FLOROIU DUZZASZTÓGÁT

Az írás szerkesztett változata az Élet és Tudomány 2015/2. számában jelent meg.

Dregán-völgyi Floroiu duzzasztógát

A XX. század közepén számos duzzasztógátat építettek Romániában, kihasználva a hegyi folyóvizek hidroenergetikai potenciáját. Ekkor épült a Dregán festői szépségű völgyében a Kolozsvár-Nagyvárad közötti főút nagysebesi leágazásától déli irányban 21 kilométerre egy völgyszűkületben körülbelül 750 méteres tengerszint feletti magasságban Románia legmagasabb duzzasztógátja, mely eléri a 120 métert.

A körcikk alakú betonfal tetejéről borzongató érzés letekinteni a mélybe. Felső peremének hossza 442 méter. Tetején út halad tovább a Cserepes erdészházhoz, a Csoda-forráshoz, és onnan turistaút a híres Ördögmalom-vízeséshez. A gát után azonban már csak kövezett utat találunk, aszfaltozás a gátig történt.

A duzzasztógát teherviselő képességét egyrészt saját tömege, nagyobbrészt azonban a szilárd, vizet át nem eresztő, körülbelül 60 millió évvel ezelőtt keletkezett andezit hegyek adják, melyeket a tervezők pillérként használtak fel. Az impozáns gát ugyanis rájuk támaszkodik.

A betonfal mögött a víztározóban több mint 110 millió köbméter víz tárolódik. Ennek 60%-a a Kis- és a Nagy-Sebes-patakokból táplálkozik, a maradék 40%-ot pedig 26 kilométeres mesterségesen kialakított földalatti járatokon vezetik ide a környező hegyekből és kisebb völgyekből.

A víztározó mindkét említett patakvölgyben folytatódik körülbelül 6-6 kilométeres hosszúságban. Vizét szintén mesterségesen kialakított alagúton vezetik el, és a 100 MW-os teljesítményű remeci földalatti vízi erőműt szolgálja, ahol villamos áramot termelnek a víz mozgási energiájának felhasználásával.

Ipari alkalmazása mellett az utóbbi időben egyre többen fedezik fel a táj szépségét, szűkebb és tágabb környezetének turisztikai értékét. Sajnos rontja a táj harmóniáját, hogy a gát építésekor emelt beton talapzatokat, amelyek az egykori kötélpálya rögzítését szolgálták, nem bontották el, hanem hatalmas vasbeton monstrumként terpeszkednek a gát két oldalán most is.

Szöveg és kép: Varga László