Munka a barlang felső részében

Munka a barlang felső részében

Az 1946 óta ismert kristálybarlang néhány kezdeti évtől eltekintve mindig is a kutatók figyelmének középpontjában állt. Különös formavilága, jellegzetes képződményei kiemelt helyet szenteltek számára a magyarországi barlangok sorában.

A barlang ismertségét Jakucs László geológus alapozta meg, aki Venkovits Istvánnal együtt vett részt a barlang 73 évvel ezelőtti feltárásában, első tudományos igényű feldolgozásában. Igaz ugyan, hogy a hirtelen jött népszerűségnek ára van, melynek itt a barlang képződményei látták kárát, de az alapos feldolgozás, publikálás messze földön ismertté tette a szakmai közönség számára. A hazai kutatók a hévizes keletkezésű barlangok szinte minden formakincsét bemutató barlangnál jobbat aligha találhattak volna e képződési mód tanulmányozására, így ez a barlang számos elmélet megalkotásában játszott szerepet.

A tudományos feldolgozás mellett a barlang rejtett járatai után kutató barlangászok munkája sem elhanyagolható. Jóllehet a járatrendszert magát nem ők találták meg, sőt, felfedezését semmiféle feltáró munka nem előzte meg, de karbantartása, állagmegóvása, zegzugos járatainak és formakincseinek felkutatása még napjainkban is folyamatos feladatot jelent számukra.

 ELŐZMÉNYEK

1958-ban Benedek Endre bányafőmérnök vezetésével létrejött dorogi Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport tagjai a lehetetlent nem ismerve fésülték át a Sátorkőpusztai-barlang minden szegletét (bár ez a kifejezés a gömbüstökből álló rendszer esetében okozhat némi képzavart) s ahol abban perspektívát láttak, kemény fizikai munkával – sokszor előzetes vizsgálatok nélkül, pusztán megérzésből – végezték a kutatómunkát. A lelkesedésnek természetesen megvolt az eredménye; új szakaszokkal bővítették a már ismert járatok hosszát, de a szomszédos Strázsa-barlang, vagy a néhány kilométerrel távolabb található Pilisnyergi-víznyelőbarlang feltárása is az ő érdemük volt.

A törmelék felszínre szállítása közben

A törmelék felszínre szállítása közben

Az 1989-ben megalakuló Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) az akkor már nem működő Kadić-csoport tevékenységét folytatva látott neki a barlanggal kapcsolatos teendőknek. A rendszer állagmegóvása mellett a turisztikai bemutatás játszotta a főszerepet, természetesen a felfedezés motiválta kutatás mellett. Furcsamód, egy-két kisebb feltárástól (például a Pünkösdi-ág 1992-es felfedezése) eltekintve új szakaszokat a mai napig nem találtunk, vagy legalábbis nem abban az értelemben, ahogy azt érteni szokás. Tudniillik a már ismert járatok átvizsgálásával, üledékeinek kitakarításával, valamint a falfelületek lemosásával legalább annyi újdonsággal szembesülhettünk, mintha ténylegesen ember által korábban nem járt tereket fedeztünk volna fel.

„ÚJ BARLANGOT ÉPÍTÜNK”

Ma már másfajta szemlélet dívik a hazai barlangkutatásban, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. A gyakorlatban is előtérbe kerültek a természet- illetve barlangvédelmi szempontok, s minden tevékenységet ezeknek kell alárendelni. Hogy mindez mivel jár? Ennek szemléltetésére különösen jó példa a Sátorkőpusztai-barlang.

Szervezetünk a 2010-es évek első felében olyan tagokkal bővült, akik korábban más csoportoknál tevékenykedtek, és komolyabb barlangfeltárásokban is részt vettek. Az ő tapasztalataikra nagyban lehetett építeni a későbbiekben. Az elmúlt harminc év első komolyabb attrakciója a barlang nagyterméből nyíló Pünkösdi-ág 2012-es felfedezése lett. A kicsiny, de annál látványosabb, képződményekkel gazdagon díszített folyosó megmutatta nekünk, milyen is volt a barlang a felfedezése idején, de egyúttal az is egyértelművé vált, hogy mi minden pusztult el a korabeli rongálások során.

Szakítva a korábban bevett gyakorlattal, a Pünkösdi-ág feltárása során kitermelt üledéket nem deponáltunk lent, hanem felszínre szállítottuk. Mindeközben az is feltűnt, hogy jóval több idelent az egykoron mesterségesen felhalmozott törmelék, mint azt korábban sejteni lehetett.

Már akkor megfogalmazódott az igény ezek megszüntetésére. Még ugyanebben az évben döntöttünk úgy, hogy a nagytermet (Benedek Endre-terem) kipofozzuk; látogathatóbbá, esztétikusabbá tesszük.

A korábban a terem több pontján is éktelenkedő agyaghalmokat elbontottuk, a barlang új útvonal-kijelöléseket kapott, a korábban rendezetlenül heverő, a törmelékben egykoron fellelt képződmények is esztétikusabb elhelyezést kaptak. Mindezek mellett újra felmerült a barlang falfelületeinek tisztítása is [az első barlangmosásra még 1996-ban került sor a nyergesújfalui tűzoltók közreműködésével].

 A BARLANG ÁTVÁLTOZÁSÁNAK SZIMBÓLUMA – A FERDE-TEREM

Világítótestek szerelése a hídon a Ferde-teremben

Világítótestek szerelése a hídon a Ferde-teremben

A barlang középszintjén található Ferde-teremre 2014-ig a barlangi rongálások nagy veszteseként tekintettünk. Oldalfalait, aljzatát poros agyagréteg borította, a mennyezetről gipszoszlopok egykori jelenlétére utaló csonkok meredeztek. Tulajdonképpen ezeken, valamint az itt fellelhető gömbüstös oldásformákon és az agyag alól egy-két helyen kivillanó borsóköves képződményeken kívül nemigen volt itt látnivaló. Nem is igazán érdekelt ez senkit, még a látogatókat sem, akik sokkal inkább a teremben elhelyezett kapaszkodókötéllel való mászásra figyeltek. Mindenki a nagyteremre koncentrált, és várta, hogy végre megpillantsa a híres sátorkői képződményeket.

2014-ben az egyik, ki tudja hányadik bejárásunk során, amikor konkrétan a magasnyomású mosáshoz kerestünk helyszíneket, egy ötlettől vezérelve kis kézi permetezőnkkel kicsiny területen próbamosást végeztünk. Döbbenten tapasztaltuk, hogy 5-10 centiméteres mélységben a falakat, de még az aljzatot is kristályos bevonat borítja.

Néhány héttel később fémlépcsőket helyeztünk be ide, majd az egyik helyi cég jóvoltából vízzel teli tartályt hozattunk a barlang bejáratához. Ez az áprilisi nap mérföldkő lett a barlang történetében.

Ettől az időponttól másképpen tekintettünk erre a részre. De a még nagyobb szenzáció három évvel később kezdődött. A Duna-Ipoly Nemzeti Park 2017-ben uniós beruházással új létrákat építtetett a barlangba. Nemcsak a régi vaslétrák cserélődtek le, de olyan helyekre is mászást segítő eszközök kerültek, ahol korábban csak a falakat taposva lehetett közlekedni. Így épült ki a Ferde-terem fölött lévő Kacsa aknája, vagy a bejárati szint. A Ferde-termi lépcsősor alsó tagját pedig híddal váltottuk ki.

Anyagkitermelés a barlang ún. Középszintjén

Anyagkitermelés a barlang ún. Középszintjén

A hídnak elsősorban kényelmi funkciót szántunk, hiszen így nem kell a lépcsősoron a terem aljába menni, majd onnan néhány lépcsőfokon újból felmászni a továbbvezető akna peremére. Akkor még nem látszott, hogy azért ennél jóval többről lesz szó.

A kiépítést követően lehetővé vált a terem aljának kipucolása. Ahhoz, hogy az egész helyiség megszépüljön, a korábban a szakasz aljába lemosódó, lepergő üledéket is el kellett távolítanunk.

Azt még álmunkban sem gondoltuk, hogy ez nemcsak néhány vödörnyi anyag. Körülbelül négy köbméternyi(!) üledéket, valamint idehordott törmeléket szedtünk fel. Egyúttal a terem alsó része 4 méterrel mélyült. A feltárásnak is beillő takarítás során egy látványos, gipsszel kitöltött akna is megnyílt, amely egyrészt az alatta lévő nagyterembe nyílik, másrészt, egy a Ferde-terem addig ismert alja alatt húzódó kristályos hasadékra is fény derült. Kiderült, hogy a terem egyik felét látványos gipszképződmények borítják, míg a felső szakaszokkal kapcsolatban álló szemközti falszakasz gazdag borsóköves borítással rendelkezik.

Az agyagos, jellegtelen barlangi helyiség néhány év leforgása alatt a rendszer egyik fő látványossága lett.

2019 – A NAGYTEREM ÁTVÁLTOZTATÁSÁNAK ÉVE

A Ferde-teremben végzett munkáknak, látványos eredményeknek és talán a jó közösségnek köszönhetően új társak is csatlakoztak csapatunkhoz, így a feladatok tekintetében kiszámíthatóbb, tervezhetőbb időszak következett. Kialakult egy nagyjából 10 fős mag, akik jelenleg is csapat motorját alkotják.

Már a Pünkösdi-ág 2012-es feltárását követően is megfogalmazódott a régi bontási törmelékanyag kiszállításának igénye. Nemcsak azért, mert zavaró volt a látványa, hanem azért is, mert úgy sejtettük, hogy esetleges járatokat, valamint képződményekkel díszített falszakaszokat fedhet el.

Bontás a Disznófürdő előtt

Bontás a Disznófürdő előtt

A Benedek Endre-terem keleti felének végződése az ún. Disznófürdő-terem (ennek végéből nyílik a Pünkösdi-ág) felé lejt. A lejtő mindkét oldala vastag, ráhordott törmelékkel volt borítva, amelyet még 1970-80-as években termeltek oda. Az egyik helyen végzett próbamélyítés során kiderült, hogy az üledék rendkívül látványos képződményeket takar, így nem lehetett kérdés, a törmeléknek ki kell kerülnie innen. Az elhatározást tett követte, így az elmúlt évben legalább 20 (!) köbméter anyag került felszínre. A munka jelentősen átalakította a terem keleti felének arculatát. Ez egyik legnagyobb szenzáció egy „gipszmakarónikkal” borított 90×40 centiméteres tömb előkerülése volt (ez ma üvegbúra mögött látható). A soktonnányi anyag kikerülése a teremrész méretét is jócskán megnövelte. Tekintve, hogy a nagyterem aljzatán szinte mindenütt több méternyi agyagos kitöltés található, így kuriózumnak számít a természetes, úgynevezett szálkőaljzat előkerülése. Jelenleg legalábbis azt gondoljuk, hogy ezt találtuk meg a Disznófürdő bejárata előtti szakaszon. Az agyag eltávolítása után szépen oldott, helyenként cseppkővel bevont mészkőmedence vált láthatóvá, amely a lefolyó vizek útját is jól szemlélteti. Legmélyebb pontján, mintegy lefolyóként, egy, egyelőre kb. 50 centiméter átmérőjű aknaszáj tárult fel. Ennek tágítása, mélyítése jelenleg is zajlik, ez a 2020-as esztendő kutatásának egyik célpontja lesz.

 ÉS MI VAN A BARLANG FELSŐ SZINTJÉN?

Sokan bizonyára úgy vélik, hogy a barlangok kutatása az úgynevezett végpontokon történik, ami az adott barlang addig feltárt legmélyebben fekvő része. Természetesen ez nem igaz, nemcsak mélyen, a barlang „alján” lévő „végpontok” léteznek, ugyanígy a felsőbb szakaszokból is indulhatnak ismeretlen járatok, oldalágak. Ilyen megfontolásból vizsgáltuk át 2019 decemberében a barlang legjelentősebb oldalágát, a „Barlang szívét” is magában foglaló Kristály-termi szakaszt. Nem sokkal a bejárat alatt nyíló ág alsó része a rendkívül szűk nyílással rendelkező Kristály-teremben végződik, míg tetejét óriási, 4 méter átmérőjű gömbfülke zárja.

A gömbüst alját szintén deponált üledék borította, az 1960-70-es évek kutatásainak emléket állítva. Ennek kitakarítására szerveztük decemberi kutatónapjainkat.

A megtisztított falon láthatóvá váltak a kristályok

A megtisztított falon láthatóvá váltak a kristályok

A barlang alsó részével ellentétben, ahol a nedves, ragadós agyag a jellemző, itt fent poros, száraz, jól lapátolható feltöltéssel találkoztunk. Olyannyira könnyen ment a kitermelés, hogy mindössze két nap alatt közel 3 tonnányi anyagot tudtunk felszínre vinni. Itt is sorra értek bennünket a meglepetések. Nemcsak közel két méterrel lett mélyebb, illetve 3-4 négyzetméterrel nagyobb ez a termecske, de a falak mosása után az is kiderült, hogy eddig a barlangban csak elvétve látott képződményeket is felfedezhetünk itt. Természetesen gipsz-, aragonit- és kalcitképződményekről beszélhetünk, ám számunkra újdonságot jelent ezek alakja, mérete. A törmelék takarásából egy gömbfülkét is sikerült előásnunk, falán hihetetlen szépségű kristályokkal, de újdonságot jelentett egy eredeti aljzatnak hitt „terasz” áttörése is. Erről kiderült, hogy csak álfenék, vagyis egy, az alatta húzódó hasadék tetejébe beékelődött dugó volt. Átbontásával egy látványos gipszhíd bontakozott ki.

Jelenleg a nagytermi munkával párhuzamosan ennek a szakasznak a takarítása is gőzerővel zajlik, ahol napról-napra újabb csodákkal szembesülünk.

 

Lieber Tamás