ALSTONIT

Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 2000/47. számában jelent meg.

A felvételen látható alstonit a spanyolországi Aragóniából, egészen pontosan Minglanillából származik

A karbonátos ásványok közé tartozó aragonitnak – külső megjelenése szerint – több típusa is van, ebből az egyik az alstonit. Nevét a westmorlandi (Anglia) Alston Moore településről kapta, ahonnan jellegzetes formái kerültek elő. (Ezen kívül szokták még bromlit névvel is illetni.)

Az áttetsző, üvegfényű, nem fémes ásvány kékes, zöldes, de főleg lilásvöröses vagy barnás színárnyalatokat vesz föl aszerint, hogy milyen ionok szennyezik. Ibolyántúli fényben gyakran fluoreszkál, hideg és híg sósavban pezsegve oldódik. Néha dísztárgyakat készítenek belőle, de mivel a savakra nagyon érzékeny, nem túl tartósak az alstonitból készült alkotások. Vegyi összetétele alapján bárium-kalcium-karbonát [BaCa(CO₃)₂], s többnyire üledékes kőzetekben fordul elő. A karbonátos vizes oldatokból kicsapódva képződik, de átalakult kőzetekben és telérekben is fellelhető.

Az oszlopos formájú alstonit a tér minden irányából síklapokkal, élekkel és csúcsokkal határolódik le: úgynevezett benn-nőtt kristályokat alkot. Gyakoriak az ikerkristályos változatai, ezek összenőve álhatszöges formát mutatnak. Az Amerikai Egyesült Államok Illinois államában lévő Cavein-Rock bányájában jegyezték le először az alstonitot. Kristályai ott fluorittal és witherittel együtt fordulnak elő: a mészkő kalcium-karbonát tartalmának és a barittartalmú fluorit vizes oldatainak az egymásra hatásából jöttek létre.

A spanyol és az olasz alstonit hatszöges oszlopú, és rostjai hosszában helyezkednek el. A tetőző kristálylapokon végigfutó ikervarratai és beugró élei alapján mindig felismerhető, hogy valójában három, egymáson átnövő ikerkristályból épül föl. Nevezetesek a spanyolországi Molina (Aragónia) és Szicília kéntelepeinek oszlopos ikerkristályai.

Szöveg és kép: Varga László