2004.07.27.
Megszokott látkép. Sajnos!
Különösebb meglepetés nem ért bennünket, miután az első igazán fülledt nyári hétvégét követően terepszemlét tartottunk a Palatinus-tó partján. Mindig nehezen szánjuk rá magunkat az ilyesfajta sétára, mert jóllehet eddigi tapasztalatainkból okulva általában felkészülünk a legrosszabbra, ám legtöbbször mégsem szívesen vesszük tudomásul a látottakat. Valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy amit nem látunk, illetve amiről nem szerzünk tudomást, az nem létezik. Persze ez csak saját magunk hitegetése, bizakodás, hogy egyszer minden jobbra fordul.
Sajnos az idei évben sem sikerült megváltanunk a világot. Pedig a tópart tavaszi nagytakarításának végeztével reménykedtünk, hogy a rendezett állapotokat, ha nem is hosszú időre, de legalább egy évre konzerváltuk. Hát ez nem jött be. Mintha a Palát látogatók sportot űznének abból, hogy ki az igénytelenebb, ki hagy ott több szemetet.
A tó szempontjából az első idei megmérettetésre az elmúlt hétvégén, vagyis július 24-25-én került sor. A 2004-es eddigi látogatási csúcsot ebben az időszakban könyvelhetjük el.
A nagyon tisztelt kivételektől eltekintve – akiknek szívem szerint emléktáblán örökíteném meg a nevét –, a strandolókat, piknikezőket és a sátras – „hurrá ingyen nyaralunk!” – tóvendégeket, a fülledt júliusi kánikula bizony nemcsak ruhájuk levételére kényszerítette, de sajnos közrejátszott abban is, hogy sokan az emberi mivoltukból is kivetkőzzenek.
A közkedvelt öbölben a partszakasz tulajdonosa tavasszal homokkotrást végzett. Ennek köszönhető, hogy a partrészlet a majd húsz esztendővel ezelőtti állapotokat idézve, homokdombokkal szegélyezett. Ez tetszik kicsiknek, nagyoknak, hiszen jókat lehet rajta/róla ugrálni. A tómeder a kotrás miatt ugyan szeszélyessé vált, a merítőkanál által hátrahagyott gödrök miatt, itt-ott a vízmélység is változott, mélyebb lett, ezzel ideális feltételek teremtődtek a vízi ördögöknek. Szóval, van miért idelátogatni, otthonosan berendezkedni.
Nem kell különösebben Sherlock Holmes-nak lennünk ahhoz, hogy pusztán a parton talált „névjegyek” alapján rekonstruálhassuk a strandolók, horgászok mindennapi szokásait. A hulladék sok mindenről árulkodik. Például azokról az 5-6 fős társaságokról, akik magukról megfeledkezve sörösdobozaikat itt „felejtették”, azokról a családokról, ahol a szülők sört, a gyerekek üdítőt és chipset fogyasztottak, és a mily szerencsétlenség, a napolajas flakon is ezen a hétvégén ürült ki. De a strandlabda is ekkor mondta fel a szolgálatot.
Csikktartó
Érdekes csendéletet nyújt az a dinnyehéj, melyet alkalmi hamu- és csikktartónak használtak ötletes tulajdonosai. És lám a jó szándék is tetten érhető. Bizony, sokan zsákokba gyűjtötték össze a szükségtelenné vált csomagolóanyagokat, üvegeket, papírokat, ételmaradékokat, horgászzsinórokat, haleledeleket. A zökkenő csak az, hogy a tóparti fák váltak ideiglenes hulladéktárolóikká, ugyanis a „jó szándék”, vagy ha úgy tetszik igényesség csak idáig terjedt.
Természetesen még sokáig, valószínűleg oldalakon át sorolhatnánk a különböző tóparti praktikákat, ám ebből talán ennyi is bőven elégséges. A helyzetet némiképp orvosolni lehetne, ha Esztergom Város Önkormányzata is betartaná korábban tett ígéreteit, történetesen, ha a kb. 1 km-es partszakaszra nem egy, hanem legalább öt konténert helyeztetne ki, ha gondoskodna ideiglenes, mobil illemhelyek kihelyezéséről, ha a közterület-felügyelet végre kiterjesztené hatáskörét ide is, lévén elvileg a Palatinus-tó is a városhoz tartozik.
Nyilván az emberek fejében is rendet kell teremteni: a szemléletváltást ösztönözni, a tudatlanságot kezelni, a nemtörődömséget büntetni kell, és ami a legfontosabb, nemcsak íróasztal mögül hozott ötletekkel, esetleg rendeletekkel, hanem a gyakorlatban is.
Lieber Tamás – Láng István (A szerzők fotóival)
Leave A Comment