Románia egyik geológiai érdekessége a Keleti-Kárpátokhoz tartozó Bucsecs-hegység lepusztuló platóján 2240 méteres magasságban található Babele-sziklacsoport (lásd a fenti képen). A triász-jura korú mészkőre itt homokkő rétegek (flis) és vulkáni kőzetek települtek. A hegység felgyűrődésekor az üledékes kőzetek maguk fölött emelték ezeket a kőzetkifejlődéseket is. Az elsősorban glaciális jellegű lepusztulási folyamatok során a magmás eredetű kőzetrészek ma már szinte teljesen eltűntek. Ezt követően az alatta lévő homokkővel keveredett és összecementált vulkáni törmelékes, breccsás, és homokköves rétegek is mállani kezdtek. A törmelék korábban a gleccsermozgások, később pedig az esőzések és olvadások során kialakult időszakos vízfolyások, valamint a szél által elszállítódtak.
A Bucsecs-hegység érdekessége, hogy a környezetétől eltérően a jégkorszakban itt norvég típusú fjelles eljegesedés, gleccserképződés volt, amely minden irányban pusztította a felszínt, míg a tetején egy hepehupás magashegyi fennsík alakult ki. Körös-körül pedig meredek sziklafal letörésekkel emelkedik a környezete fölé a hegység.
Az utóbbi évezredekben a lepusztítást a fagyhatás, fagyaprózódás mellett elsősorban a szél végzi itt fenn a platón. A különleges homokkőformák úgy alakultak ki, hogy a szél felkapva és magával szállítva a finomabb törmeléket, azt elsősorban talajközelben tudja cipelni. Ott beleütközve a megmaradt, térszínből kiemelkedő homokkőcsonkokba, azt egyenetlenül koptatja, csiszolja tovább. A talajhoz közelebb sokkal jobban, mint feljebb. A puhább, kevésbé ellenállóbb kőzetrészek szintén erőteljesebben pusztulnak, és így jönnek létre a sokszor bizarr, változatos alakú, legtöbbször gombára, vagy szfinxre emlékeztető különleges alakzatok. A kép előterében jól kivehető a lepusztulás során felszínre került mészkő is, melynek szerkezete és anyaga eltér attól a homokkőtől, ami valamikor rá települt.
A ma látható homokkőgombák közvetlenül a mészkő alapkőzeten helyezkednek el.
Szöveg: Varga László
Képek: Lieber Tamás
Leave A Comment