A kitörések hevességét az ilyen hatalmas lávablokkok (lávabombák) is alátámasztják
Az Olasz Vulkanológiai és Geofizikai Intézet, valamint a Cataniai Egyetem legújabb kutatása szerint a dél-olaszországi Vulcano kitörései egyáltalán nem olyan gyakoriak és nem is olyan erősek, mint ahogy azt korábban gondolták, illetve amit egy hasonló tulajdonságokkal bíró tűzhányótól várni lehetne.
A vulkán legutóbbi kitörése 1888 és 1890 között zajlott, és ha megvizsgáljuk az elmúlt ezer év kitöréseit, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy nagyjából 100-200 évenként követték egymást.
A kutatók szerint ez a gyakoriság, illetve a kitörések intenzitása is jóval a várható mennyiség, valamint erősségi szint alatt marad, tudniillik hatalmas felgyülemlett energiának kellene felszabadulni az ilyen típusú erupciók során.
A kutatás során olyan kristályokat vizsgáltak meg, amelyek az utóbbi ezer év vulkáni tevékenysége során kerültek felszínre. Ezek a kőzetek a magmakamrában lejátszódó folyamatokról adnak átfogó képet. Ezek alapján a vulkanológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a földkéreg alatt akár 20-25 kilométeres mélységben van a magma az idő nagy részében. Sőt, a kitörések között is itt helyezkedik el, csak a következő kitörést megelőző néhány évben indul el a felszín felé. Tehát a Vulcano alatti rendszer nagyrészt üres. Amikor a magma a mélyből megkezdi útját a felszín irányába, akkor az a felsőbb rétegekben lévő magmát is aktiválja, amelynek különben nincs a kitöréshez elegendő energiája.
Mindezek teljesen új megállapítások, amelyek jelentősége elsősorban vulkánkitörések előrejelzésében nyilvánul meg.
Vulcano egy nagyon alaposan szemmel tartott tűzhányó, éppen azért, mert eddig nagyon veszélyesnek tartották.
A jelenlegi kutatás viszont azt állapította meg, hogy a magma mozgásba lendülését évekkel később követi csak kitörés, így arra bőven van idő felkészülni.
Leave A Comment