2009. április 18.
Tűzrakóhely és ami utána marad
Sajnos az idei húsvét sem múlt el nyomtalanul. Ma már kevesen élnek a hagyománnyal, a hétfői locsolással és locsolkodással, sokkal inkább a szabadba menekülnek a hívatlan látogatók elől. Csakhogy közülük is sokan válnak hívatlan látogatóvá. A természetvédők bosszankodnak, és mivel mást nem nagyon tehetnek, igyekeznek helyreállítani a károkat.
Mi magunk is évente szembesülünk a problémával. Tudjuk, hogy a kiemelt ünnepek csak az emberek számára léteznek, a természet ezeket éppen ellenkezőleg éli meg. Ha az időjárás engedi, „betonlakók” sokasága özönlik a szabadba, hogy ott a legalapvetőbb viselkedési normákat felrúgva, szabadon garázdálkodhasson. Hogy mi marad utánuk? Letaposott védett virágok, illegális tűzrakóhelyek tucatjai, és szemét mindenütt: bokrok alatt, fák tetején, sziklaüregekben.
Április 18-án a Sátorkőpusztai-barlangot is magában foglaló Nagy-Strázsa-hegyet vettük szemügyre. A barlang közvetlen környezetében kb. 2 köbméter szemetet gyűjtöttünk össze és legalább 6 tűzrakóhelyet szüntettünk meg. Felmerülhet a kérdés: ha a Duna-Ipoly Nemzeti Park fokozottan védett területén ilyenek (voltak) az állapotok, mi lehet másutt!
Szöveg és képek: Lieber Tamás
A TAKARÍTÁS KÉPEI
Miért?
A Strázsa-barlang előcsarnoka fokozottan védett! ELVILEG!
Szemétgyűjtők akcióban
Szerencsére azért nemcsak a szeméthelyzet virágzik. Apró nőszirom
Tavaszi hérics
Leave A Comment