A régi városháza (Altes Rathaus) Bamberg egyik jelképe
Bamberg Bajorország északi részén fekszik a Regnitz folyó partján. Egyetemi város, püspöki székhely, kulturális központ. Középkori városmagja a világörökség része. A bambergi székesegyházat alapító II. Henrik német-római császár Gizella magyar királyné bátyja volt. Az összefonódó történelmi szálaknak köszönhető, hogy az első magyar királyi székhely, Esztergom közel három évtizede testvérvárosi kapcsolatot ápol Bamberggel. A város számtalan társadalmi eseménye között az egyik legnépszerűbb a kétévente megrendezendő Világörökség Futás, melyre minden alkalommal meghívást kapnak az Esztergomi Futóművek Amatőr Sportegyesület tagjai is.
Hét dombra épült, mégsem Róma
Eltelt újabb két év, eljött május első hétvégéje, pénteken korra reggeltől délutánig száguldunk Németország felé az autópályán, átlépjük a határt, elhagyjuk Ausztriát, többször keresztezzük a Dunát, magunk mögött hagyjuk Passau, Regensburg és Nürnberg városát, míg megérkezünk Felső-Frankföldre, Bambergbe. A 800 kilométeres út vége felé, miután már minden témát kiveséztünk, azon morfondírozunk, hogy ezer évvel ezelőtt vajon hogyan és mennyi idő alatt juthattak el ide egykori honfitársaink. Mert bizony gyakran jártak itt már akkor is, Szent István király innen választott feleséget, később pedig Árpád-házi Szent Erzsébet is élt a városban egy ideig.
A legkorábbi írásos emlék Bamberg városáról 902-ből származik, ekkor került a Babenberg család tulajdonába a mai dómhegyen álló 7. századi vár. A Babenbergek kihalása után a király kezébe került a birtok, de a család emléke a város nevében – bár kicsit másképp – fennmaradt az utókor számára.
A bambergi dóm
A város történetének jelentős alakja Henrik bajor herceg, Gizella királyné bátyja, akit 1002-ben koronáztak német királlyá, majd 12 évvel később német római császárrá. Ő alapította meg a bambergi egyházmegyét és építtetett a környező hét dombon hét templomot, köztük az első dómot, melyet 1012-ben szenteltek fel, és amelynek helyén áll ma a Szent Péter és Szent György-katedrális (bambergi dóm), benne a híres gótikus lovasszoborral, a rejtélyes bambergi lovassal, amely nagy valószínűség szerint István királyt ábrázolja.
II. Henrik idejében épült a Michaelsbergen a Szent Mihály bencés apátság is, amelynek parkjából csodás kilátás tárul a városra és a szomszédos dombon álló dómra is. Az ódon falak között idősek otthona működik, másik részén pedig kávézhatunk is.
Ha még ennél is szebb panorámára vágyunk, akkor még egy dombot kell megmásznunk és egy erdei gyalogtúrának is beillő sétát tennünk a régi várhoz, vagyis az Altenburghoz, amelynek a tornya is látogatható. A XII. században épült fellegvár eredetileg védelmi célokat szolgált, később püspöki rezidencia, sőt börtön is volt falai között. Mai formája a XV. században alakult ki, a közelmúltban újították fel turisztikai céllal.
Bamberg a magaslatokon álló, ég felé törő templomai miatt Prágához hasonlóan a „tornyok városa”, de az óváros zegzugos utcái, szobrokkal díszített kőhídjai és hangulatos sörfőzdéi miatt is gyakran keríti hatalmába „déjá vu-érzés” a cseh főváros ismerőit és rajongóit – nem meglepő tehát, hogy a hasonlóság testvérvárosi kapcsolatot is eredményezett.
Séta a múltban
A bambergi lovas szobra
Bamberg történelmi városmagja Németország legnagyobb eredeti formában megőrzött műemlék-településrésze, amely 1993-ban felkerült az UNESCO kulturális világörökségének listájára. A középkori hangulat ilyen eredményes megóvása az ötvenes években útjára indított, később Bambergi modellnek nevezett programnak köszönhető, melynek keretében minden épületnek egyedi figyelmet szentelve zajlott a rekonstrukció, így nem váltak nagybefektetők ingatlanfejlesztési álmainak martalékává a műemlékek.
Az óváros legismertebb épülete a gyors sodrású Regnitz folyón egy mesterséges szigetre épült 14. századi eredetű régi városháza, amely ma a Ludwig-gyűjteménynek és Európa egyik legnagyobb porcelánmúzeumának ad otthont. A sárgás színű fagerendákkal tagolt déli homlokzat, melyet két vaskos kőhíd köt össze a szárazfölddel, Bamberg egyik jelképe lett. A gótikus, illetve a XVIII. századi átépítésnek megfelelően barokk és rokokó stílusjegyeket hordozó épület keleti homlokzatán Johann Anwander allegorikus alakokat és épületelemeket ábrázoló freskója látható, melynek érdekességei az olyan háromdimenziós megoldások, mint például a fal síkjából kilógó angyalláb. A híd alatt a folyón vadvízi evezősök edzőpályája látható, bizonyos napokon őket is bámulhatják a turisták.
A folyó ívét követő girbegurba utcácskákból kiérve egyszer csak az E. T. A Hoffmann téren találjuk magunkat, a róla elnevezett színház előtt, ahol szobor is őrzi az író, zeneszerző, jogász, grafikus polihisztor emlékét, aki a XIX. században a bambergi udvari színház karmestere volt. Egykori lakása a teret határoló kis utcában áll, a ház falán tábla emlékeztet a híres lakóra.
Ha a másik irányba indulunk, előbb-utóbb egészen biztos belebotlunk Bamberg leghíresebb és legjellegzetesebb sörözőjébe, a legendás Schlenkerla füstölt sör otthonába. Ha éppen nem is állnak sört szürcsölgető tömegek az utcán, a különlegesen szép Fachwerkhaus (látszó fagerendás német ház) a zöldre mázolt ablakaival és ajtóival, arany cégérével biztosan szemet szúr.
A híres Schlenkerla söröző
Az épület helyén 1405-ben nyílt meg a Fogadó a Kék Oroszlánhoz, a mai formája a XVII. században alakult ki, jelenleg a Trum család hatodik generációja üzemelteti. A füstölt sör a legenda szerint egy tragikus véletlennek köszönhető. Valamikor a középkorban, ahogy az akkoriban gyakran megesett, tűzvész pusztított Bambergben, amelynek során alaposan megpörkölődött a sörfőzésre váró árpa. A sörfőző mester nem akarta, hogy kárba vesszen az értékes alapanyag, megfőzte hát annak rendje és módja szerint az italt, és milyen jól tette! Az elsőre idegen ízhatás furcsa érzését legyőzve remek nedűt kortyolgathatunk, különösen, ha azt a Schlenkerla talponálló részében egy kis ablak mögött tölgyfahordóból csapolják. Aki nem tud megbarátkozni a sörös korsóban a füstölt sonka aromájával, az további nyolc helyi sörfőzde kínálatából válogathat, melyben megtalálhatók a sima barna és a világos sörök is.
A középkori városrészt elhagyva egy másik város hangulatát, az olaszországi Velencét idéző részre érkezünk, amelyet „Klein Venedig” néven találhatunk meg az útikönyvekben. A folyóra épült színes házak közelében lévő kikötőből sétahajójáratok is indulnak, amelyre felülve nemcsak a környéket tekinthetjük meg, hanem átélhetjük a zsilipelés nem mindennapi élményét is.
Futás lázától izzik a város!
A Bambergi Világörökség Futást (Bamberger Weltkulturerbelauf) 2003 óta minden páratlan évben május első vasárnapján rendezik meg a város zegzugos utcáin és dombjain. Nem túlzás azt állítani, hogy ilyenkor minden bambergi kint van az utcákon, sőt még a leghosszabb táv, a félmaraton útvonalán, a központtól jóval kijjebb eső helyeken, az Altenburgnál és a folyóparti ligetekben is végig tapssal és kiabálással buzdítják még a legutolsóként beérkező futókat is. Ezen a vasárnapon megáll az élet, semmi nem számít, csak a 12 ezer futó, mindenki versenyez, vagy a versenyzőket ünnepli leírhatatlan inspiráló légkörben.
A futófesztivál délben indul az óvodások versenyeivel, majd következnek az iskolások futamai és a nagyközönség számára is meghirdetett versenyszámok. Először a 4,4 kilométeres verseny résztvevői rajtolnak a Markusplatzon, majd a 10,9 és 21,1 kilométeres távon dördül el a startpisztoly. A futók tömege 10-12 percen keresztül hömpölyög a rajtkapu alatt, amikor a mezőny vége elindul, az elsők már három kilométeren is túl vannak és haladnak a cél, a Maxplatz felé, közben útba ejtik az összes nevezetességet, többek között a Spezial sörfőzde füstölt sörös frissítőállomását is. A világ egyik legszebb és legjobb hangulatú futóeseménye óriási népszerűségnek örvend. A májusi versenyre előző októberben nyitják meg a nevezést és általában egy-két órán belül betelnek a rajthelyek.
Részlet a belvárosból
Az Esztergomi Futóművek ASE tagjaiként 2005-ben, a 2. Bambergi Világörökség Futáson vehettünk részt először a városvezetés meghívására, azóta minden alkalommal képviseltetjük magunkat kisebb-nagyobb létszámban, idén közel harmincan utaztunk ki. Esztergomon kívül Csehországból (Prága), Nagy-Britanniából (Bedford), Ausztriából (Feldkirchen, Villach) és Franciaországból (Rodez) érkeznek testvérvárosi küldöttségek, valamint Olaszországból és Lengyelországból is érkeznek csapatok, akik megismerhetik a bajor, illetve frank vendégszeretetet is. Hagyományosan pénteken estére érkezünk meg, ekkor vacsorával várják a futócsapatokat. Szombaton este Andreas Starke főpolgármester ad fogadást a delegációk számára a város valamely exkluzív helyszínén. Emlékezetes momentuma volt az egyik évekkel ezelőtti fogadásnak, amikor a rendezvény végén a város első embere öltönyben kerékpárra pattant, így gurult haza. A vasárnapi versenyt követően este közös búcsúvacsorán veszünk részt, majd másnap élményekkel teli utazunk haza és izgalommal várjuk a következő alkalmat.
Gábor Éva
(Lieber Tamás felvételeivel)
Leave A Comment