2007.04.01.
Ahogy sajnos már megszokhattuk, ismét terepmotorosoktól volt hangos a pilisi erdő. Ezúttal a Fekete-hegy – Kétágú-hegy térségében értünk tetten fényképezőgépünkkel néhány magáról megfeledkező fiatalt. Egyikükkel volt szerencsénk néhány szót váltani, miután leállította motorját, hogy a kilátásban gyönyörködjön.
Túrázók alárendelt szerepben
A srác miközben valahol ő is elítéli a mindent fölszántó krosszosokat (endurosókat), magát hozzánk hasonlóan természetkedvelőnek nevezte. Mint mondta, ő is természetjáró, csak megteheti azt, hogy mindezt nem gyalogosan műveli.
Idézve szavait: Mivel csak egy nyomon jár, ráadásul félreáll, ha gyalogos turista közeledik, sőt köszön is nekik, nem érzi magát kártékonynak (nagyon is az vagy „barátom”!). A legjobban az a mondata tetszett, amelyben kifejtette, hogy ők bezzeg mindig látnak vadat is (szegénynek eszébe sem jutott, hogy mindezt azzal érik el, hogy föllármázzák az erdőt!).
A beszélgetés tanulságos volt, de nem tartott sokáig.
Leave A Comment