MEGNYÍLT AZ ALSÓ-TEREM

FOLYAMATOS A KUTATÁS A BENEDEK ENDRE-TEREMBEN
2007.

Az alábbiakban a Benedek Endre-teremben 2007 januárjától végzett munkálatok beszámolói olvashatók. A beszámolóban a legfrissebb fejlemények olvashatók legfelül, majd időben visszafelé haladva a korábbiak.

TEREPMUNKA A BENEDEK ENDRE-TEREMBEN (Július 7-8.)

Ezen a hétvégén a nagyteremben a gipszoszlopok valamint az emléktábla előtti placcot egyengettük. Folytattuk a két éve félbehagyott törmelékdomb-elbontást. Az agyagos meddőből egy gipszpillér körvonalai bontakoznak ki. Úgy tűnik, hogy ez az oldalfalnak a folytatása lesz, ami egyúttal azt is jelenti, hogy anno a törmelékkel a falat is betemették.
8-án a fal tövében egy piciny hasadék nyílt meg, amelyből a szokásos formák mellett, gyönyörű, az alsó-hegyi Rejtek-zsombolyban is megfigyelhető borsókőkiválások kerültek elő. Úgy tűnik, hogy érdemes továbbdolgozni ezen a részen, és a szálkő mentén tovább mélyíteni a törmelékben.

FELKÉSZÜLTÜNK A LÁTOGATÓK FOGADÁSÁRA
(Március 4.)

Március 4-én, már a következő héten (március 11.) kezdődő látogatási szezonra készültünk. Mind a Ferde-teremből, mind a felsőbb szakaszokból eltakarítottuk az útban heverő törmelékeket. Ezen a napon nem kevesebb, mint 3 m³ anyagot szállítottunk felszínre.
A következő néhány hétvégén – részben a látogatások miatt is – szüneteltetjük a munkát, illetve kisebb feladatokat fogunk csak elvégezni. A folytatásról időben tájékoztatjuk majd az érdeklődőket.

ELŐKÉSZÍTÉS, MAJD VÖDRÖZÉS A KÖZÉPSZINTRŐL
(Február 24-25.)

Ezen a hétvégén sem tétlenkedett csapatunk. A dorogi gimisekkel közösen 2-3 köbméternyi anyagot tudtunk kitermelni. Szombaton a nagyobb kövek szétverése, szállításra való előkészítése, valamint az Alsó-terem bejáratának megtisztítása zajlott. A vasárnap a vödrözésé volt. 12-15 fő alkotta azt a láncot, amely a törmelékkel megpakolt vödrök felszínre szállítását végezte.

DEPÓZÁS A KÖZÉPSZINTEN
(Február 18.)

A Benedek Endre-teremből ezen a napon is folyt a törmelék kitermelése, hogy takarékoskodjunk erőinkkel egyelőre csak a Ferde-termi depóig. A nagyaknában kiépített csiga segítségével húztuk fel a vödröket, majd ezután kézről-kézre jártak a kannák. A következő lépcsőben (és vélhetően a következő héten) ez az anyag a felszínig jut majd.

Ismét köszönjük a dorogi gimnazisták segítségét, akiknek lelkesedése ezen a hétvégén sem hagyott alább.

KITERMELÉS TELJES GŐZZEL
(Február 11.)

Az előző napi beszámolóból már sejthető volt, hogy rövidesen komoly munka veszi kezdetét a barlangban. Akik hittek ebben, azoknak nem kellett csalódniuk. Gimnazista fiúk és lányok bevonásával (hogy a munkából részüket kivevő, kísérő tanárokat ki ne hagyjam) közel húszan alkottunk élőláncot a barlang aljától a kijáratig.
A fiatalok lelkesedése a lent töltött közel három óra során cseppet sem lankadt, kézről kézre adogatva jártak kifelé az agyagos törmelékkel megrakott vödrök.

A barlangászok egy csoportja eközben az Alsó-terem bejáratát szélesítette ki olyannyira, hogy a későbbi kitermeléshez elegendő hely született. Ahol eddig hanyatt fekve kellett bepréselődni, mostantól viszonylag kényelmessé vált a be-, illetve kijutás. Az instabil kőtömbök megbontásával a lejárat úgy ahogy ki lett takarítva, bár még maradt tisztogatni való az elkövetkező hetekre is.
A nagyobb kőtömböket Hiltipatronos repesztéssel sikerült ártalmatlan aprólékká hasítani, így ezek kiszállítása is leegyszerűsödött .

A BONTÁS ELŐKÉSZÜLETEI
(Február 10.)

Egy hét kihagyás után, február 10-én folytatódtak a barlangi munkák. A múlt heti szemrevételezés után döntöttünk úgy, hogy mindaddig szüneteltetjük az Alsó-teremből való kitermelést, amíg a felette lévő Benedek-teremben meg nem teremtjük a megbontott törmelék biztonságos elhelyezésének feltételeit.

Úgy látjuk, hogy a probléma megoldásán az lendítene nagyot, ha az egykori és jelenlegi törmeléktől véglegesen megszabadulnánk, ezért megkezdtük az anyag felszínre szállítását. Mivel ez a munka legfőképp létszámfüggő, kihasználva a tagság, reméljük nemcsak kezdeti lelkesedését valamint jó néhány fiatal aktív közreműködését, az első adag (kb. 1 köbméter) már a középszinti depóból várja a kiszállítást. Ráadásul az első kövek – egyelőre csak jelképes mennyiségben – már a barlangot is elhagyták.

KAPCSOLATFELVÉTEL A DOROGI GIMNÁZIUMMAL, GEOLÓGUSI SZEMLE
(Február 4.)

Február 4-én hosszú távú együttműködés első lépéseként látogatott el a barlangba a Dorogi Gimnázium egy kisebb csoportja. A BEBTE megkeresésére több tanár és diák is csatlakozik a barlangban és a felszínen végzendő munkákhoz. Elsősorban a Benedek Endre-terem kitakarításában (melyet már a jövő héten megkezdünk) kértük a gimisek segítségét.
Ezúton is köszönjük Mayer Eszter és Egri Tibor tanároknak a szervezést, illetve a közvetítést.

Ugyanezen a napon Sásdi László geológus, a Strázsa-barlang kutatásvezetője is megtekintette az Alsó-termet. Véleményét a következőkben összegezte:

A 2007 januárjában a barlang Benedek Endre terme alatt feltárt féltölcsér alakú terem egyértelműen az ott egykor felhalmozott üledék kimosódása, mélyebb szintre kerülése nyomán alakult ki. Főtéjét a felső szinten megismert dolomitos rétegzett üledékréteg alkotja, felette némi gipszkiválás és a teremben felhalmozódott természetes és antropogén törmelék kb. 0,5-1 m vastagságban. A főte ívesen, egyre kisebb lejtszögű a terem belseje felé, néhol repedés járja át, ami a stabilitását kedvezőtlenül befolyásolja.

Az újonnan feltárt terem ÉK-i falát jól rétegzett üledék alkotja több méter vastagságban, ami kis hozamú csorgó vizekkel érkezhetett a Benedek Endre-terem északi és nyugati végpontja felől. A tölcsér DNy-i részén omladéktömbök találhatók, anyagukat még nem vizsgáltam. A tölcsér alján szürke, zsíros, nedves agyag található, mely jelenleg is csúszik felületek mentén. Ez az anyag feltehetően a Strázsa-hegy környékén található oligocén üledékek bemosódásával jutott ide, akár az előbb említett rétegzett üledékkel felváltva.

Elsődleges feladatnak tekintem a terem feltérképezését, hogy a Benedek Endre-teremhez viszonyított helyzetével minél pontosabban tisztában legyünk. Második feladat a főte stabilitásának megoldása.

A feltételezett és valószínű mélyebb szintek további feltárása a jelenleg tervezett bányászati-bontásos módszerrel eléggé sziszifuszi munkának látszik. Szinte biztos, hogy legalább annyi anyagot kell kitermelni a további járatokból, mint amennyi a terem jelenlegi légtérfogata. Ennyi anyag elhelyezését csak felszínre szállítással lehet megoldani hosszú távon. Célszerű megoldásnak találom, hogy az agyagot a természetes folyamatot meggyorsítva vizes mosatással próbáljuk mélyebb szintre segíteni. Ha a tömlőn bevezetett több köbméternyi víz megreked hosszú távon a mélyponti dugóban, akkor a további feltárás eredménytelennek ítélhető a nagymértékű agyagos eltömődés miatt. Ha a víz utat talál magának, az utat lehet követni. Esetleg ha a mosatás jelentősebb anyagmennyiséget juttat mélyebb szintre, akkor ezt több alkalommal is meg lehetne ismételni.

FELÉBREDŐ REMÉNYEK
(Január 19-20.)

Január 19-én és 20-án az előző heti eseményeken fellelkesülve álltunk neki a munkának. A további eredmények is kecsegtetőek. Sikerült az első alkalommal megállapított végpontot újabb 3 méterrel mélyíteni. A feltételezett egykori áramlási csőben haladunk tehát lefelé.
A bontást nagyban nehezíti a hasadékban lévő nagy mennyiségű agyag. Először ezt próbáljuk kitermelni. Időközben megnyílt egy hasadék is, ami érezhetően kifelé huzatol. Bár a járat egyelőre még ember számára járhatatlan bízunk abban, hogy az agyag kitermelésével ez a probléma is megoldódik majd. Egyébként az Alsó-teremben 2-3 olyan pont is van, melyen érdemes lehet elindulni lefelé.

Január 21-én délelőtt a mélyponton kisebb vízbeszivárgást észleltünk, melyet valószínű, hogy a vízzáró agyagréteg megbontásával idéztünk elő. Az agyagos kitöltéssel együtt a felgyűlt vizet is sikerült kimernünk. Kérdés, hogy a következő alkalomig (február eleje) ez a vízmennyiség pótlódik-e, és ha igen, milyen mértékben. A továbbjutás egy ferde kőlap mentén tűnik elképzelhetőnek, bár a hely még mindig szűkös. Egyszerre csak egy ember fér el lent, a többiek láncba állva tudják segíteni a bontott anyag kitermelésében. Mind ez ideig úgy tűnik, hogy az Alsó-terem mélysége a megtaláláskor meglévő 5 méter helyett, immáron 8 méter lett, vagyis január 19-21 között nem kevesebb, mint három métert haladtunk lefelé. Ez a jelenlegi végpont szűkösségét illetően nem tűnik rossz eredménynek. Ugyancsak kecsegtető, hogy a falon végre megjelent a gipsz és a borsókő.

Akik az Alsó-terem munkálataiban eddig részt vettek, a következők: ifj. Barna József, Dobos Péter, Fadgyas F. Gábor, Rohrbacher Péter és Lieber Tamás

MEGTALÁLTUK
(Január 14.)

Ahogy azt már előre sejteni lehetett, január 14-én kisebbfajta szenzáció részesei lehettek a Sátorkőpusztai-barlang mélypontján dolgozó kutatók. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a Benedek Endre-teremben (-40 méter) az 1960-80-as években számos, többnyire sikertelen próbálkozás történt a feltételezhető alsóbb barlangszakaszok feltárására. Az áttörést (a szó szoros értelmében is) az 1970-es évek közepén a Kadic-szakasz megnyitása jelentette. A Kadic-szakasz kb. 8 méterrel mélyebben kezdődik, mint a barlang eddigi végpontját jelentő Forrás. Az alsó szakasz az 1981-ben bekövetkezett (végzett) omlás (omlasztás) óta nem látogatható.

A január 14-én újból megnyitott Alsó-terem az 1990-es évek elejéig ismert volt. Akkoriban ennek a szakasznak nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a barlangászok. Olyannyira, hogy jobb megoldás nem lévén, a bejárata fölötti részt a Benedek-teremben szerteszét heverő törmelék gyűjtőhelyéül használták.

Ahogy honlapunk más fejezeteiben olvasható, az elmúlt években elvégzett geológiai felmérés teljesen új dimenziókat nyitott meg a kutatók előtt. A tudományos vizsgálatok eredményein alapuló nézetek a korábbiaktól merőben eltérő elméletek megalkotására késztették a szakembereket. Ezek az elméletek főként a barlang keletkezésére, kitöltéseinek kialakulására vonatkoznak.

Nos a bejárható barlangszakaszok felmérése után kíváncsiságunk nem hagyott nyugodni. Azok után, hogy tudtuk mit kell néznünk, illetve, hogy mit kell keresnünk, teljesen új értelmet nyert az Alsó-terem létezése, beleértve annak sokak számára csak elbeszélésekből ismert képződményvilágát. Elérkezett tehát az idő, hogy alaposan utánajárjunk a dolgoknak.

Tudtuk, hogy nem kell mást tennünk, csak odébb raknunk „néhány” követ, és máris szabaddá válhat az út. Igen ám, de már senki sem emlékezett a lejárat pontos helyére. Ahhoz ugyanis, hogy egy négyzetmétert is felszabadítsunk – kb. ennyi törmelék fedte le a bejáratot – több száz kilót kellett megmozgatnunk. Ha csak egy méterrel számítjuk el magunkat, a bontást, kőpakolást elölről kezdhetjük.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, természetesen nem sikerült elsőre eltalálni a helyes irányt, mint utóbb kiderült, kb. 1,5 métert tévedtünk. Utólag persze már ez sem tűnt tragikusnak, annál is inkább, mert gyönyörű, gipsztűkkel telt üregekre bukkantunk. A második alkalommal végre szerencsével jártunk, két órányi bontás után feltárult a hasadék.
Az Alsó-terem kb. 3 méteres lemászással, vagy inkább lecsúszással kezdődik. Egy ferde, ám vékony, cseppkőkéreggel bevont, agyaggal szennyeződött falon juthatunk le ide. Maga a bejárat egy kőlap alól indul, nem éppen kényelmes testhelyzetbe kényszerítve az embert.

Az alaprajzát tekintve kb. 15 négyzetméteres terem egyértelműen lefelé tart. A jelenlegi végpont érdekessége az a feltételezhetően egykori feláramlási kürtő, mely az alsóbb barlangrészek megismerésének kulcsa lehet. A próbaásás alapján legalábbis úgy tűnik, hogy van esély a továbbjutásra, az agyagos, törmelékes kitöltés ugyanis relatíve könnyen bontható.
Jelenleg az egykor ismert Kadic-szakasz kevésbé pontos térképe alapján kíséreljük meg az új terem Kadic-szakasszal való összevetését. Ha a járatok egymásra mutatnak, sok barlangkutató több évtizedes álmát válthatjuk valóra!
Az Alsó-terem újbóli megnyitásáról a Duna-Ipoly Nemzeti Park barlangtani felügyelőjét, Juhász Mártont is tájékoztattuk!