A leggyakoribb szulfát ásvány (CaSO4 x 2H2O). Tökéletesen hasad, rendkívül puha, körömmel könnyen karcolható. Monoklin rendszerben kristályosodik, s gyakran alkot ikerkristályokat, például fecskefarkot, andráskeresztet, rózsát, montmartre-it, stb.
Színe a benne található szennyeződések szerint az áttetszőtől a fehéren át a feketéig szinte bármilyen lehet. Megjelenésére egyaránt jellemző az oszlopos, táblás, tűs vagy lencse alak. Átlátszó monoklin változata a szelenit. Az agyagban előforduló víztiszta táblás alakját máriaüvegnek nevezik, és régen ablaküveg helyett használták.
Kristályainak mérete tág határokon belül változik; néhány tizedmillimétertől több méteres átmérőt is felvehetnek, de legjellemzőbbek az 1-10 centiméter közöttiek.
A gipszkristályok lehetnek kőzetrepedések, üregek falán fenn-nőttek, de kialakulhatnak térfogatváltozó talajban benn-nőtt magányos vagy csoportos formák is.
Kőzetalkotó ásványként nagy tömegben a tengervíz bepárlódása során válik ki a sekély lagúnákban az evaporitos (sótartalmú) kőzetek sorában az elsők között, vagy az anhidritből vízfelvétel útján.
Érctelepekben a szulfidok bomlásával másodlagosan, üledékes kőzetekben (agyagban, márgában, széntelepekben, bauxitban) a szulfidok – főleg a pirit – bomlásával felszabaduló kénsav hatására keletkezik.
Hazánkban az alföldeken és hegyvidékeken egyaránt előfordul. Tömeges változatai elsősorban Perkupán és Alsótelekesen ismertek. Számos hévizes barlangunk fő ékességét is a gipsz szolgáltatja (pl. József-hegyi-, Sátorkőpusztai-barlang). Szépen fejlett benn-nőtt kristályai kerültek elő Nyírádról, Bajnáról, Mogyorósbányáról. Imolán homokos agyagban sivatagi rózsára emlékeztető formákat is lehetett gyűjteni.
A gipsz vízmentes változata az anhidrit, tömött, selyemfényű alakja az alabástrom.
Az építőiparban, otthon a házfalak javításában, a kórházakban törések rögzítésére (gipszelésnél), a műtrágya- és festékiparban, edény- és formagyártásban, sőt a díszítőiparban is használják.
Szöveg és kép: Varga László
Leave A Comment