Kutatónapokon nagy a sürgés-forgás, barlangászaink és segítőink a Sátorkőpusztai-barlang nagytermében
Bár a BEBTE eddigi működésének 35 éve alatt voltak igen tevékeny időszakok a barlangkutatás terén, ezt korábban sohasem számszerűsítettük. A 2019 tavasza óta rendszeressé vált, elsősorban a Strázsa-hegyi- és a Sátorkőpusztai-barlangban végzett kutatóalkalmakat azonban már szisztematikusan naplózzuk. Azért tartjuk fontosnak ezt, hogy a későbbiek során mindent pontosan rekonstruálni lehessen. A barlangkutatás ugyanis egy rendkívül összetett tevékenység, ahol adott esetben a legapróbb, legjelentéktelenebbnek tartott dolgoknak is nagy jelentősége lehet. Természetesen nemcsak a kutatómunka mozzanatait, de az abban résztvevő személyeket is fontosnak tartjuk megemlíteni.
A barlangászatról ugyanis általánosságban elmondható, hogy folyamatosan változik az abban közreműködők létszáma, személye. Vannak ebbe az „életmódba” éppen csak belekóstolók – rájuk évek múltán már nem biztos, hogy emlékeznénk – és olyanok is, akiket hosszú időre, vagy akár egy életre rabul ejt ez a tevékenység.
A 2024-es esztendő sok tekintetben is emlékezetes év marad számunkra, hiszen mindkét általunk gondozott barlangban egy-egy több éves, évtizedes fejezet zárult le, de egyúttal új lehetőségek is nyíltak. A Sátorkőpusztai-barlangban az 1960-80-as években felhalmozott agyagdepók közel 80%-át számoltuk fel az elmúlt évek során, s tulajdonképpen a közlekedésre használt útvonalak töltésének kivételével mind a felszínre került. Ugyanakkor november elején egy új barlangrész lehetősége sejlett fel a Vörös-ágnak nevezett járat megnyílásával, ami reményeink szerint újabb mérföldköve lesz a barlang kutatástörténetének.
A szomszédos Strázsa-hegyi-barlangban (vagy egyszerűbben Strázsa-barlangban) a változás sokkal számottevőbb, hiszen alig másfél év alatt vált a bányatáróra emlékeztető főágból „valódi” barlang.
Az egykori kitermelést segítő csillepálya (sínek) teljes felszámolása az alatta húzódó járatokhoz engedett hozzáférést. Az agyag kibontását a teljes barlangszakasz augusztusi lemosása követte.
Az egykori közlekedőút alatt lévő – helyenként 4 méteres mélységet is elérő – szépen oldott, kalcitkristályokkal gazdagon díszített meanderező hasadékrendszer látványa méltó jutalma lett a fáradhatatlanul dolgozó barlangászoknak. Az már csak hab volt a tortán (és konkrétan a nagybarlang Forrásában is), hogy a mosás által a korábban feltételezett barlangok közötti vízrajzi összefüggés is bizonyítást nyert. De még ezzel sem lett vége az itteni munkáknak, decembertől ugyanis horganyzott acélból készült járda szolgálja már a barlangi képződmények taposás elleni védelmét. A kutatás azonban még ezzel sem állt meg, hiszen az aktuális végpontra tartó „Lefolyócső” 13 méter mély aknájának feltárása az imént említett kiépítés jelentette egyszerűbb lejutásnak köszönhetően vett újabb lendületet.
És hogy a számunkra is igen megdöbbentő számadatokat se hagyjuk ki az említésből:
2024-ben a Strázsa-barlangban 44, míg a Sátorkőpusztai-barlangban 28 kutatónapot (alkalmat) tartottunk, ami összességében (átlagosan 4 órás délutánokkal számolva) legalább 288 órányi felszín alatti elfoglaltságot jelentett. És ebben csak a kutatódélutánok szerepelnek, vagyis az idei 10 látogatónap, valamint a kutatótársaink által végzett 47 barlangklimatológiai mérési alkalom ezen felül történt.
Az idei évben a kutató- és látogatónapokon, valamint ez utóbbiak előkészítésében 25 egyesületi tag vett részt, de alkalmi civil segítőként, vagy más barlangász csoportok képviseletében további 47 fő is tiszteletét tette nálunk. Ugyanakkor a kutatásban akarva-akaratlanul azok a látogatónapi vendégek is kivették a részüket, akik a barlangból feljőve 1-1 táskányi törmelék felhozatalában segédkeztek (éves szinten megközelítőleg 7,5 tonnányi anyag került felszínre általuk!).
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a kutatónapi segítőink között környékbeli diákokat is találunk. Ők részben a számukra előírt „Közösségi szolgálat” teljesítésére érkeztek, de voltak, akik „csupán” szimpla érdeklődésből kóstoltak bele a kutatómunkába. Közülük többen rendszeres résztvevőinkké váltak. Az ő bevonásukat segíti a továbbiakban is a Bethlen Gábor Alapkezelőtől elnyert 2,5 milliós támogatás, amit overallokkal, sisakokkal, fejlámpákkal történő felszerelésükre költhettünk.
És álljon itt azok névsora, akik az idei évben hozzájárultak ahhoz, hogy a fentebb részletezett események megvalósulhattak (kiemelve az egyesület tagjai olvashatók):
Babarczi Balázs, Balázs Anna, Barna Gréta, Barna József, Bartal János, Bástyai Miklós, Benedek Máté, Bohner Zoltán, Bokodi Zsófia, Czanek Balázs, Császár Blanka, Csonki Sándor, Csutora Kerecsen, Farkas Edina, Erdélyi Attila, Erdélyi Ákos, Erdélyi Zoltán, Fazekas Barnabás, Fazekas Ágota, Felső Csaba, Gurubi Ákos, Havasi Gergő, Hertelendy Zsolt, Kántor Adorján, Kocsis Amina, Kocsis Ákos, Kovács Ádám, Komeiner Krisztofer, Krausz Sándor, Leszkó Miklós, Lieber Marcell, Lieber Tamás, Mézes Nándor, Mikus Zsolt, Mozga Attila, Mucsi Ibolya, Nagy Bertalan, Nagy Emőke, Nagy Tivadar, Nagyné Madarász Katalin, Molnár Petra, Nemes Nóra, Németh Árpád, Németh Bence, Németh Gabriella, Németh Zoltán, Ostyáni János, Papp Béla, Pesák Anna, Rabecz Tamás, Sárik Péter, Schubert Kevin, Surányi Gergely dr., Szabó Erik Nimród, Szabó Roland, Szalai Ármin, Szele Nóra, Szendrei József, Szilvay Attila, Szilvay Péter, Szőke Annamária, Sztanev Bálint, Szvetnyik Csaba, Temleitner László dr., Temleitner Vilmos, Tikász Zsolt, Tuza Csaba, Tönköly Zoltán, Tüske Zsolt, Vörös László, Zajácz Zsuzsanna, Zolnai Tünde
Tartozz közénk te is!
A Strázsa-barlang főága a feltárómunka idején
A BEBTE-ben mindig is törekedtünk arra, hogy az általunk végzett tevékenységet ne sajátítsuk ki egy szűk körnek, hanem mások számára is elérhetővé tegyük. Amikor ezt említjük, természetesen nemcsak a barlangászatra, hanem a természetjárásra, valamint a természet- és környezetvédelmi elkötelezettségünkre is gondolunk. Jóllehet minden a barlangászatból, pontosabban a Sátorkőpusztai-barlang gondoskodása kapcsán vállalt feladatokból nőtte ki magát még az 1990-es évek elején, ez utóbbiak is kellőképpen hangsúlyossá váltak és cseppet sem alárendeltté.
Szintén fontosnak tartjuk az edukálást, ismeretterjesztést is, hisszük ugyanis, hogy hatékony munkát, bármely vonalon csakis akkor végezhetünk, ha ahhoz tevékenységünket transzparenssé, ezáltal pedig szélesebb körben erkölcsileg is támogathatóvá tesszük.
Cikkem megírása előtt arra kértem barátaimat, társaimat, hogy különböző nézőpontokból (részben végzettségük, koruk és a barlangászattal való találkozásuk okán) állítsanak ki amolyan „motivációs kártyákat”, és ebben mutassák be az olvasó számára, hogy mi az, ami őket hozzánk terelte és közöttünk tartja. Nem titkolt célunk ezzel természetesen nem lehet más, mint az, hogy másokat is motiváljunk, részvételre, csatlakozásra ösztönözzünk.
Lieber Tamás (1972), radiográfus, újságíró, a BEBTE egyik alapítója, Dorog
A saját példámból kiindulva mindenkinek javaslom egy kutatónapon való részvételt, akit egy kicsit is érdekel, hogy mi lehet odabent a barlangban és nem fél kilépni a komfortzónájából. Engem ez motivált, amikor 3,5 évvel ezelőtt a Tündérkapu alatt lévő „kisbarlangba” meghirdetett nyílt kutatónapra jelentkeztem. A Sátorkőpusztai-kristálybarlangban egy évvel korábban már jártam látogatónapon és elvarázsolt, amit ott láttam, de akkor a munkába való bekapcsolódás még meg sem fordult a fejemben, viszont onnantól nyomon követtem a barlang Facebook oldalát.
Amikor szembejött a nyílt kutatónap lehetősége, úgy éreztem, hogy ezt muszáj kipróbálnom – bár korábban soha, semmi ilyen jellegű tapasztalatom nem volt –, aztán már nem is volt kérdés, hogy maradok-e. Pedig igazán meleg nyári nap volt, komoly fizikai munkával, rengeteg agyaggal megtöltött zsákot hordtunk ki a barlangból, aztán töltöttük újra őket, akkor még guggolva, görnyedve, mert fel sem lehetett állni a barlangban. Mégis egy nagyon jó hangulatú társaságba csöppentem, akik örömmel fogadtak és nyitottan álltak hozzám, szívesen tanítottak.
Eleinte csak kutatónapokra jártam, fél évvel később már az egyesület tagjaként a látogatónapok lebonyolításába is bekapcsolódtam. Ma már el sem tudom képzelni, hogy ne legyen az életem része, hiszen rengeteg érdekes és jó embert ismertem meg, nagyon sok élményt szereztem, rengeteg új dolgot tanultam, csodaszép környezetben, és a feladat sportértéke sem utolsó. Itt nem számít az, hogy kinek mi a végzettsége vagy a munkája, ki hány éves. Sokan vagyunk és sokfélék. A barlangban egymásra vagyunk utalva, ha kell, segítjük a másikat, s mivel nincs térerő, így munka közben rengeteget beszélgetünk, ami üdítő élmény a mai rohanó, digitális világban. Arról nem beszélve, hogy szerintem igazán kuriózum és menő egy ilyen hobbi. Ezért én mindenkit csak bíztatni tudok, aki kedvet érez, hogy ne habozzon, szeretettel várjuk!
Pesák Anna (1975) közgazdász, szervezet- és folyamatfejlesztő, Pilisvörösvár, 2021 óta a csapat tagja
Felszínre szánt bontási anyag 30 méteres mélységben
A nagy-strázsa-hegyi barlangok a többi magyarországi barlang közül is a különlegesebbek közé tartoznak, aki nem látta még, nem tapasztalta, abban élhet az a sztereotípia, hogy „juj de szűk és rettenetes hely”. Ezzel szemben egyáltalán nem félelmetes, nincsenek ijesztő rémek, ugyanakkor menő dolog társaságban azt mesélni, hogy részt vehettem egy kristálybarlang kutatásában.
Ha sorra vesszük, hogy melyek azok a dolgok, amiket egy barlangtól még kaphat az ember, akkor meglepő eredmény születik. Kiderül például, hogy:
- a barlangjárás a természetjárás egyik izgalmas formája
- a barlangi levegő jótékonyan hat a légutakra
- nincs térerő, úgyhogy „kénytelenek” vagyunk beszélgetni egymással
- olyan ismeretekre tehetünk szert, amit máshol is kamatoztathatunk
- a barlangkutatással részesei lehetünk a felfedezés izgalmának
- remek testedzés, nem kell kondibérletre költeni
- a középiskolai közösségi munka eltöltésére nem is tudok jobb alternatívát
Magam a kilencvenes évek végén kezdtem barlangozni, aztán úgy alakult, hogy 2012-ben csatlakoztam a BEBTE-hez, azóta nem is vagyok tagja más egyesületnek…
Ostyáni János (1979), a Telex fotórovatának munkatársa, Budapest
Valamikor 1991-92-ben voltam, voltunk az akkori barátaimmal, első alkalommal a Sátorkőpusztai-barlangban. Hosszú éveken keresztül pont olyan lelkesen dolgoztunk a szépítésén, vittük a csoportokat, mint mostanság. Sosem felejthető emlékeket, tapasztalatokat, gyűjtöttünk a közös utazásokon és az együtt végzett munka során. Születtek barátságok, szerelmek, gyerekek. Teltek az évek, lelkileg mégsem öregedtünk. Volt, aki jött, volt, aki ment és volt, aki visszajött. Egy dolog viszont nem változott, mégpedig az, amit az egyesülettől kaptam: A természet szeretetét, annak a csodának a megőrzését az utókor számára, amit a Föld ránk „bízott!”
Hartyán Csaba (1970), üzletvezető (autóalkatrész-kereskedés), Dorog, az 1990-es évek eleje óta tagja a BEBTE-nek
2023-ban, húsvétkor a környéken kirándulva egy éppen zajló látogatónapon tudtam a barlangot megnézni. Akkor segítettem zsákot cipelni a felszínre, majd egy májusra meghirdetett kutatónapra jelentkeztem. Korábban iskolásként részt vettem nyílt barlangtúrákon, s ugyanazt a barlangászok közti szellemiséget tapasztaltam meg, mint akkor.
A kutatónapokra öt dolog miatt szeretek járni. Elsőként a felfedezés izgalmát említeném, amely bár ritkán következik be, de akkor nagyon motiváló tud lenni. Amikor ásás közben az agyag beomlik egy szakaszon, s egy üreg láthatóvá válik, az felvillanyozza az embert, s a társakat is. Mivel ez egy csapatjáték, több, különböző hátterű ember jön össze, s beszélgetünk, élvezzük/elszenvedjük egymás ugratását, értesülünk a legújabb hírekről, elmondjuk róla a véleményünket. A munka fárasztó, de mindig van idő körülnézni: ilyenkor nem siettet senki, s van idő egy klassz fotó elkészítésére, vagy a nyugodt szemlélődésre. A kutatónap végeztével, amikor lejövünk a hegyről, a kellemes fáradtság érzését, de a fenti természeti környezet szépségét, este pedig a csillagok látványát kapja meg az ember.
Én majd 2 méter magas vagyok, így hidd el, a magas termet nem akadály! Sőt, néha pont ezzel tudok a csapatnak segíteni! Ahol pedig hátrány lenne, ott visszakapom a segítséget.
Miután rendszeresen a kutatónapokra kezdtem járni, szívesen bekapcsolódtam a látogatónapokba is, előbb csak a vendégek segítésével, biztatásával, jóval később, már tagként a barlang szépségeinek bemutatásával. Az évente számos alkalommal szervezett egyéb túrákon sok szép barlangba sikerült eljutni, amelyek csak barlangászok számára látogathatók.
Dr. Temleitner László (1978), fizikus, Budapest, 2023 óta tagja a BEBTE-nek
Gépkocsivezetőként, buszsofőrként dolgozom. A mára már letűnt korban bányászokat szállította, Sárisápra, Ebszőnybányára, Lencsehegyre, s már akkor csodálattal hallgattam a föld alatti világról szóló történeteket, de csak pár éve jutottam közel ehhez a világhoz.
Először orfűi barlangi nyílt napra jutottam be, majd „itthon”, immáron két éve Sátorkőpusztára látogattam el.
Megtetszett a barlang szépsége, formavilága, kézzelfoghatóvá vált a csapathoz tartozás.
Elsősorban említeném még társaim színes egyéniségét, hiszen megtalálható itt a „melóstól” a fizikusig, könyvelőtől a raktári dolgozóig mindenki!
De itt mindenki egyforma, és egy cél mozgat; az ismeretlen megismerése, felfedezése, találni valamit, amit még senki sem látott. Mindig akad egy reménykeltő üreg, egy kis rés, és már meg is van a motiváció a további kutatáshoz!
Nem elhanyagolható a tevékenység fizikai, „kardióedzés” része sem, hiszen ide feljutni, majd akklimatizálódva lejutni, dolgozni lámpafényben, kutakodni, vagy épp kitermelni a bezsákolt agyagot, törmeléket, azért némi erőfeszítésbe kerül.
Kitartó, lelkes csapat kovácsolódott össze az évtizedek alatt.
Itt tényleg igaz a mondás: „akit a mozdony füstje egyszer megcsapott…”
Csonki Sándor (1966), Mogyorósbánya, 2022 óta tagja a BEBTE-nek
Kutatónk a Vörös-ág agyagos járatában
Tősgyökeres alföldi vagyok, Szabolcsban, majd Bács-Kiskunban telt a gyerekkorom, barlangról csak a mesékben hallottam. Hegyeket közelről 1959-ben láttam először Esztergomban.
1960 tavaszán, ötödikes osztálykiránduláson találkoztam először barlanggal, és mindjárt a Baradlával, Aggteleken. Máig él bennem a Hangverseny-termi lejáró melletti, üveglappal letakart ősemberi szálláshely maradványa, a Tánc-teremben a Dudich professzor által elhelyezett akváriumok és az Oszlopok csarnokának elképesztő cseppkőtömege. Főként a „Jósnő” kis cseppkőoszlopocskája, amit a túravezető megkondított és különös elhaló bongást keltett vele. De ez még csak a csodavilág lehelete volt.
Aztán vagy egy év múlva bányavonatozásra nyílt lehetőségem Dorogtól Sárisápig, ami nagy buli volt, de számomra a maradandó élményt az epöli Öreg-lyuk meglátogatása jelentette. Ott barlangkutatók dolgoztak! A széles, lapos barlangterem alsó végén egy szűkület mögött folyt a feltárás. Dolgos kezek bontották a végpontot és megengedték, hogy mi is bebújjunk és megnézzük a munkát. Sose felejtem el, hogy az egyik termetes barlangász ki akart bújni a szűk lyukon, és bizony sok percig küzdött a keskeny nyílással. Még egy cigarettát is elszívott közben, úgy pihenésképen. Na Ő volt Szilva Zoli, aki az akkori dorogi Kadić-csoport oszlopos tagja volt. Ez az esemény bennem maradandó élményt hagyott, olyannyira, hogy 1962 őszén egy iskolai invitálásra „beálltam” barlangásznak. Benedek Bandi bácsi [Benedek Endre] csoportjában megismerkedtem a Sátorkőpuszatai- és a Strázsa-barlanggal, részt vehettem a bontásban, csörlőzésben, a titokzatos világ kutatásában. Aztán sorban jöttek a többi csodák; a Tüskés, a Tokodi-kaverna, a Dorogi-Nagykaverna, a Pisznice-barlang, a Szopláki-Ördöglyuk. Mindehhez megismerkedtem egy vidám barátságos, segítőkész csapattal. Bandi bácsi, Oki néni, Anikó, Attila, Rosta Dönizke, Szilva Zoli, Lujdzsi, Dömöske, Sanda, Kajikás, hogy csak a legaktívabb tagokat soroljam. Mindez annyira megfogott, hogy korábbi továbbtanulási tervemet feladva Bandi bácsi javaslatára és hathatós támogatásával az ország legkisebb középiskolájába, a Geológiai Technikumba kerültem. No persze ott is rögtön a barlangász szakkor tagja lettem. Diákvezetőnk az azóta legendássá vált Szablyár Péter volt. Ott is aktív kutatást folytattunk a Kevélynyegi-zsombolyban és az általunk feltárt Szabó József-barlangban. És innen már majdnem egyenes út vezetett Jósvafőre, a Műegyetem Kutatóállomására, ahol tulajdonképpen hivatásommá is vált a barlangkutatás.
Szilvay Péter (1948), geológus, geodéta, Esztergom, 1995-től tagja a BEBTE-nek
A Strázsa-barlang egykori előterének feltásása közben
Szeretsz sokat mozogni, új helyeket, új embereket megismerni? Érdekelnek a kövek, sziklák, föld alatti járatok, esetleg a barlangok élővilága? Gyere hozzánk barlangászni! Nálunk lehetőséged van kipróbálni, milyen egy jó közösség tagjaként aktívan kikapcsolódni.
Mit csinál egy barlangász?
Új járatokat keres, azokat bontással, ásással kiszélesíti, járhatóvá teszi. A már meglévő barlangrészt folyamatosan karbantartja. Mindeközben vigyáz a bent található természeti értékekre: kristályos felületekre, cseppkövekre, más barlangi képződményekre. A barlangban előbukkanó vizekre, valamint a barlangok élővilágára (denevérek, pelék…)
Mi néhány éve kezdtünk el barlangászni. Egy nyílt kutatónap alkalmával csatlakoztunk a csapathoz. Nem csak a fent leírt dolgok miatt szeretünk ide járni. A társaság befogadó, jó humorú. Időnként az ország különböző területeire is szervezünk barlangi és természetjáró túrákat. Néha „igazi”, overallos, csúszós-mászós, vízben járós barlangi túráink is vannak.
Nagy Tivadar (1975), mozdonyvezető, Nagyné Madarász Katalin (1976), MÁV forgalmi szolgálattevő, Szob, 2021 óta a BEBTE tagjai
Azért szeretek barlangászkodni, mert egy új, számomra eddig ismeretlen világot fedezhettem fel. Képzeld el, hogy olyan helyeken járhatsz, ahol régen az őskori emberek éltek. Amikor feltárunk egy új területet, akkor az kicsit olyan, mintha régészek lennénk. Azokat a köveket, agyagot, sziklákat lehet, hogy sohasem látta előttem senki! Barlangászni olyan, mintha egy kalandtúrán vennél részt; hasadékokba bújsz, sziklákra mászol, patakokban gázolsz… Persze általában nem ilyen változatos ez a munka, mert azért ez nem csak szórakozás. Vödröt, zsákot töltesz meg a járattisztítás során kiszedett agyaggal, törmelékkel, amelyeket azután ki is kell hozni. De vannak közös programjaink, amikor a többiekkel az ország más barlangjaiba látogatunk el. Olyanokba is, ahová csak barlangászként juthatunk el. Mindezt egy jó társasággal, akik szívesen látnak téged is!
Nagy Emőke (2011), tanuló, Szob, 2021-től tagja a csapatnak
A barlangászat egy összetett tevékenység. Azok, akik nem ismerik, legtöbbször a sportok vagy az extrém sportok közé sorolják, ami részben igaz is, hiszen a barlangba való lejutás, az onnan való feljutás, a mélyben végzett munka és az elénk kerülő nehézségekkel való megküzdés mind-mind erősíti a fizikumot, fokozott koncentrációt és önfegyelmet igényel, csakúgy, mint a sporttevékenységek általában.
Azt azonban az avatatlanok gyakran nem tudják, hogy a barlangászatnak van egy tudományos oldala is, hiszen a barlangok kutatása során segítségünkre van pl. a geológia, geofizika, hidrológia, biológia stb., és persze egy barlangban nem csak az ismeretlen járatokat lehet kutatni, hanem például a kialakulását, a képződményeit, az élővilágát és még számos egyéb dolgot.
Számomra a föld alatti világba való belépés mindig különleges élmény, de amit a legjobban szeretek az talán maga a kutatás, folyjék az új járatok után bent a barlangban, vagy új barlang után fent a felszínen. Az már csak hab a tortán, ha a kutatást a felfedezés öröme koronázza meg, amikor egy hosszan, néha évekig tartó munka és a kitartás meghozza gyümölcsét.
Czanek Balázs (1987), környezetmérnök, Bábolna, 2019 óta tagja a csapatnak
Leave A Comment