DOBOGÓ-KŐ

Az írás szerkesztett változata megjelent a Dorogi Égetőmű Tájkép című időszakos lapjában, 2000/1. számában.

Dobogó-kő legmagasabb pontja, háttérben Téry Ödön bronzreliefje

A Doroghoz közeli Visegrádi-hegység vulkanikus hegyvonulatai közül legmagasabbra Dobogó-kő emelkedik. Néveredetét sokan azzal hozzák összefüggésbe, hogy a hegység – ha emberi léptékkel mérve nem is észlelhetően, de – napjainkban is folyamatosan emelkedik, mozgásban van („dobog”).

Budapesthez és a műemlékekben, történelmi emlékhelyekben, tájképi szépségekben gazdag Duna-kanyarhoz való közelsége miatt méltán lett a főváros leglátogatottabb hegyi kirándulóközpontja.

A Pilist és a Visegrádi-hegységet elválasztó Két-Bükkfa-nyergen keresztül létrehozott autóút, no meg a turistaházak, üdülők, kényelmes szállók kiépítése lehetővé tették, hogy valamennyi évszakban jól megközelíthető legyen, s így kedvelt célpont a természetkedvelő turisták, vagy akár az alkalmi kirándulók körében, és forgalmas hegyi üdülőtelep épült itt ki, amit Dobogókőnek neveznek. (Megjegyzés: amikor a hegyről írunk, akkor kötőjellel, Dobogó-kőként, amikor az ott található üdülőtelepről, akkor Dobogókő formában egybe írjuk a tulajdonnevet.)

A magyar középhegységi turistáskodás bölcsője

1891-ben alakult meg a magyar turista szervezet, s a 699 méter magas Dobogó-kőt jelölték ki arra, hogy megépüljön rajta az első menedékház, ami 1898 nyarán el is készült. Dr. Eötvös Lórándról, a kiváló fizikusról és – talán kevesen tudják – szintén kiváló természetjáróról kapta a nevét. Az épület ma sporttörténeti emlékhely.

Nem sokkal később, a századforduló után sorra jelentek meg az újabb épületek, és már ezekben az években is közel 240 kilométer hosszú jelzett turistaút hálózatot alakítottak ki a környékén. Rövidesen meteorológiai állomást is létesítettek itt.

Hazánk egyik forgalmas téli sportközpontját is itt alakították ki 1923-tól, ahová sokan jönnek síelni, szánkózni, újabban sznobordozni a jó fekvése és megközelíthetősége, valamint kedvező éghajlati adottságai miatt, mert a viszonylag magas csapadék és az alacsony, kiegyenlített hőmérséklete ideális hómegtartó hellyé teszik.

1926-ban Dobogókő szép kilátást biztosító ormán állították fel Téry Ödönnek, a magyar turistaság úttörőjének a bronzreliefjét egy kőpiramisba foglalva.

Mára Dobogókő és környéke jelentősen beépült, de még így is tág lehetőséget nyújt az erre kiránduló, a nagy tömegeket elkerülni vágyó, a természet csendjébe visszahúzódni akaró ember számára.

Erdei utakon, ösvényeken

Őszi kilátás a Duna és a Börzsöny felé

Dobogókő platójának legmagasabb részén kialakított kilátóteraszról jó időben akár a Magas-Tátra távoli és halványan csillogó vonulatait is láthatjuk, míg előtérben a Duna szorosára tekinthetünk, és az azt közrefogó meredeken leszakadó andezit hegyekre.

Maga a Dobogó-kő szirtje is észak felé meredek peremmel törik meg, és egymás közelében sorakoznak a különleges látványosságot jelentő Thirring-sziklák és a Szerkövek. Alig egy-két órás sétával számos rendkívül látványos, nevezetes pontot érhetünk el, mint a Rám-szakadékot, a Vadálló-köveket, a Szentléleki-szirteket, árpád-házi királyaink egykori nyaralóhelyét, Dömöst, stb. Bármelyik irányt kiválasztva, képesek lehetünk a viszonylag kis alapterületű középhegységen akár egyetlen nap alatt áthaladni, érintve legszebb részeit.

Dobogókő környékét sűrűn hálózzák be a jól kiépített erdei sétautak, turista ösvények, ahol mindenki képességeinek és igényeinek megfelelő útvonalat választhat. Az utak mentén gyakran találunk forrásokat, pihenőhelyeket, számos botanikai érdekességben gyönyörködhetünk, és találkozhatunk erdei állatokkal, madarakkal is.

A „síparadicsom”

Ilyenkor télen főleg a fehér sportok szerelmesei keresik fel Dobogókőt, vagy azok, akik az időjárási nehézségekkel, útviszonyokkal mit sem törődve a hóban is szívesen gyalogtúráznak, kirándulnak, esetleg kerékpároznak.

Téli túra Dobogókő környékén

Bizony sokszor ők járnak jól, mert amíg télen a hegyek közötti szélesebb völgyekben, mint amilyenben Dorog is található, a sűrű, magas páratartalmú hideg, nehéz levegő megül, és rátelepszik emberre, élőlényre – szinte úgy érezzük, hogy az egész világra –, addig fenn a hegyekben tiszta levegő, ragyogó napsütés fogadja a látogatót a hőmérsékleti inverzió miatt.

Idén különösen szerencsések a téli sportot kedvelők, hiszen hosszú ideje borítja síelésre alkalmas vastag hótakaró a tájat. Az erdei ösvényeken pedig most sífutásra is lehetőség nyílik, ami viszonylag ritka alkalom a mi alacsonyabb középhegységeinkben. Dorogról és környékéről kezdettől fogva sokan járnak ide síelni, és veszik az első leckéket a dobogókői lesiklópályán, hogy aztán a távoli magashegyek – Tátra, Alpok – lejtőin próbálják ki tudásukat.

Sajnos az emberek nagy része télen bezárkózik a jó meleg szobába, és tavaszig csak akkor dugják ki orrukat, ha muszáj elmenniük otthonról, például a bevásárlás, vagy a munkahely miatt. Pedig talán ebben az évszakban lenne a legfontosabb, hogy sokat legyünk a szabadban, hiszen nem elég a vitaminpirulákat fogyasztani; a friss, jó levegőre, a napsütésre és az egészséges mozgásra is szükségünk van. Persze megfelelően kell öltözködni, különösen a jó cipőt érdemes megválasztani, ami nem ázik át, és jól tartja a meleget.

Ha erre tekintettel vagyunk, akkor a tél is lehet vonzó, sok örömet, kikapcsolódást nyújtó évszak, s ilyen kellemes élményeket kívánok minden Kedves Olvasónak!

Szöveg és kép: Varga László