hekla_8929_06

Hekla (Forrás: www.volcanodiscovery.com)

A Föld működő vulkánjainak többsége jól meghatározható övezetekben található. Az egyik övezet a Csendes-óceán partjait öleli körbe, Észak-Amerikából kiindulva és 6-7000 méterre magasodva a dél-amerikai Andokban. Az ázsiai oldalon a vulkánok többsége a szárazföldeket kísérő szigetívekben csoportosul. Közös sajátosságuk: a robbanásos tevékenység, a törmelék túlsúlya a lávafolyással szemben. Kémiai összetételükben sok a szilícium, kevés a vas és magnézium. Az uralkodó kőzetanyagot éppen a dél-amerikai Andokról nevezték el andezitnek.

A vulkánok másik fő típusa viszont vasban gazdag, hígan folyó bazaltlávát produkál. Működésük többnyire nem jár nagy kitörésekkel. Közéjük tartoznak a kelet-afrikai tűzhányók, az óceánok mélyéről felnövő, Hawaii-típusú önálló vulkáni szigetek, valamint az óceánok mélyén, a hátságok örök sötétségében működő vulkánok, amelyek közül egyesek a tenger színe fölé is emelkedhetnek. E vulkáni szigetek egyike Izland. Izland szigete a vulkánosság klasszikus területe. Az Atlanti-óceán északi része a földtörténet harmadidőszakának elejétől kezdve (több mint 60 millió éve) rendkívüli vulkáni tevékenység színhelye volt. erről tanúskodnak Skócia, a Feröer-szigetek, Grönland, Svalbard és a Ferenc József-föld bazalttömegei is. A történelmi időkben a vulkánosság Izland szigetére korlátozódott, csupán a magas északon, Jan Mayen szigetén volt még jelentéktelen vulkáni kitörés. Svalbardon a melegforrások jelzik a mélyben lévő, félig kihűlt tömegeket. Maga Izland az évmilliók során egyre növekedett.

Izland szigetén ma a vulkánosság a déli és keleti területeken összpontosul. A dél-izlandi vulkáni terület szegélye nyugat felé a tengerbe nyúló övet formál. Ennek valamennyi vulkánját nem is ismerik, mert a Vatnajökull jégmezeje 8800 négyzetkilométernyi területet teljesen eltakar. Csak akkor döbbenek rá az izlandiak a jég alatt rejtőző tűz világára, amikor a láthatatlan vulkánok hirtelen kitörése egyszerre nagy tömegben olvasztja meg a jeget. Ilyenkor a zúgó áradat a tengerpartig tör előre, megsemmisítve minden útjába eső emberi létesítményt. Nem véletlen, hogy Jules Verne főhőse Izland szigetét választotta a Föld középpontjába teendő utazás kiindulópontjául.

Izland legismertebb vulkánja az 1447 méter magas Hekla. Kúpját láva és vulkáni por, tufa építi fel. 1104 óta mintegy 20 hatalmas lávaömlést zúdított a környező síkságokra. Az elmúlt századok legnagyobb kitörése 1845-ben volt, mikor a kirobbant vulkáni por Németország égboltozatát is elsötétítette. A XX. században már kialudtnak vélték, 1947. március 29-én reggel 7 órakor azonban minden előzetes jel nélkül heves robbanás kíséretében működni kezdett. Ez azért is meglepő volt, mert a vulkánok kitörését többnyire megelőzik különböző jelek. Így például az izlandi Trölladyngja 1862. évi kitörése előtt már évekkel, több mint 100 kilométeres körzetben megromlott a levegő a felszínre törő mérges gázok következtében, és ettől a madarak feltűnően nyugtalanok voltak.

A Hekla működése egy teljes évig tartott. Ez alatt a csúcsán egy új, 160 méter magasságú, 400 méter átmérőjű kráter keletkezett. Az állandó robbanások 500-600 méter magasra lökték a hatalmas kőzettömböket. A láva később már nem a főkráterből, hanem az alacsonyabban felnyíló mellékkráterekből ömlött. Legutolsó nagy kitörése 1970-ben volt.

Különösen katasztrofális volt Izland történetében a Laki-vulkán 1783. évi kitörése. A Laki a hasadékvulkánok közé tartozik, 25 kilométer hosszú hasadékán 12,5 köbkilométernyi láva ömlött ki és mintegy 3 köbkilométernyi laza vulkáni törmelék repült a magasba. Ez volt a történelmi idők legnagyobb hasadékvulkáni kitörése. A láva 500 négyzetkilométernyi területet borított el, a visszahulló vulkáni törmelék pedig nemcsak a szigetet, hanem a távoli környéket is befedte. Az eget hónapokon át porfelhő sötétítette el, és a rossz látási viszonyok miatt szüneteltetni kellett a halászatot, ami a legfőbb élelmiszerforrástól zárta el a lakosságot. A kitörés, az éhínség és a járvány a sziget lakosságát megtizedelte. Megsemmisült a szarvasmarha-állomány fele, a juhállomány 4/5-e és a lóállomány 3/4 része.

Az egész sziget a föld belső izzó anyagából szilárdult meg. Ennek válfajai között leggyakoribb a sötét színű bazalt. (Hozzá hasonló kőzetet hazánkban is ismerünk, belőle épül fel például a Badacsony és a Tapolcai-medence több vulkáni hegye.) A sötét színű bazaltsziklák komor hangulatot kölcsönöznek a tájnak. Gyakori azonban a vulkáni por lerakódásából keletkezett tufa, valamint a világos színű riolitláva is. A szigeten több mint 130 olyan vulkánt tartanak nyilván, amelyik a történelmi időben működött. A kráterek száma pedig több mint ezer.

Izlandon és közvetlen közelében az elmúlt évtizedek sem múltak el látványos vulkánkitörések nélkül. A modern technika, a film és a televízió révén az egész világ láthatta egy új vulkáni sziget – Surtsey – születését Izland partjainak közelében. 1973 januárjában pedig Heimaey szigeti Helgafjell vulkán temette be forró hamuval a tövében levő Vestmannaeyjar városkát.

(Dr. Juhász Árpád: Kék bolygó – 1984)