Az Engels-csúcs felé tartó túránk kezdetén, még egyben a csapat
Tavaly novemberben a „Csámborgó Adventures” tádzsikisztáni túrakiírására jelentkeztem, amellyel egy kellemes várakozásokkal teli időszak kezdődött. A júliusi utazás nyolc remek túratárs és kedves tádzsik segítők barátságával ajándékozott meg. A közel három hetes kalandozás számos élménnyel, tapasztalattal, témával gazdagított, amelyekről közösségi oldalamon már igyekeztem pillanatképeket felvillantani. A történelmi, földrajzi, gazdasági tények mellett azonban egy ilyen útról talán a személyes benyomások a legsokatmondóbbak, ezért a teljes történet megismertetését ezekkel a leírásokkal szeretném kiegészíteni.
Nagyjából utazásunk félidejében érkeztünk meg a Wakhan-folyosóhoz, Afganisztán híres-hírhedt, északkeleti nyúlványához, természetesen a tadzsikisztáni „térfélen” maradva. Ez a vidék – noha ránézésre legtöbbször szerencsére békés arcát mutatja – napjainkban sem más, mint egy „hidegháborús” ütközőzóna. Nemcsak geopolitikai, de geológiai értelemben is különleges vidék ez, ahol olyan óriások randevúznak egymással, mint a Pamír és a Hindukus-hegység. A hófödte csúcsokkal tarkított éles hegygerinceket gleccser- és folyóvájta völgyek, szurdokok tagolják. A központi völgyben méltóságteljesen hömpölyög a Pandzs (Panj), amely nem mellesleg több száz kilométeres hosszban jelöli ki Tádzsikisztán és Afganisztán határát, míg a Hindukus gerince itt a „Wakhan Corridorban” Afganisztán és Pakisztán között jelenti a határvonalat.
Magányos gondolatok
Természetes sziklakert
Szállásunkat Hisor falu egyik vendégházában 2 éjszakára rendezhettük be. Ez egy teljes túranap „kimaxolását” jelentette itt, ahol nem kisebb feladatra vállalkoztunk, mint a „közeli” Engels-csúcs (6507 méter) alaptáborának is helyet adó, közel 4000 méteren fekvő fennsík elérését. [Az elnevezés a szomszédos Marx-csúccsal (6726 méter) együtt még a szovjet időkből származik, és úgy tűnik, hogy átvészelte a birodalom felbomlását követő nagy átkeresztelések időszakát, ellentétben a néhai Kommunizmus-, illetve Lenin-csúccsal, amelyeket ma már hiába keresünk a térképeken.]
Tekintve, hogy ezen a napon nem nagyon voltunk időhöz kötve, ráadásul az oda-visszaút is adott volt, így mindenki a saját, nyugodt tempójában haladhatott. Ugyanakkor megengedhettük magunknak azt a luxust is, hogy bármikor visszafordulhattunk. Ezt néhányan ki is használtuk. Volt, aki kissé gyengélkedett – a helyi ételek, fűszerek stb. megtették „áldásos” hatásukat – mások meg inkább a fotózás, bámészkodás mellett döntöttek, hiszen téma bőven akadt, a kisebb-nagyobb csobogóktól, és korabeli sziklarajzoktól a kőtömbök árnyékában nyíló számtalan virágon át a látóhatárt lezáró havas sziklagerincekig. A hátizsákba még néhány érdekesebb kőzetdarab is bekerült. [Sajnos nem voltam eléggé előrelátó, és a legszebb itt gyűjtött gránitpalát hazafelé a kézipoggyászomba csomagoltam, amit Almatiban a kazah határőr egyszerűen, indokolás nélkül elkobzott]
A csapat eleje már ki tudja hol járt „– hadd menjenek csak” – az utolsók is lemaradoztak, így néhány órára magamra maradtam. Cseppet sem bántam, sőt inkább örültem ennek, hiszen ahogy egyik barátom fogalmazott: „– legalább volt időd egy kicsit magaddal foglalkozni”. Nem vagyok spiritualista beállítottságú, de abban hiszek, hogy jót tesz a léleknek, ha a gondolatok időnként szabadon szárnyalhatnak anélkül, hogy azokat bárki csupán jelenlétével is befolyásolhatná.
Közép-Ázsia mélyhűtője és kemencéje
Átkelés a patakon
A másnap korán kezdődött. A már megszokottá vált reggeli (szinte mindenütt ugyanazokat az ételeket szolgálták fel egyébként igen bőségesen) elfogyasztása után autókba ültünk, és folytattuk magasra törő utazásunkat. A dolog pikantériája volt, hogy előző napi csúcsmagasságunkat jócskán megdöntöttük, hiszen a Khargush-hágón (4344 méter) is átkeltünk.
Ebédre a Pamír úttól 16 km-re északra fekvő, mindössze 306 lelket számláló Bulunkul faluba vártak bennünket. Előtte azonban kis kitérőt tettünk a sós Tuzkul- és Sasiqkul-tavak (3812 méter) felé. Területét tekintve ez utóbbi a nagyobb, körülbelül 8 négyzetkilométer. Medencéjük lefolyástalan, vizük sókoncentrátuma meghaladja az 50 gramm/liter értéket.
A tavak közelében lévő meteorológiai állomás adatai szerint a terület évi középhőmérséklete 1935-1990 között -1,9 Celsius-fok volt. Míg a vízben apró vörös rákocskákat, a vízparton látványos sókiválásokat fedezhettünk fel.
Sasiqkul-tó, partján vastag sókiválással
Bulunkul település Közép-Ázsia egyik leghidegebb lakott helyeként ismert, ugyanis télen a hőmérséklet akár -63 Celsius-fokig is süllyedhet. A hidegérzetet minden bizonnyal a hatalmas nyílt területen végigsöprő szelek is fokozzák. Ezzel szemben a nyarak nagyon melegek, a katlan ilyenkor forró kemencévé változik. Ottjártunkkor is legalább 30 fok lehetett. Ráadásul a nyári hőséget fák híján legfeljebb az épületek árnyéka tudja mérsékelni.
A településkép európai szemmel nézve szegényes; földszintes, lapostetejű vályog- és téglaépületek szemlátomást rendezetlen összevisszaságban. A házak közötti tereken személyautókkal nem igazán, teherautókkal – közöttük az egykoron nálunk is előszeretettel használt, szovjet gyártmányú Zilekkel – annál inkább találkoztunk. [A Zil Tádzsikisztánban ma is népszerűnek tűnik, rengeteget láttunk belőle.] Aszfalt itt nincs, és a növényzet is igen ritkás. A vendégház belső tere a kívülről látottakkal ellentétben pazar; keleti mintázatú szőnyegekkel borított falak, valamint ülő- és fekhelynek is használható padozat. Egyszerű, de igényesen berendezett étkezőhelyiség és vendégszobák. Ebédnek húsos-káposztás levest, valamint rántott halat szolgáltak fel, köretnek a hasábburgonya és a rizs közül választhattunk, és felkínáltak helyi készítésű joghurtot is. A halat (fajtáját nem tudtuk megállapítani) talán a közeli tavak valamelyikéből foghatták ki, ugyanis itt találjuk az édesvízű Bulunkul-, és Yashilkul-tavat. Az előbbi hossza megközelítőleg 3,5 szélessége majd 2 kilométer, legnagyobb mélysége pedig 6 méter. Az ősz közepétől a nyár eleji olvadásig olykor 120 centiméter vastag jégpáncél borítja. Míg vize halakban gazdag, környezete valóságos madárparadicsom. Érdekessége még, hogy annak idején a Pamírban itt horgásztak elsőként.
Herpai Imi beült az igazgatói székbe. Iskola a világ végén az elmaradhatatlan elnöki portréval
A Yashilkul jelentése „zöld-tó”, amelyet az Alichur-folyó elgátolása hozott létre. Mérete számottevő, hossza 19, szélesége 1-4 kilométer, legnagyobb mélysége 50 méter. Vize tiszta, gazdag halállománnyal rendelkezik, maximális hőmérséklete 14 Celsius-fok. Különlegessége még, hogy a beleömlő folyó torkolatánál 71 fokos, kénhidrogénes forrás tör felszínre.
A Bulunkul faluban töltött néhány órás tartózkodásunk végén a helyi, finnek által épített, iskolát látogattuk meg, ahol személyesen az igazgatónő fogadott bennünket. Ide hozzávetőleg 20 gyermek jár, 1-4. osztályig, a tanári kar csupán 3 fős. A belső tér talán 6 helyiségből áll; 4 tanteremből, 1 étkezőből és 1 irodából. A folyosón elsőként a gyerekek rajzai és Emomali Rahmon elnököt ábrázoló „dicsőségtabló” tűnt fel. Az elnöki portréból egyébként Tadzsikisztán-szerte szinte minden „világvégi” településre jutott, a városokról nem is beszélve. Személyének megítélése megosztja az embereket; míg a főváros környékén egyértelmű a támogatottsága, Gorno-Badakhshan Autonóm Terület lakossága körében némileg árnyaltabb a kép.
Bulunkul-tó és a hasonló nevű falu. A terület egyike Belső-Ázsia leghidegebb vidékeinek
A tavaktól Murghab városáig tartó utazásunk is tartogatott még egy meglepetést. Nem is akármilyet. Alichur település közelében található a kicsiny Ak-Balyk-tó, amely nem más, mint a hegylábak övezte vizenyős területen feltörő hidegvizes forrás. A gyönyörű kék, megbecsülhetetlen mélységű, áttetsző víz neve kirgiz nyelven „fehér halat” jelent, utalva arra a legendára, miszerint aki itt megpillantja ezt az élőlényt, szerencséje lesz. Mi hiába meresztettük a szemünket, nemhogy halakat nem láttunk, de a vízben egyéb élőlényt sem. Ellenben a parton csak úgy hemzsegtek a szúnyogok. A helyi pásztorok, állításuk szerint sosem tudták megmérni a vízmélységet.
Lieber Tamás
Tekintsd meg rövid videomellékletünket is erről a szakaszról, elindításához kattints IDE!
Leave A Comment