(Megjelent a KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÁSI TÁJÉKOZTATÓ 1962. VI-VII. számában)

 

Részlet a barlangból

Részlet a barlangból

Barlangkutató csoportunk [Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport], mint ismeretes legfontosabb feltárási munkáját immár 3 év óta a Strázsa-barlangnál végzi.

A Strázsa-barlang nyitott szájánál, mely a Sátorkőpusztai-barlangtól mintegy 40 m-re, és 25 m-rel magasabban nyílik, – kezdtük el az üreg hátsó falánál a mélybe vezető járat kitisztítását és a teljesen eltömődött járatból eddig már több mint 500 m3 anyagot termeltünk és szállítottunk ki először kézi ládázással, később kis csillével, kézi csörlővel végeztük a kiszállítást a 42°-os lejtésű járatból.

A barlangjárat feltárásának legfőbb célja az volt, hogy a tönkretett világhírű Sátorkőpusztai-barlangnak egy újabb gipsz- és aragonitbarlang feltárásával visszaszerezzük megtépázott hírnevét.

A három év alatt sok fáradsággal, kemény munkával, sokszor már-már csüggedés közepette a járatból mintegy 30 m-es teljesen eltömődött szakaszt tisztítottunk ki.

Ez év [1962] augusztus 4-én, szombaton este Szilva Zoltán és Gulyás Péter kutatóink a járat alján a kemény agyagot bontották, a gömbfülkék tetején egyszerre üreget találtak. lázas munkával tágították a rést és fejük felett máris gömbölyű tetejű terem magasodott.

Amint körülnéztek, balra és jobbra is felfelé, két másik kerek terembe világított lámpájuk. a fényben aragonit- és gipszkristály-bevonat csillogott, melyet most először világított meg a fény, eddig az örök éjszaka rejtette sötétjében.

Másnap reggel, amint kutatóink népes csoportjával a munkához kiérkeztünk, már örömmel újságolták a régóta várt örömhírt.

Először nem is akartuk elhinni, hogy bejutottak a barlang első termeibe, azt meg főképpen nem, hogy ott már gipsz- és aragonitképződmények találhatók, hisz a Sátorkőpusztai-barlang bejárata fölött vagyunk még mintegy 15 m-rel és ott csak a mélységben találhatók a csodás gipsz- és aragonitképződmények, míg a felső járatok jórészt csupaszok.

A járatba behatolva azután nem győztünk gyönyörködni a feltárult szépségekben.

Lázasan kerestük a folytatást, de az üledék a lejtősödő járatot eltömte. Mégis egy kis résen bevilágítva további terembe nyertünk bepillantást. Itt az üledéket elbontva, hamarosan akkora nyílást nyitottunk, hogy a harmadik terembe is bejutottunk. Itt még dúsabban vonta be a gömbölyű falakat a gipszkristályok csillogó kárpitja. De aztán nincs tovább. A termecske alját homokos üledék tölti ki, melynek tetején még látszik a víz útja, amely egykor a barlang belseje felé folyt, de a terem végét is teljesen kitölti a homok.

A következő napokban Benedek Attila kutatónk asztmájára gyógyulást kereső látogatót kísért le a Sátorkőpusztai-barlangba. Amíg az 4-5 órát lent tartózkodott, Benedek Attila felment a Strázsa-barlangi járatba és a harmadik terem végében az üledéket bontani kezdte.

Augusztus 10-én a bontásnál a mennyezet alá jutott és mindjárt rést is kapott; ezt átbontva, további 4 terembe jutott, melyeket az üledék ugyancsak félig kitöltött.

A termekbe befelé haladva már olyan csodálatos gazdagságú gipsz- és aragonit képződményeket látott, melyek teljesen körülveszik az oldalfalakat és a termek boltozatát is. Az ámulattól alig tudott hova lenni, és amikor a hetedik teremben a kitöltés újra elzárta az utat, egy-két lehullott kristálycsodát magához véve sietett haza és szinte megrészegülve a látott szépségektől újságolta, hogy megvan a csodabarlang, a második Sátorkőpusztai-barlang, mely még azt is felülmúlja szépségével.

A következő vasárnap nagy izgalommal siettünk kis a csoport tagjaival, hogy megnézzük, milyen is az a „csodabarlang”, mely a sátorkőpusztainál is sokkal szebb!

A harmadik terem végén, a nyíláson átcsúszva alig tudtunk tovább menni, rabul ejtett a ragyogó, szűzi fehérségű, a lámpánk fényében ezerfelé csillogó gipszkristályok gazdagsága.

Az ötödik terem már nagyobb, mintegy 6-7 m-re szélesedik – jobbra padkán csodálatos apró vártorony alakzatú aragonit oszlopocskák–tornyocskák és sugaras–gömbös sárga alakzatok. Közte mindenütt a csillogó gipsz. A padka mennyezetét vastagon borító aragonitfüzérek közt nyílás – ezen fellátni a mállott felületű gömbfülkékbe. A gömbfülkék, mint gyöngyök koszorúzzák az egész terem tetejét.

A gömbfülkékhez vezető járat tetején az aragonit tűs-sugaras hófehér alakzatának hatalmas, csodálatos szövevénye látható, melyről 10-15 cm hosszú tűs-sugaras aragonitpamacsok, rózsák láthatók, és mindent kitölt a csillogó gipszkristály-kéreg.

A teremben visszafordulva lámpák fénye vérvörös színű aragonit borsókákon villan meg, helyenként pedig vérvörös sávok láthatók. Mintha valaki vörös festékkel mázolta volna végig a képződményeket.

A hatodik és hetedik terembe további hasoncsúszás árán tudtunk bejutni. Itt a gipszkristály-képződmények ejtenek újabb ámulatba. A falat 5-10 centis görbe kristályok díszítik, a gipszkérget sűrűn borítják a tűs-oszlopos kristályok. Itt egyre dúsabb a gipsz, aragonit alig látható, a csillogás egyre nagyobb. A két terem közti kis kőhídon a barna kőfelületet beborító gipszkristályok aranyszínben, felül gyémántszerűen ragyognak. Egyikünk el is nevezte Gyémánt hídnak. A belső termek fölött kisebb, mállott felületű gömbfülkék sorakoznak.

A látottak alapján igazat kellett adnunk felfedezőinknek, valóban olyan e barlangrész, mint valami kristálymúzeum. Most már el tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett felfedezésekor a Sátorkőpusztai-barlang, melynek csodás szépségéről mi sajnos csak Jakucs László színes leírásából alkothattunk képet. Annak 12 évig tartó esztelen rombolása után persze az új Strázsa-barlang sokkal szebbnek tűnik.

A feltárt hét terem üledékének eltávolítását azóta is nagy lelkesedéssel folytatjuk, és reméljük, hogy a sok üledékanyag kitermelésének és kiszállításának hosszú és fáradságos munkája után hamarosan feltárul a csodálatos barlang további folytatása is és a Sátorkőpusztai-barlang méltó testvéreként gazdagítja páratlan szépségével hazánk természeti kincseit.

Benedek Endre