2003. december 7.

22kicsi

Stromboli híres lejtője, a Sciara del Fuoco

Közel egy évnyi „üzemzavar” után, ismét a tőle megszokott módon működik a Tirrén-tenger világítótornyának is nevezett Stromboli, Földünk egyik legaktívabb tűzhányója.

A Lipari-szigeteken – Szicíliától északra, Milazzo kikötőjétől kb. 30 km-re lévő, 926 méteres magasságba emelkedő szárazulat –, mint ahogy a szigetcsoport összes tagja, teljes egészében vulkáni működésnek köszönheti létrejöttét. Stromboli érdekessége többek között abban rejlik, hogy felépítménye valójában egy igen tekintélyes méretű tűzhányó. Ugyanis ha magasságát a tenger fenekén lévő talapzatától számítjuk, máris egy majd 3000 méteres vulkánnal van dolgunk.

Stromboli működéséről már az ókor nagy tudósa Arisztotelész is beszámolt, tőle tudjuk, pl., hogy a kor hajósai a Földközi-tenger világítótornyának is nevezték ezt a tűzhányót, mert folyamatos működésével – mely során szinte szabályos időközönként izzó lávafoszlányokat röpít a magasba – éjszaka kiváló tájékozódási pontként szolgált. Ez a megállapítás napjainkban is többé-kevésbé megállja a helyét. Persze előfordulnak kivételes esetek, amikor a lávakitörések rövidebb-hosszabb ideig szünetelnek. Ennek magyarázata leginkább a három vulkáni kráter valamelyikében, illetve a vulkán felszínén végbemenő változásokban keresendő. Az utolsó ilyen rendkívüli periódus 2002 decemberétől 2003. év november végéig tartott. Tavaly decemberben az történt ugyanis, hogy erős földrengések rázták meg a térséget, aminek következtében nagy kiterjedésű hasadékrendszer keletkezett a vulkán csúcsrégiójában és lejtőinek felsőbb szakaszán. A repedések mentén pedig majd egy éven át láva ömlött a felszínre, amit a vulkán híres tűzcsúszdája (Sciara del Fuoco) közvetlenül a tengerbe továbbított. A hasadékokon tehát lecsapolódott az az izzó kőzetmennyiség, de a vulkáni gázok jelentős része is, melyek különben a függőleges irányú kitörések következtében jutottak volna a felszínre.

25kicsi

Lejtőszögmérő

A folyamat megszűnését minden bizonnyal az okozta, hogy idővel a repedések a beleszilárdult magmától eltömődtek, s így a láva a gázok felhajtóerejének következtében ismét a kráteren keresztül ürül.

A Stromboli típusú tűzhányókra, így magára a névadóra is az jellemző, hogy kitöréseit általában 5-10 percenként produkálja. Pusztán ez a tény is önmagában elegendő ahhoz, hogy a hegy közkedvelt turistacélpont legyen. Évente több ezren látogatnak fel a csúcsra, hogy a kitöréseket, kedvező pozícióból, de biztonságos távolságból (a kráterek a csúcs alatti úgynevezett amfiteátrumban helyezkednek el) figyeljék. 2003-ban természetesen nem lehetett a csúcsra látogatni, mindössze 400 méterig engedték fel a túrázókat, de oda is csak vezető kíséretében. Vélhetően – bár egyelőre ez még nem történt meg – a jövő évi szezonra feloldják majd a tilalmat, így ismét felkereshető ez a pazar látványosság.

Érdi-Krausz Erika és Lieber Tamás