Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 1999/12. számában jelent meg.
Az élő és az élettelen világ habitusában természetük különbözősége ellenére is sok közös jellemvonást figyelhetünk meg, s ez a felismerés tükröződik abban, hogy a földfelszín más-más részein kialakult különleges formavilággal rendelkező ásványok, kőzetek egyes változatait elnevezésükben a virágokhoz, növényekhez, vagy az állatokhoz hasonlítják (bányavirág, vasvirág, kénvirág, mohaachát, „inkák […]
Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 1998/51-52. számában jelent meg.
Hideg őszi és téli reggeleken gyakran tanúi lehetünk annak a jelenségnek, amikor a talajon, a faágakon vagy épp a szabadban hagyott gépkocsinkon néhány milliméteres, esetleg 1-2 centiméteres fehér jégtűk, jégkristályok alakulnak ki. Ez a képződmény – a zúzmara – többnyire csak tartós, nagyon hideg […]
Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 1998/49. számában jelent meg.
Az ólom legfontosabb érce. Főleg hidrotermás érctelepekben keletkezik, ahol közepes hőmérsékletű (200-300 Celsius-fokos) oldatokból válik ki szulfid formájában, más ásványok társaságában, elsősorban szfalerittel együtt.
Könnyen felismerhető szabályos kocka vagy oktaéder alakjáról, ólomszürke színéről, erős fémfényéről, puhaságáról (K= 2,5-2,75) és magas fajsúlyáról (7,6).
Ólomtartalma (86,6 %) mellett […]
Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 1998/44. számában jelent meg.
A kalcit neve a görög khalix szóra vezethető vissza, jelentése mész, mészkő, habarcs. Az európai nyelvekbe a latin calx, calcis közvetítésével került át. Régi magyar elnevezése, a mészpát szintén mésztartalmára utal (vegyi összetétele: kalcium-karbonát).
A természetben rendkívül változatos színben, méretben, formában megjelenő kalcitnak több mint 600 […]
Gallery
Gallery
Gallery
Gallery
Legutóbbi hozzászólások