. 9. szám alatt. Telefon: 1/269-4961, e-mail: romaniatourism@t-online.hu
Leave A Comment