A szilárd földkéreg negyedik leggyakoribb eleme a vas, melynek egyik legelterjedtebb érce a pirit. Elnevezése az ógörög pür (tűz) szóra vezethető vissza, mely nagy keménységére utal.
Ütésre ugyanis szikrát vet. Régen ezért tűzcsiholásra is használták.
„Balgák aranyának” is nevezik, mert szépen csillogó aranysárga színe miatt sokan összekeverték, illetve keverik az arannyal.
A múlt századi nagy „aranylázak” idején (pl kaliforniai, alaszkai, délafrikai) a gyors meggazdagodás reményében százezrek keltek hosszú, nélkülözésekkel terhes útra, hogy fáradtságos munkával aranyat gyűjtsenek, s ezáltal meggazdagodjanak. Legtöbbjük mindenféle hozzáértés nélkül, kezdetleges eszközökkel fogott hozzá, aranyat azonban csak kevesen találtak. Sokan jártak úgy, hogy összeszedtek egy csomó aranysárga ásványszemcsét abban a hitben, hogy immár végre gazdagon tekinthetnek a jövő elé. Ám az aranybeváltó helyen kiderült, hogy hónapokig hiába gürcöltek, mert arany helyett csak „értéktelen” ércet – piritet – találtak. Voltak, akik a keserves csalódás miatt öngyilkosok lettek.
Egyes lelőhelyek kőzeteiben, pl. a recski Lahóca-hegyben és a dél-afrikai Witwatersrand-hegység konglomerátumában valóban van arany, sőt a modern technológiák segítségével az gazdaságosan kinyerhető, ezért aranyércként is számításba veszik.
Piritet már az ókorban a föníciaiak is bányásztak Spanyolország (Rio Tinto) területén. Kémiai összetétele a vas-szulfid, mely mállás során limonittá alakul (oxidálódik).
A szulfidok közül a leggyakoribb ásvány, mely szinte minden kőzettípusban világszerte megtalálható. Éppen ezért már az 1725-ben Heckel által írt Pyritologia „minden lében kanál” ásványként jellemezi a piritet. Az iparban kénsavgyártásra használják.
A pirit szabályos rendszerben kristályosodik, gyakori formája a kocka, de több mint 60 kristályformája ismert, és sokszor figyelhetjük meg az ikerkristályok kialakulását. Különösen nagyméretű példányok kerültek elő az Ural-hegységből és Peruból. Itt Európában a legjellegzetesebb lelőhelyei Elba-szigeten és Spanyolországban (Minas de Riotinto) találhatók, de Franciaországban (Saint-Pierre-de-Mésage), Németországban (Freiberg vidéke), Svájcban (St. Gotthard Pass) is híres lelőhelyei vannak, és szinte mindenhol előfordul. Szép piritkristályokat lehet találni az észak-erdélyi ércbányákban (Radna, Nyisztra). Magyarországon a recski és a gyöngyösoroszi bányában voltak gyakoriak a szépen fejlett példányok.
Amerikai lelőhelyekről ismert a különleges formájú sugaras szerkezetű piritdollár, vagy más néven piritnap.
Minden ásványgyűjteményben megtalálhatók a piritkristályok, vagy kristálycsoportok. Mivel viszonylag könnyen bomlik különösen nedves levegő és baktériumok hatására, ezért célszerű száraz helyen, famentes üvegvitrinben tárolni.
Az építőiparban fontos, hogy a felhasznált kőzetek piritmentesek legyenek, mivel annak elbomlása nagyon lerövidíti a díszítőkövek élettartamát.
A drágakőiparban is használják, ott azonban a hangzatosabb markazit néven kerül forgalomba.
Szöveg és képek: Varga László
Leave A Comment