A barlangászok többsége, még ha ennek nem is ad minduntalan hangot, az ember által mindeddig nem járt föld alatti járatok, termek felfedezésére vágyik. Nyilvánvalóan ugyanez az érzés hajtotta a nagy földrajzi felfedezőket is, azaz a megismerés vágya. Új földrészek megtalálásának, meghódításának ma már igencsak csekély az esélye, ellenben a föld és tengerek mélye még a jövő nemzedékek számára is bőven tartogat meglepetéseket.
És mi a jó ebben nekünk, barlangászoknak? Talán az, amit ritkán mondunk ki, mégpedig, hogy az új, ismeretlen dolgok megismerése iránti vágy folyamatosan fenntartja az érdeklődést, egyúttal nyitottá tesz a környezetünk iránt. A felfedezés folyamata ugyanakkor számtalan kérdést szül, amire közösen, csapatként keressük a válaszokat. A kudarcon közösen osztozunk, de a siker az egyének jutalma is. A közösség alkotó ereje pedig a tagokat egyénenként is jobb emberré teszi.
Barlangfeltárás ecsettel és kislapáttal
Az agyag eltávolítása után a mosás előtt a falfelületeket aprólékosan, ecsettel tisztítjuk meg (Pesák Anna, Benedek Máté)
A Sátorkőpusztai-barlangban 2019 óta heti rendszerességgel zajló kutatómunkát kezdetben a barlang felfedezéskori állapotának megismerése hajtotta. A 30 méteres mélységben lévő nagyteremben az egykori kutatócsoport által az 1960-70-es években felhalmozott törmelékanyag komoly feltárásokról árulkodott. Ezt mi sem bizonyította jobban, mint a Kadić-szakaszba levezető 8 méter mély függőleges akna megnyitása, vagy az északkeleti és délnyugati teremvégek rövidebb-hosszabb járatainak kibontása. A hozzávetőleg 300 négyzetméteres teremnek nem volt olyan része, ahová ne jutott volna az agyagos, kisebb-nagyobb köveket is tartalmazó „meddőből”. A múlt idő használata nem véletlen, hiszen a bontási anyag túlnyomó része e fáradhatatlan munka eredményeként 2024-re elhagyta a barlangot.*
A tehát egykoron, 0,5-1,5 méter vastagságban depózott anyag eltávolítása komoly feladat elé állította a barlanggal 1989 óta, de a nagyterem tudatos rekonstrukciójával csupán ötödik éve foglalkozó társaság (BEBTE) tagjait.
Ahogy arról a közösségi oldalunkon és honlapunkon rendszeresen közzétett cikkek, beszámolók is tanúskodnak, a feltárómunka tulajdonképpen nem új járatok felfedezését célozta – bár ezt sosem vetettük el – csupán a törmelékkel betemetett felületetek „előhívását”, a barlangi terek természetes kontúrjának, kristályos falfelületeinek megismerését.
2020 februárjában egy 3 méteres mélységig feltárt akna nyílt meg
Elsődlegesen tehát barlangtakarítást folytattunk, jóllehet nem klasszikus takarítóeszközökkel, hanem csákánnyal, nagy- és kislapáttal, ecsettel, kerti locsolóval. A munka sokszor régészeti tevékenységnek tűnhetett a külső szemlélődő számára, legalábbis az ecsettel, vagy kertészeti ültetőkanállal a kézben térdelő barlangász látványa többeket erre emlékeztetett. A kitartóan, szisztematikusan végzett tevékenység elvárt eredményeket hozott; a barnás-szürkés agyag helyét hófehér, gipszkristályokkal díszített felületek váltották fel. Néhol sekélyebb, másutt mélyebb üregek, fülkék, sőt kisebb aknák is feltárultak.
Az egyik mérföldkő a nagyterem kutatásában 2020. február 20-a volt, amikor az északkeleti teremrészben az úgynevezett Disznófürdő termecskéje előtt függőleges járat nyílt meg. S bár ez az akna rövid időn belül 3 méteres mélységig vált ismertté és kutatása a felettébb nedves, sáros jellege miatt a mai napig tart, komolyabb áttörést ez ideig sem hozott. Ugyancsak jelentős eseményként értékeltük a nagyterem közepén, a néhai Avatókő alatt 2021 áprilisában megnyílt gipszes fülkét, ami a korábbi közlekedőfolyosó áthelyezésével járt.
A nagyterem rendezésének utolsó fázisaként – legalábbis ami a jelentősebb egykori depóniák eltávolítására vonatkozik – 2023 májusában kezdtük meg annak északi felében ideiglenesen létesített Gipsztemető felszámolását. A teremrész elnevezése onnan ered, hogy a korábban megbontott törmelékhalmokból előkerülő gipszkristály-darabokat sokáig itt tároltuk (ez a funkciója 2024 tavaszán szűnt meg). A szomszédos Strázsa-barlangban zajló munkák miatt a Gipsztemetőt is magában foglaló barlangszakasz teljes rehabilitációja majd fél évig szünetelt, ide ismételten 2024 novemberében tértünk vissza. A legutóbbi áttörést a barlangi kutatómunkát illetően meglepő módon nem tervezett kutatónap, hanem 2024 utolsó látogatónapja hozta el.
Létszámfölényben
A havonta egyszeri alkalommal megrendezett látogatónapjainkat 13-16 fős csapatunk segíti. Mindenkinek megvan a megszokott helye és feladata ezeken az alkalmakon. Van, aki a látogatók előzetes regisztrációját ellenőrzi és a kasszát kezeli, más az aggregátorra figyel, vagy éppen a túracsoportok felkészítését végzi, míg a felszín alatti személyzet a létráknál biztosít, vagy éppen a nagyteremben vezeti, esetleg csak felügyeli a rábízott csoportot. Előfordul, hogy többen is vagyunk a „kelleténél”, ám az ún. fregolistátusz mellett is akad feladat. Talán két éve vezettük be a „látványbontás” fogalmát, amikor is a túráztatásban éppen nem segédkező társak a látogatók szeme láttára végzik a kutatómunkát, s válaszolnak a vendégek szájából elhangzó kérdésekre. Rájöttünk arra, hogy ha ezt a sokak számára elképzelhetetlen („létidegen”) tevékenységet ahelyett, hogy csak beszélünk róla, be is mutatjuk, még akár vonzóvá is tehetjük. S hogy ez mennyire működik, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy jó néhány jelenlegi tagtársunk is így kapott kedvet a barlangászathoz.
A „látványbontás” nem várt látványossága
A barlangkutatás csapatmunka, a sikerhez jó közösség kell (Németh Zoltán, Szendrei József, Benedek Máté, Czanek Balázs, Vörös László, Temleitner László)
A november 10-i látogatónapon kivételesen magamra osztottam a látványbontó szerepét (nem volt több szabad ember erre a feladatra). El is döntöttem, hogy folytatom a korábbi kutatónapokon már megkezdett feladatot, a néhai Gipsztemető és a Forrásnak nevezett csorgó közötti szakaszon, a fal melletti vasas lefolyásnál. (Itt régóta figyelemmel kísért vöröses – limonitos – cseppkövecskék növekednek, intenzív, folyamatos csepegés alatt). Nem volt gond, hogy egyedül voltam (mindez persze viszonylagos, hiszen a többiek is itt voltak néhány méterre, csak ők éppen a vendégekkel foglalkoztak), mert több embernek itt nem is lett volna helye. Ugyanakkor, ha éppen segítséget kértem, mondjuk a megtöltött zsákok kiadogatásában, szabad perceikben a többiek is rendelkezésre álltak. Az agyag tömör, letaposott néhány centiméterének eltávolítása után lazább szerkezetű rétegbe futottam. Itt először kisebb, majd lefelé egyre nagyobb frakciójú kőtörmeléket is találtam. A helyenként már tekintélyes méretű kőtömbök között széles és relatíve mély hézagok váltak láthatóvá, és ha lassan is, de egy markánsan lefelé vezető járat képe kezdett kibontakozni előttem. Tekintve, hogy minden barlangi alkalmat még az esemény napján naplózunk, így utólag, több évre visszamenőleg is pontosan tudjuk, hogy mikor milyen feladatot végeztünk, és milyen eredményre jutottunk. Ezen a napon az alábbiakat jegyeztem le:
Vörös László (Cinó) a későbbi Vörös-ág bejáratánál. A járat nevét a vöröses, vasas agyagbefolyásról kapta
„Idei utolsó látogatónapunkon mindenki szokásosan jól teljesített, a program zökkenőmentesen zajlott. Mivel a többiek elegen voltak a túranap lebonyolításához, egyszemélyes kutatónapot tartottam, ami amolyan „látványbontásnak” indult, de szerintem elég biztató eredménnyel zárult. Folytattam a Forrás feletti bontást, ma értem el a limonitos lefolyást (Forrás fölött jobbra). Itt néhány vörösre színezett sziklatömb és agyag eltávolítása után ígéretesnek tűnő aknakezdemény nyílt meg, amely enyhén jobbra, a Disznófürdő irányába tart. Körülbelül 50 zsáknyi anyagot és néhány, emberes szikladarabot szedtem ki (Laci segített a kipakolásnál), de a hasadék – egyelőre legalábbis úgy tűnik – lefelé szélesedik. Jelenleg úgy 1 méternyit lehet lelátni benne, de sok még itt a bontható anyag. Jó jel, hogy enyhe huzat érződik. Ezt Laci is megerősítette. Eközben a nagyteremben 2,08% volt a CO2, és ez itt sem változott. A feltöltődés jelenleg nem tűnik átrendezettnek, bár ezt a megjegyzést óvatosan teszem. Abból gondolom, hogy a Gipsztemető kristályos aljzata alá tart, ami már egyértelműen eredeti, bolygatatlan felület. Ezt a részt egyébként sikerült annyira lemélyíteni, hogy kényelmesen be lehet ide feküdni, és a főtén lévő kiöblösödést (kisebb kürtőt) is jól meg lehet figyelni. Korábban ezt talán csak Péter tette meg, amikor a barlang geológiai felmérését, leírását készítette.”
Barna József az új ág bejáratában. Később ezt a részt tágítottuk
A november 10-i élmény, ahogy a bejegyzésből is kitűnik, hosszú idő után a felfedezés hangulatát hozta meg, bár ennek jelentőségét ekkor rajtam és Temleitner Lacin kívül más még nem nagyon fogta fel. Természetesen nem sokáig volt ez így, hiszen két nappal később már konkrét kutatónapi feladat volt a pár alkalommal később Vörös-ágnak nevezett szakasz vallatása. Erről november 12-én így számoltam be:
Az akna egyelőre szépen halad lefelé, és jobbra a Disznófürdő irányába. Körülbelül 1,5 méternél tartunk, úgy, hogy a vasárnapi állapothoz képest szélesebb is lett. Néha úgy tűnt, hogy beszűkül, de szerencsére mindig kiderült, hogy valójában egy-egy nagyobb beékelődött szikla volt csak az útban. Jelenleg még úgy fest, hogy minden irányból szálkő vezeti lefelé, hogy később így lesz-e, majd meglátjuk. Ami komoly dilemma; a Gipsztemető felől egy hatalmas borsóköves sziklatömb támaszkodik a főtének, ami elképzelhető, hogy később útban lesz, ugyanis pont az alá tartunk. Ráadásul egy pici nyíláson a jelenlegi aknával párhuzamosan futó üreg is láthatóvá vált pont az említett szikla alatt. Lehet, hogy a tömb eltávolítása után ez a két rész összenyitható. Ez jelentősen kiszélesítené az üreget. A gödör alján a lapáthoz is masszívan ragaszkodó agyag van (nem annyira híg, mint a Disznófürdő előtti aknában), de ebbe nagyobb, oldott szikladarabok süppedtek. A műszak végén két hatalmas, 15-20 kg-os követ szedtünk ki innen, ami látványosan kimélyítette a bontási helyet. Lacival és Cinóval azt beszéltük, hogy a Kadić-térkép alapján simán elképzelhető, hogy valójában az azon ábrázolt kürtőt találtuk meg. Bár ezt 100%-ig nem merjük kijelenteni, de egyelőre ezt még semmi sem cáfolja. Az új aknából vasárnap és ma összesen 120 zsáknyi anyagot termeltünk ki.”
Barna József és Temleitner László a Vörös-ág bejáratának tágítása közben
A következő alkalomra öt napot kellett várni, november 17-én hárman álltunk neki a feltáró munka folytatásának.
„Nagyjából 10-től 16 óráig folyt a munka, a gödörben folyamatosan váltottuk egymást. Kedden úgy hagytuk ott a helyet, hogy reményteli a dolog, bár kissé nehezen lehet mozogni bent. Ez a helyzet ma kissé megváltozott. Azt nem mondom, hogy kényelmessé vált, de jelentősen javultak a viszonyok. Jó hír, hogy az aknának induló járat egy „könyökhajlattal” vízszintesbe váltott. A mai bontás elején alig lehetett beülni, a végére pedig már nyújtott lábbal feküdtünk benne. Érdekes, hogy a nedves vöröses agyag, előbb szárazzá vált, majd átment szürkeagyagos rétegbe. Itt a száraz és nedvesebb rétegek váltakoztak. Jelenleg úgy fest a dolog, hogy a függőleges szakasz körülbelül 1,5, az ebből aláhajló vízszintes rész pedig 2 méteres. És legalább 2 méternyit előre lehet látni a szépen oldott szálkőből álló főte és az agyagos fekü között. Sajnos egyelőre még csak lábbal előre tudunk bemenni, mert lent képtelenség megfordulni, és fejjel előre lekúszni az aknán nem egyszerű, de kitolatni sem lenne az. Az agyag jól fejthető, bár a kihúzása ásóval elég körülményes volt (kapát sajnos nem vittünk le). Ha le tudnánk vésni a bejáratban lévő, belógó sziklát, már meg lehetne fordulni lent és közvetlenül át tudnánk nézni az agyagfront és a plafon között. Ma többször is igen erős huzatot éreztünk, ami jót sejtet. Ráadásul jelenleg a járat a nagyteremből kifelé, a Disznófürdő – Pünkösdi-ág-tengellyel párhuzamosan fut, de attól azért jelentős távolságra, a Gipsztemető szélét érinti csupán. Vagyis a Pünkösdi-ág 2012-es feltárása óta újra felcsillant a remény, hogy új barlangrészünk legyen. Az, hogy nem lefelé megy (egyelőre) a Kadić-szakasz irányába, az szintén az „új, ismeretlen járatok” teóriát erősíti. Még ad absurdum az is lehetséges, hogy a Strázsa-barlang rejtett járataira csatlakozunk majd rá. Legalábbis merjünk nagyot álmodni.”
A Vörös-ágban Csonki Sándor tágítja a járatot, az anyag kitermelésében Vörös László segíti
A Vörös-ág bontása természetesen nagy lelkesedéssel folytatódott ezt követően is – csupán a szomszédos Strázsa-hegyi-barlang november végi kiépítése miatt álltunk le egy rövid időre. Jelen cikkemben végezetül a december 10-i állapotot mutatom be, ezúttal azonban Temleitner László naplóbejegyzésével:
„Egy nagyon jó hangulatú és eredményes kutatónapról szeretnék beszámolni, melyben mind az öt résztvevő derekasan kivette a részét. Ezúttal a Vörös-ág további bontását terveztük, s a ,,most előrébb jutunk” hangulatával, megfelelő eszközökkel, és váltóruhával felszerelkezve szálltunk le a Benedek Endre-terembe. Ami különösen szép volt ezen a napon, hogy mindenki kivehette a részét a végponti fejtésből, így mindig pihent erő csatlakozhatott be, s haladhattunk tovább: nem számoltuk, de így körülbelül 60-80 zsáknyi agyagot szedhettünk ki. Péter a Disznófürdő előtti víznyelőbe esett mérőszalagjának hála megmérhettük, hogy mennyit haladtunk: a bejárati akna aljától hossz-ban kb. 190 cm-t szedhettünk ki, s a főte és az agyag teteje közötti kb. 2 ökölnyi „egérlyuk” még legalább 70 cm-en folytatódik tovább. Elsőként Sanyi ereszkedett le, s kiadogatta a csepegő vizekkel félig megtelt vödröt, majd 1 vödörnyi vizet mert ki a járat aljáról a hosszú nyelű fándli segítségével. A kellemes bontási körülmények érdekében betette a polifoamokat az ág aljára. Ezalatt a többiek betáskázták a 2 héttel ezelőtti bontás zsákjait, és a padok elé vitték. Sanyit Ibolya váltotta, aki folytatta a bontást, valamint beszámolt huzatról is (ezt Sanyi is megerősítette), valamint egy VHS-szalag segítségével ellenőrizte is. Anyagtovábbításra a hosszú nyelű fándlit használtuk. Ibolyát B. Balázs váltotta, azonban előtte Sanyival kicsit rendezték az akna rézsűjét, hogy kevesebb törmelék essen be az akna aljába. Balázs az előbbi módszerrel haladt előre jelentős mennyiségű agyagot a felszínre termelve, miközben Sanyi segédkezett az aknánál az anyagtovábbításban, valamint elkezdte az akna mélyítését is. Balázs bontása közben beszámolt a hosszan tartó egérlyukról. A csapat többi tagja eközben a vödrökbe szedett agyagot zsákolta, táskázta, valamint vitte a padok elé. Balázs kiszállása után Nóri is bekukkantott a végpontra, majd folytattam a bontást, ezúttal direkt zsákokba szedve az agyagot: főleg tágítottam, illetve pajszer végével az egérlyukból termeltem. Sanyi eközben haladt lejjebb az aknával, s így már kényelmesen lehet fejjel előre bemenni az ágba. Ettől azt is reméljük, hogy a csepegő vizek itt fognak összegyűlni, amit majd könnyebb lesz kimerni és szárazabb lesz a bontási terület. Ezalatt mértük le mérőszalaggal az ág hosszát: ekkor 100 cm-re lehetett benyomni a szalagot (lefelé hajlott) az akkori tágítási helytől az egérlyukba, az akna széle pedig (100+160=) 260 cm-re volt. Lenn a levegő folyamatosan cserélődött. Eközben elfogytak a levitt kék szatyrok, így a zsákokat az elágazáshoz halmozta fel a depózó csapat. Fél 7-kor Sanyinak és Nórának mennie kellett, így hárman folytattuk tovább a bontást, ezúttal Balázs növelte az ember által bekúszható hosszat kb. 30-40 cm-rel. A várakozás közben az akna szélén a barlang falához, a ,,nagy sziklától” balra lévő vizes, vörösagyagos részt kezdtem bontogatni. Aki nem volt lenn, körülbelül így lehet elképzelni: A Vörös-ág nyugati (bal) oldalán a szálkő végig követhető, az oldódásait, repedéseit híg vörös agyag tölti ki (a legnagyobb kb. 1 ujjnyi), míg a keleti (jobb) oldalán agyag van. A végponton látszik a főte és a főte száraz morzsaléka között egy légrés, találóan ezt neveztük ,,egérlyuknak”. Mérete 1-2 ökölnyi. A morzsalék alatt vörös-, alatta pedig szürkeagyag van, utóbbiban néha kövek találhatók. A keresztmetszet egyébként a keleti (jobb) oldali részen figyelhető meg a legjobban (itt pl. egy barna réteg is látszik).”
Az agyagos felszínt a barlangrekonstrukciós munkák során kristályos felületek váltják fel
Ahogy fentebb olvasható, a munka kihívásokkal teli, kényelmetlen, ám felettébb izgalmas és motiváló. Ezt persze csak az tudja igazán, akit a felfedezés láza hajt.
Lieber Tamás
[* A barlangban korábban deponált bontási törmelék kiszállításában óriási segítséget nyújtottak látogatónapi vendégeink is, akik csekély ajándékért cserébe 1-1 táskányi anyagot a felszínre juttattak.]
Ha szeretnéd megtekinteni, hogy 2024. december 15-én hogyan állt a Vörös-ág kutatása, kattints IDE!
Leave A Comment