Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 2011/33. számában jelent meg.
Gyógyító sár
Olaszországban, Szicíliától északra elhelyezkedő, hét lakott szárazulatból álló Lipari-szigetek legdélibb tagja, a 22 négyzetkilométernyi alapterületű festői Vulcano, a mitológiai Vulcanus isten lakhelye, a vulkánosság névadója. Vulcano kitöréséről már az ókorban is születtek feljegyzések (pl. Thuküdidész, Kr. e. 425., Arisztotelész, Kr. e. 330), de a középkorban (pl. 1444) is hallatta hangját. Mindez idáig legutolsó kitörése 1888-90. között zajlott.
Vulcano turizmusának fellendülése a XX. század középére tehető. A szigeten az utóvulkánosság szinte összes jelensége felfedezhető, a kénes gőzök-gázok szivárgásától (szolfatára tevékenység) az iszapfortyogókig. Az ún. Nagy-kráter tövében lévő, nagy kompforgalmat is lebonyolító kikötő (Porto di Levante) szomszédságában találjuk a messze földön híres vulcanói iszapfürdőt (lásd képünkön). A forró, kénes gőzök és gázok által átjárt, csapadékvízzel felhígult természetes medencében keletkező kénes iszap hőmérséklete 40-70 Celsius-fok közötti. A fürdőkúra többek között bőrbetegségek, reuma, és nőgyógyászati panaszok orvoslására ajánlható. Azonban ne lepődjünk meg, ha bőrünk a fürdő után még hetekig érezteti a mélyen beivódott kén szagát.
Szöveg és kép: Lieber Tamás
Leave A Comment