A Nagy-Strázsa-hegy sziklakapuja, mint kősátor, a Strázsa-hegyi-barlang rejteke
A BEBTE barlangkutatói már legalább három éve készültek arra a programra, amely végül augusztus 16-18 között eredményesen lezajlott; a Sátorkőpusztai-barlanggal szomszédos Strázsa-barlang speciális tisztítására. A komoly szervezést igénylő feladat a Duna-Ipoly Nemzeti Park, a Nyergesújfalui Önkéntes Tűzoltók és a helyi barlangászok együttműködésével valósulhatott meg.
Strázsa-hegyi-, vagy Sátorkőpusztai-barlang?
A két barlang feltételezett kapcsolata már régóta kutatás tárgyát képezte, elsőként a Sátorkőpusztai-barlanggal 1959 óta foglalkozó dorogi barlangászok tekintettek ilyen szemmel a későbbiekben Tündérkapuként ismertté vált sziklaboltozatra. Maga a Tündérkapu kősátorként uralja a tájat, ami legfőképp a dorogiak számára nyilvánvaló, hiszen hozzátartozik városuk látképéhez annak dacára, hogy a sziklakaput is magába foglaló Nagy-Strázsa-hegy jócskán a település határain kívül esik, tulajdonképpen Esztergom és Dorog között félúton található.
A Strázsa-barlang csilléje használatban az 1970-es években
A „kősátor” megnevezés nem véletlen, hiszen innen származtathatjuk a „sátorkő” elnevezést is, amelyet az egykori, önálló közigazgatással rendelkező majorság, Sátorkőpuszta is magán viselt. Erre emlékeztet a mai Esztergom-Kertváros területén lévő Sátorkői utca.
Az említett kősátor valójában egy hatalmas barlangszáj, amely joggal vonta magára Benedek Endre barlangkutató csoportjának (Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport) figyelmét az 1950-60-as évek fordulóján. A kősátor tehát egyet jelent sátorkővel, de nem azonos a Sátorkőpusztai-barlanggal, ez utóbbi ugyanis innen negyven méterre található.
Az elnevezések közötti ellentmondás a két barlang felfedezésének eltérő idejével magyarázható. A kősátor melletti barlang ugyanis érthetően 1946-ban Sátorkői-, vagy Sátorkőpusztai-barlang nevet kapta (így is vált világszerte ismertté), ezért a sziklakapu mögött 1962-ben megnyíló barlangot már nem nevezhették így, noha ma már ez tűnne logikusnak.
Huszonhárom évnyi elzártság
A Strázsa-barlang feltárása komoly feladatot rótt a dorogi barlangászokra, hiszen az ismertebb Sátorkői-barlanggal kapcsolatos munkák mellet nemcsak kutatásával, de védelmével is törődniük kellett. Ez utóbbi kapcsán rendre kudarcot vallottak, ami nyilvánvalóan nem az ő hibájuk volt, sokkal inkább az itt állomásozó szovjet katonák technikai fölényével magyarázható. Évente számos alkalommal törték fel a két barlangot, s végeztek bennük helyrehozhatatlan károkat.
Pedig a barlangászok komoly munkát öltek a feltárásba, s így a két barlangrendszer kapcsolatának igazolására. Ezt az elszántságot jól illusztrálja például a Strázsa-barlangban lefektetett sínpár, amelyen egy kézi csörlővel mozgatott csillét járattak a barlang akkor ismert végpontjától a Tündérkapu bejáratáig. Az ezen kitermelt sárga agyag sokáig messziről rikított a sziklaboltozat alatt (napjainkban már fák takarják).
A Strázsa-barlangot ért folyamatos rongálásnak végül a barlang „végleges” lezárása vetett végett 1983-ban. Ekkor a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport tagjai egyszerűen a barlang bejárata feletti agyagfalat omlasztották rá a barlangnyílás elé helyezett vaslemezre, teljesen betemetve azt. Így utólag visszatekintve is ez volt a legjobb megoldás, amit tehettek.
A barlang újbóli megnyitására huszonhárom évvel később, 2006-ban került sor, egy hétvégi tábor keretében. Ezt a műveletet már a BEBTE barlangászai végezték el. Ami feltárult a szemük előtt, az valójában egy 23 éves időkapszula volt, annak idején otthagyott szerszámokkal, az egykoron használt csillével. A barlangra új, zárható ajtó került.
Az újranyitást követően, bár kisebb kutatómunkák történtek, a nagy áttörésre még jó pár évet kellett várni. Tulajdonképpen a 2010-es évek vége felé indult be az a feltáró-kutatóprogram, amelynek első fejezete a 2024 augusztusában végzett mosással ért véget.
Kipucolt járatok
A Strázsa-barlang főágának takarítása közben 2023 januárjában
A mosás előkészítése nagyjából három évvel ezelőtt kezdődött, amikor a főágban található egykori bontási depók kitermelése konkrét kutatási terv alapján megkezdődött. Az agyaghalmok elbontásával idővel a néhai „vasúti pálya” sínjei is előkerültek, végül ezek állították meg a munkát. Ahhoz ugyanis, hogy a sínek alá is be lehessen nézni, fel kellett szedni azokat. 2023 májusában kezdtünk hozzá ehhez a feladathoz. Az egykori csillepálya – igaz egyre rövidebb szakaszon – még jó pár hónapig szolgált bennünket. Egy házilag applikált kiskocsit tologattunk rajta törmelékkel megrakott zsákokkal. Nagy könnyebbség volt ez, hiszen így nem kellett a nehéz zsákokat a járatban görnyedve kézről-kézre adogatni egymásnak, ráadásul a munkát kisebb létszámmal is el lehetett végezni. Ahogy haladtunk a kijárat felé, úgy tűnt elő a korábban elegyengetett, feltöltött aljzat alatti világ, gyönyörű, mára inaktívvá vált meanderező patakmeder képében. A lefelé keskeny hasadékká szűkülő járat helyenként a 4-5 méteres mélységet is elérte, vagyis, ha úgy tetszik, ennyivel került magasabbra a főág boltozata. Szemünk láttára vált egyre szebbé, egyre nagyobbá a barlang, míg végül a sínpálya utolsó darabjai 2024. július 20-án kerültek ki teljesen a barlangból. A járat képe, ahogy egyik társunk fogalmazott „a néhai bányatáró állapotból barlanggá változott.” Valóban, a kiegyengetett fekü a rajta futó sínekkel sokáig inkább az előbbire hasonlított.
Tűzoltók különleges bevetésen
Az egyik medence feltöltése a 2024 augusztusában lezajlott mosás előtt
A barlangmosás technikai kivitelezése a Strázsa-barlang esetében nem volt egyszerű, hiszen gondoskodnunk kellett a szükséges vízmennyiségről, valamint annak tárolásáról. A barlang előtere (Tündérkapu) alkalmas kiszolgálóhelynek tűnt. Ide telepítettük hordóinkat, és két nagyobb felfújható medencét is. Igen, egyszerű, bevásárlóközpontból beszerzett családi medencéket, mert ezeket viszonylag könnyű volt a helyszínre cipelni, ahol csak fel kellett fújni.
A víz helyszínre juttatása már komolyabb logisztikát igényelt. Egy régi baráti kapcsolat révén a Nyergesújfalui Önkéntes Tűzoltók vállalták ezt a feladatot. Hogy miért pont a tűzoltók?
A tűzoltógépjármű képes arra, hogy egyszerre nagyobb mennyiséget (2,5 köbméter) felszállítson a helyszínre, majd a közel 30 méteres szintkülönbséget legyőzve fel is pumpáljon a rögtönzött tartályokba. Nélkülük ez csak többszörös áttétellel, azaz többszöri fuvarral, szivattyúk közbeiktatásával valósulhatott volna meg. Nem lehetünk eléggé hálásak nekik ezért, és persze a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársainak is, akik mindezt lehetővé tették számukra, számunkra.
Barlangfürdetés
A barlangmosás során láthatóvá váltak a falak kalcitborításai
A mosás műveletéhez magasnyomású mosóberendezést (Bosch) használtunk, ugyanis egyedül ez tűnt alkalmasnak a falakat borító kalcitfogak közé beékelődött agyag eltávolítására. A falakra taposott, ülepedett agyag nagy részét különböző kéziszerszámokkal már korábban eltávolítottuk, de tartva a képződmények esetleges sérülésétől, a végső takarítást a vízre bíztuk. Korábbi tapasztalatainkból merítve tudtuk, nem lehet csak úgy lemosni a falakat, ahhoz kellő nyomás szükséges. Persze arra is figyelni kellett, hogy a magasnyomással se tegyünk kárt a képződményekben. A probléma a pisztoly és a fal közötti távolság változtatásával kiküszöbölhető volt (a több évtizedes tapasztalat sokat segített ebben a kérdésben). Természetesen ennek az egyébként víztakarékos módszernek is vannak hátrányai. Esetünkben elsősorban az, hogy a berendezéssel falra juttatott víz ugyan feloldja a feltapadt agyagot, de azt sajnos szanaszét fröcsköli. Vagyis a kívánt eredmény eléréséhez szükséges egy végső öblítés is. Ezt egyszerűen a tömlő végére illesztett kerti locsolófejjel oldottuk meg, mintegy lezuhanyoztatva a már korábban lemosott felületet.
A falak tehát tiszták lettek, de mi történt az onnan lemosódó agyaggal és a felhasznált összességében 5 köbméternyi vízzel?
Az agyagos lé megérkezett a szomszédos Sátorkőpusztai-barlang 50 méterrel mélyebben lévő Forrásába
Előre tudtuk, hogy a munka nem ér véget a mosással, hiszen a lefolyó agyag kitermelését is el kell végeznünk. Nyilvánvaló, hogy a víz a barlang hasadék-, illetve repedéshálózatának függvényében előbb-utóbb elszivárog, míg az agyag nagy része leülepedik a járatok aljában. Néhány hétnek el kell telnie ahhoz, hogy ez az anyag kellőképpen víztelenedjen (teljesen kiszáradni ebben a környezetben nem fog) ahhoz, hogy a lehető legkisebb erőfeszítéssel lehessen majd eltávolítani. Nem lesz egyszerű művelet, mert sok helyen annyira összeszűkülnek a hasadékok, hogy oda ember már nem fér be. A víz természetesen utat talál magának a karsztba, így azzal különösebb teendő nincs. Ám lefolyásának, elszivárgásának megfigyelése érdekes felfedezéseket hozhat. Ilyen volt az, amikor társaink néhány órával a mosás kezdete után felfigyeltek arra, hogy a Strázsa-barlangban elhasznált víz egy része az alatta-mellette lévő Sátorkőpusztai-barlangba lejutva, „elszennyezte” annak ivóvizet szolgáltató csorgóját (ez az a nagytermi „Forrás”, ahol látogatóink is megkóstolhatják a vizet, de mi magunk is ezt használjuk ivóvízként). A szennyezés természetesen ebben az esetben mechanikai és nem vegyi, így vélhetően napok alatt letisztul majd. Mindenesetre egy sok évtizedes kérdést tudunk a jelenséggel megválaszolni, mégpedig a két barlang hidrológiai kapcsolatát. Barlangjaink kutatástörténetében ez volt az első bizonyíték az összefüggésre, tehát a tapasztalás jelentősége óriási. Az agyag ebben az esetben vízfestékként működött.
Hogyan tovább?
Barlangászportrék (balról, fentről: Temleitner László, Lieber Tamás, Németh Zoltán, Ostyáni János, Szilvay Attila, Czanek Balázs) mosás után. Sajnos a művelet az agyagos lé fröcskölésével jár, ezért kellett a falakat is leöblíteni a munka végeztével
A Strázsa-barlang rehabilitációja nem ért véget ezzel a mosással, hiszen az alsóbb szakaszok takarítását a lefolyó agyag miatt el kell végezni. Erre néhány hetes várakozás (szikkasztás) után kerül majd sor. Ugyanakkor a lemosott felületek védelme érdekében szükséges a főág mesterséges járófelülettel történő biztosítása is, aminek engedélyeztetéséhez megtesszük a kezdeményező lépéseket az illetékes hatóságok felé.
Lieber Tamás
Még több képért és videókért kattints a barlang Facebook oldalára!
Leave A Comment