Emlék az 1980-as évekből
Az utóbbi hetekben több facebook-os fórumon is találkozhattak olvasóink a SZEMÉTIRTÓK nevű csoport akcióival, felhívásaival. A csapatot egyesületünk tagsága hozta létre részben azzal a céllal, hogy a szervezet természet-, és környezetvédelmi tevékenységét erősítse, másrészt, hogy konkrét problémák „látványos” megoldásával a környék lakosságát is aktív részvételre ösztönözze. Első hirdetett akciónk a Gete-hegy takarítása volt, amit a Kenyérmezei-patak West áruház melletti szakaszának rendbetétele, majd a kórházudvar és a dorogi vasútállomás „csikktelenítése” követett.
A közösségi oldalon is meghirdetett események számos tanulsággal szolgáltak. A legfontosabb talán az, hogy bár sokan mutatnak érzékenységet a téma iránt, a szemetelés problémájával kapcsolatos országos híradások ellenére még mindig elegen vannak azok, akiket ez egyáltalán nem érint meg. Az alábbiakban igyekszem összefoglalni szemétszedő akcióink tapasztalatait.
Ital- és dohányboltok problematikája
A hulladék származási helyéhez nem fér kétség
Az eldobált hulladék típusából egyértelmű következtetéseket lehetett levonni a vásárlási szokásokról, függőségről. Legnagyobb számban térségünkben – ahogy ez az egész országra is jellemző – a cigarettacsikk lelhető fel (erről külön szólunk), amit számban a pálinkás üvegek („féldekás”), a sörös illetve energiaitalos dobozok, a műanyag- illetve a (műanyag réteggel vízhatlanított) papírpoharak, majd az „egyszerhasználatos” nylonzacskók követnek. Az előbbiek többnyire az ezeket forgalmazó boltok környékén halmozódnak fel, pont akkora távolságra, mint ameddig tartalmuk elfogyasztása tart. Ami szomorú, hogy mind a kórház parkjában, mind pedig a West környékén, a takarítást követő két hét során gyakorlatilag újratermelődött a korábban összetakarított szemétmennyiség. Jól tudjuk, hogy kevés a szemétgyűjtő, de azt is szomorúan konstatáltuk, hogy ott sem feltétlenül kevesebb az eldobált szemét, ahol ez megvan. A felelősség persze itt is megoszlik. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy az érintett üzletek tulajdonosai és alkalmazottai is szemet hunynak a probléma felett, pedig felelősségteljes gondolkodással több mindennek elejét lehetne venni. Ezek után mit is várjunk az „ösztönös” fogyasztóktól!?
A patakon leúsztatott szemét visszaköszön
Egy hordaléksziget elbontása, amely után 10 cm-rel apadt a patak vízszintje
„Ami nincs szem előtt az nem is létezik” – gondolják sokan, miközben belesöprik a szemetet, vagy éppen leengedik a szennyvizet az utcai esővízgyűjtőkbe. Holott tudhatnák, hogy nem feneketlen kútba dobják, hanem közvetve a Kenyérmezei-patakba juttatják azt. A patak pedig nem messze attól a ponttól ömlik a Dunába, ahol az ivóvíz-kivételi kutak is találhatóak. A patak medrének és partjának takarítása közben szemlátomást rengeteg PET-palack „tutajozott” lefelé, a kisebb, szemmel alig észrevehető szennyezőanyagokról nem is beszélve. Láttuk, hogy a patakba dobált lomok több helyen képeztek hulladéktorlaszokat, amelyek idővel, ha nem számoljuk fel azokat, hordalékfogókká válnak. A felgyülemlett iszap ezeken a helyeken nem sokkal később szigeteket képez, amelyeken sűrű növényzet telepszik meg. Így együttesen komoly vízvisszatartási potenciállal rendelkező gátak jönnek létre, amelyek lokálisan felerősíthetik a szennyezőhatást (a patakba kerülő vegyianyagok sem folynak le, hanem felszívódnak a talajba), másrészt nagyobb esőzéskor jelentékeny duzzasztóhatást produkálhatnak, amelyek jóval följebb okozhatnak problémát (például kerteket önthetnek el). Vagyis az élővizek szennyezése (is) komoly „öngól” lehet az elkövetőknek, de tulajdonképpen mindenki másnak is ártanak vele.
Csikkek, vagy iható víz?
A vágányok takarítása sziszifuszi feladat, míg a csikkek eldobása csak egy felelőtlen ujjmozdulat
Egyetlen csikk akár 1000(!) liter vizet is beszennyezhet, s legalább 12 évig nem bomlik el. Aki részt vett a dorogi vasútállomásra szervezett csikkszedő akciókban, azt megdöbbentették a látottak. Egy négyzetméterre átlagosan körülbelül 30 csikk jutott, a vágányok kitakarítása során pedig több ezer gyűlt össze. Nem igazán volt különbség a június elején és a július közepén szervezett megmozdulás termése között, gyakorlatilag másfél hónap alatt a korábban összeszedett mennyiség újratermelődött.
Kreatívan, közösen a tisztaságért
Az előbbiek alapján felvetődhet a kérdés, hogy van-e értelme ezeknek a takarító akcióknak? Véleményünk szerint igen, mert csak így tudjuk megmutatni, hogy összefogással rövid idő alatt rendezett környezetet lehet teremteni. Az is beigazolódott, hogy minél többen tudnak ezekről a kezdeményezésekről, annál többen csatlakoznak hozzá. Ezek ez emberek már ezzel a tettükkel is környezetvédővé válnak, s nem túlzás azt állítani, hogy akár egy megmozdulással is többet tehetnek környezetükért, mint mások egész életük során.
A csikkek elleni küzdelemben hasznos segítség ez a tartós, zsebre tehető csikktartó
Ezentúl bárki számára elérhető a zsebre tehető csikkgyűjtő (a könyvtárban jelképes összegért beszerezhető), ami talán csökkenti a csikk-eldobálások számát. A Polgármesteri Hivatal tájékoztatása szerint jövő év elejére közel 100 db tetszetős szemétgyűjtőt telepítenek városszerte és több helyszínen fásításra is sor kerül. A BEBTE ez utóbbi kapcsán a Vízügyi Igazgatósággal és az önkormányzattal együttműködve egy kísérleti területet (mintapartot) kíván létrehozni a Kenyérmezei-patak erre kijelölt szakaszán, ahol a gyomburjánzást megakadályozandó, különböző fafajok tűrőképességét vizsgálnák. A cél természetesen a lakosság bevonásával az évek során egy élhetőbb lakókörnyezet kialakítása.
Ha nem szeretne lemaradni akcióinkról, keresse a SZEMÉTIRTÓKAT a facebook-on is, és csatlakozzon a csoporthoz.
Lieber Tamás
Leave A Comment