Pecze Imre (1959-2017)
November 20-án kaptuk a döbbenetes hírt kedves barátunk, Pecze Imre váratlan haláláról. Felfoghatatlan, hogy nincs többé. Azon kevesek közé tartozott, aki nélkül számunkra nem volt aggteleki kirándulás, Baradla-túra, akivel minden alkalom előtt hosszú perceken át beszélgettünk telefonon az éppen aktuális barlangi állapotokról, vízállásról, árvízről, szárazságról, látogatókról és persze egy kicsit magánéletről is. Ő volt az aki előkészítette lámpáinkat, aki bekísért bennünket a Hangverseny-teremig, mielőtt az ún. Hosszútúrára indultunk volna. Rendszerint akkor is eljött egy jó beszélgetésre, amikor egyébként szabadnapos volt. Imre minden alkalmat megragadott, hogy a Baradlát járó, kutató barlangászok között lehessen. Nagy öröm volt számunkra, hogy 2016 januárjában a Székely Kinga által vezetett rendhagyó Baradla-túrára is elkísért bennünket. Kinga történelmi ismereteit jó kiegészítette Imre a túravezetők mindennapos, tanulságos, olykor tréfás történeteivel. Felejthetetlen túra volt.
Régóta szerveztük azt a Sátorkőpusztai-barlangtúrát, ami végül is 2017 márciusában létrejött, amelyre Imre és túravezető kollégái (szintúgy barátaink) is eljöttek. Akkor megbeszéltük, hogy az ilyen programokból rendszert csinálunk. Sajnos ez már eltervezett formájában nem valósulhat meg. Emlékét szívünkben őrizzük.
Lieber Tamás
Az alábbiakban Gruber Péter temetésen elhangzott búcsúbeszédét adjuk közre:
Imre – nem sokkal a középiskolai tanulmányainak elvégzése után – 1981-ben már barlangi túravezetőként dolgozott, a B-A-Z Megyei Idegenforgalmi Hivatalnál, az akkori Borsod Tourist-nál. Az utat munkahelyére sok éven keresztül, naponta szolgálati kerékpárral tette meg.
Az első munkanap örökre emlékezetes maradt számára. Berecz Lajos bácsival ment be élete első barlangtúrájára, végighallgatta azt a tömérdek információt, amit Lajos bácsi tudott a barlangról, majd miután kiért a felszínre, kétségbeesésében úgy vélte, hogy Ő ezt soha nem tudja megtanulni. El is döntötte, hogy hazaszökik. A barlangtól nem jutott messzire, egy réten leheveredve, fűszállal a szájában végiggondolta, hogy mi lesz otthon, ha beállít, hogy márpedig Ő sosem lesz túravezető. Így visszaballagott, majd másnap ismét munkába állt és hamarosan rájött, hogy ez a világ, ami elsőre furcsa és szokatlan volt, igen is szerethető. Ezzel egész élete megpecsételődött, néhány kisebb megszakítással, de mindvégig a Gömör-Tornai-karszt csodálatos felszíni és föld alatti világa vonzotta.
Pecze Imre látogatók körében
Habár nem volt hivatásos barlangkutató, mégis a karszt összes jelentős barlangját jól ismerte, az érdeklődő látogatók nem tudtak olyan kérdést feltenni neki, amire ne tudott volna részletekbe menően válaszolni. Jómagam egyszer végighallgattam a beszámolóját a Meteor-barlangról, amelyet érdeklődő turistáknak tartott. Miután elmentek a vendégek, megkérdetem tőle: - Imre mikor jártál a Meteor-barlangban? - Soha, csak olvastam róla Gyurka bácsi könyvében – közölte. De a kép ami elénk tárult, hallgatva Imrét, egy valódi kép volt a barlangról.
Minden barlanggal kapcsolatos könyvet elolvasott, a barlangvilág nemcsak a munkáját jelentette, de hobbija, érdeklődése is leginkább ide kötötte. A barlangok megismerése, kutatása szintén vonzotta, minden egyes kutatómunka után részletes beszámolót kellett adni Imrének, sokszor a Baradla bejáratában, nyakig sáros és vizes ruhában, vagy akár bent a barlangban is, ahol sokszor hangosan kiabálva mutatott be bennünket; itt jönnek a híres barlangkutatók.
Fiatal korában szinte az egész Baradlát bejárta, nem ismerte a félelmet, a legszűkebb helyekre is bemerészkedett. Családot alapított, Aggteleken telepedett le, de az aggteleki barlangrész lett az igazi otthona. Legendás mondása volt sokszor, amikor például külföldi expedíciókról nézett képeket, vagy hívtuk egy-egy extrémebb barlangtúrára, hogy “Jó nekem a Hangverseny-terem is!” És ahogy az ember öregszik, be kell látnunk hatalmas igazság volt a mondásában.
Tudását, páratlan ismeretanyagát, szakmai tapasztalatait nem tartotta meg magának, évtizedek során túravezetők generációi nőttek fel a „keze alatt”. 36 évi munkája és töretlen lelkesedése látogatók százezrei számára tette a barlangtúrákat izgalmas felfedezéssé, valódi élménnyé. Rengeteg látogató tért vissza az évek során, aki ragaszkodott ahhoz, hogy kizárólag az Imre által vezetett túrán szeretne részt venni.
Munkáját nemcsak a látogató közönség, de a szakma is példaként tekintette és értékelte. Három alkalommal részesült miniszteri elismerésben. Másik hobbija a festészet volt, azonban itt sem tudott elszakadni szeretett barlangjaitól. Témáit legtöbbször a föld alatti csodavilág és a karszt felszíni különlegességei adták.
Imre nemcsak szakmailag volt kiváló, de embersége, empátiája, segítőkészsége is kivételes volt. Tudását bárkivel megosztotta, az aggteleki 1 órás barlangtúra ritka esetben fejeződött be 1,5 óránál hamarabb. A túrák végén abbahagyott ismertetést a kijárat elhagyása után is többnyire beszélgetéssel folytatta a leglelkesebb látogatókkal. Mindenkihez volt egy kedves szava, humoros megjegyzése. De ez fordítva is így volt. A kollégák és a látogatók is keresték vele a lehetőséget egy baráti beszélgetésre.
Pecze Imre fejfája az aggteleki temetőben
Most pedig, hogy utolsó, egyben örökké tartó hosszútúrádra készülsz, kívánom, hogy a Baradla Paradicsomja csak ez előszobája legyen, hatalmas barlangrendszerednek!
Búcsúzok Pecze Imrétől a kiváló kollégától,
a túravezetőtől,
a barlangásztól,
a családapától,
a művésztől,
és a nagyszerű baráttól!
Emléked szívünkben őrizzük!
Leave A Comment