SZANTORIN, EGY LEGENDA ÚJJÁSZÜLETÉSE

Szantorin (Forrás: Wikipedia)

„A valóság gyakran fölülmúlja a képzeletet” írja Robert Merle. Az Égei-tenger titokzatos gyöngyszeme. Szantorin (Théra) bronzkori pusztulása és az azt követő csapások a fantasztikum határát súrolják. Az ide látogató nem csupán Görögország legkülönösebb üdülőhelyére, hanem az Európai civilizáció egyik bölcsőjébe érkezik, arra a szigetre, melynek földje a mai napig megfejtetlen titkokat, megválaszolatlan kérdéseket rejt magában, amilyen például a híres hajdani civilizáció, Atlantisz legendája is.

Szantorin szigetéről először barátnőmtől hallottam. Különleges varázzsal beszélt a szigetről, pedig soha nem látta még azt saját szemével. A sors húzása, vagy talán fintora, hogy én eljuthattam ide, ő még nem, de ami késik, az nem múlik, legalábbis ezzel vigasztalom őt.

Fehér házak, kékre festett templomkupolák, vendégszerető emberek, hívogató tavernák, turistákat szállító szamarak, felvonó, fekete homok, vörös-bazalttufa kőzet, szikrázó napfény, sötétkék tenger. Ezek akár címszavak is lehetnének, de mindenképpen a valóságot tükrözik. Gyerekkori barátnőm Ili, ismerte Szantorinról „vallott nézeteimet” és talált egy viszonylag olcsó utat, amit persze kihasználtam.

Indulás előtt kiolvastam az útikönyvet, nézegettem a képeket, próbáltam elképzelni a helyszínt. A bicikli szállításának az ötlete is felmerült bennem – mivel a repülőn külön nem kellett volna érte fizetni –, de a magas hőmérséklet visszatartott a szállítástól. Mi van, ha nagyon meleg lesz a szigeten, hiszen július van, és talán bringát bérelni is lehetséges. A fő ok azonban az volt, hogy a járgányt problémás lett volna vidékről Ferihegyre juttatni.

Ferihegy II.-n az úti cél kiírása így szerepel: Théra. Mintha egy időutazásra készülnénk, a távoli bronzkorba. Ebben azért, mint majd meglátjuk, van is némi igazság.

Mielőtt repülőgépünk landolt volna, a gépmadár széles fordulót tett Szantorin felett. A kaldera belső sziklafalán jól kivehetők voltak a rétegződések, na meg az is, ahogy egy komphajó igyekezett a vulkán belsejében kialakított kikötője felé.

Élet a kráterperemen

Kedves, temperamentumos fiatal idegenvezető hölgy várt minket a reptéren, nem sokkal ezután pedig már a szálláson találtuk magunkat, amely Kamari városában rövid sétára van az Égei-tengertől, de ablakival természetesen a nagy kékségre néz. Még aznap délután „megvizsgáltuk” a tengert, amely apró köves fövennyel rendelkezik. A kövek mesés színűek, a fekete árnyalattól vörösbe áthajlóan egészen a hófehérig.

Szantorin, a Kükládok szigetcsoportjának egyik legdélebb fekvő tagja, Pireusztól (Athén kikötője) 130, Krétától 70 tengeri mérföldre fekszik. Területe légvonalban 18 km hosszú, szélessége 2-6 km között változik. A sziget fővárosa Fíra (Phíra), kikötője pedig Athiniosz. Szantorin jellegzetes félkör alakját egy a bronzkorban, időszámításunk előtt 1500 körül bekövetkezett gigantikus vulkánkitörésnek köszönheti, ami a kerek sziget középső részén egy 72 négyzetkilométeres, 300-400 méter mély kalderát alakított ki. A beomlott vulkáni kúp természetes kikötők tucatjait létrehozva, lehetővé tette a sziget későbbi jó megközelíthetőségét, ugyanakkor a kaldera peremére a sziget legjelentősebb városai települtek. Ilyen város a főváros Fíra, a festői Oia és Imerovigli.

A nyugati partot 150-300 méter mély szakadék övezi, szemben a lankás, és termékeny keleti területekkel. Itt találjuk Pirgosz, Emporio, Karterado, és Finikia városokat és Kamari, Perissza, Monolithosz fekete homokkal szegélyezett tengerpartjait. A sziget közepén, északról dél felé, a Megalo Vouno, Mikrosz Profitisz, Profitisz Iliász és Gavrilosz néhányszáz méteres mészkőhegyei terpeszkednek.

Szárazság és vízhiány

A klíma az Égei-tenger más tájaihoz hasonlóan meleg és száraz. Az égbolt nyaranta szinte mindig tiszta, csak a magasabb részeken fordul elő ködképződés. A májustól kezdődő igazi jó idő, 30-32 °C enyhe széllel kellemes közérzetet biztosít, ám az augusztusra 40 Celsius fölé emelkedő hőmérsékletet csupán a délutánonként előforduló szél (meltemi) segít elviselni. A száraz, csapadék nélküli nyarat, novembertől áprilisig esős időszak követi. Napi középhőmérséklet 11-15 °C körül van.

A sziget vízfolyásokban nem bővelkedik, ami méretéből és vulkáni jellegéből egyaránt következik. Három időszakos apró forrással találkozhatunk, amelyek csak a téli hónapokban működnek. A tenger vizét a repülőtérhez közeli sólépárlókban sótlanítják.

Az ivóvizet vásárolni kell. A lakosok mindennapos vízigényüket a téli esőzéskor lehullott csapadék gyűjtésével, és a szomszédos szigetekről hozott vízzel oldják meg. A nagyobb tározókon kívül minden család külön ciszternával is rendelkezik.

Lakosság a turizmus szolgálatában

A sziget 8 ezer fős görög lakosságot tudhat magáénak, ám ez a szám nyáron – javarészt a turizmusnak köszönhetően – 12 ezerre duzzad. Nem véletlen tehát, hogy Szantorin gazdasága a turizmusra és az ehhez kapcsolódó szolgáltató szektorra épül. De a mezőgazdaság, azon belül pedig a szőlőtermesztés is jelentősnek mondható. A szőlőtőkék nincsenek felkarózva, hanem a földhöz közel, kosár alakban helyezkednek el. A magas cukortartalmú szőlőből természetesen bort állítanak elő a jól felszerelt pincészetben. Az ízletes Vinsanto és Brusko borok mellett Szantorin különlegessége a speciális eljárással készülő Nichteri. (A hagyományosan éjszakai bornak nevezett ital titka a következő: a frissen szüretelt fürtöket egy nagy dézsába gyűjtik, majd megvárják, míg a saját súlya alatt préselődő szőlő levet ereszt. Az így keletkezett különleges tiszta must adja a zamatos bor alapanyagát.)

A teraszosan művelt földeken persze nemcsak szőlőt, hanem árpát, csicseri-borsót, fehér padlizsánt, pisztáciát és apró paradicsomot is termelnek. A hegyoldalakon gyakran láthatunk kecskéket, ezek tejéből készül a Chloronak nevezett sajt, de Fírában a meredek sziklás hegyoldalon, a felvonó mellett jelentékeny feladatot látnak el a turisták szállításában a szamarak is.

Szantorin ipara a néhol 30-40 méter vastag horzsakő (tajtékkő, habkő, dörzskő) kitermelésére korlátozódik. A vulkánikus eredetű anyag sok egyéb mellett jó szigetelő tulajdonságokkal is rendelkezik, ezért a beton alapanyagaként is jól hasznosítható, különösen a víz alatti építményeknél. (Például ezt alkalmazták a Szuezi csatorna építésénél is)

Múlt és jelen

A huszadik század közepéig Szantorin fejletlen gazdaságú, szegény szigetek közé tartozott. A gyakran 8-12 gyermekes családok több mint a fele a vulkáni tufába vájt barlanglakásokban tengette mindennapjait. Elektromos áram nem volt, a rossz minőségű földutakon csak szamárral tudtak közlekedni. Még az alapvető élelmiszerekből is behozatalra szorultak, nagy volt a munkanélküliség. A turisták megjelenése azonban gyökeresen megváltoztatta a helybéliek életét. Modern aszfaltozott utak, kikötők épültek, sőt hamarosan elkészült egy felvonó, és a sziget repülőtérre is szert tett. Az elmúlt negyven évben a jelentéktelen halászfalvakból nyüzsgő üdülőtelepek alakultak ki. Szantorin mára Görögország egyik szimbólumává, a turisták kedvelt célpontjává vált.

Fíra, a „templomok városa”

A közel 2000 lakosú Fírát (Phíra, Théra, Thíra) 1810-ben alapították Szkarosz egykori lakói, akik a Szkarosz hegy beomlása miatt néhány száz méterrel lejjebb költözve építették fel új fővárosukat. Település képe a sorozatos földrengések, és a háborúk miatt alaposan megváltozott. Az utóbbi negyven évben itt alakult ki Szantorin turistaközpontja. Új szállodák, kórház, posta, banki szolgáltatóházak sora épült a meredek kaldera oldalába. A turisták által leginkább látogatott helyek a kaldera belső peremén az ortodox és a katolikus templomok között fekszenek. Ezen a részen végigsétálva egyedül álló látványt nyújt a gigantikus méretű, fekete sziklafal és a tetejére épült apró, hófehér házak kontrasztja. A város egyik nevezetessége az 1827-ben épült Panagia Ipapati (gyertyaszentelő) ortodox katedrális. Látványos kristály-gyertyatartók, faragott oltárok, padok és a szép freskók miatt érdemes megtekinteni ezt a templomot.

A XVIII. században a velenceiek építették a „Szeplőtelen fogantatás” római katolikus templomot. Szantorin 410 kisebb és nagyobb kegyhely (templom) található. Ennek hagyománya abból ered, hogy amikor valaki egy hosszabb hajóútról épségben visszatért, hálából valamely szent tiszteletére templomot emeltetett. Ebből adódóan számos családi kegyhely: kápolna és templom található a szigeten. Magán Szantorin szigetén egyébként görög katolikus és római katolikus vallás dominál.

Görögország legszebb naplementéje

Oia a naplemente városa, ahová az emberek e csodás tüneményt megtekinteni érkeznek, sőt azt meg is tapsolják. A görögök úgy vélik, hogy Görögország legszebb naplementéje itt látható. Ebben a kérdésben sajnos nem tudok állást foglalni, de ez az állítás hihetőnek tűnik.

Nem csoda hát, ha este 6-8 óra tájt fényképezőgéppel és kamerákkal felfegyverzett turisták lepik el az utcákat, hogy lencsevégre kapják a város északi csücskénél látható jelenséget. A kalderában pedig hajók horgonyoznak, amelyekről szintén nézelődők hada várja a nap lenyugvását.

A vöröslő tenger

A Szantorinról szóló útikönyv utalást tesz az úgynevezett vörös partról. Olvashatjuk, hogy arrafelé nemcsak a partmenti kőzetek, hanem maga a tengervíz is vöröses színezetű. Önmagában már ez is elegendő ahhoz, hogy utánajárjunk a dolognak. (Erről a jelenségről egyébként még az idegenvezetőnk sem tudott felvilágosítással szolgálni.

A helyiek szerint a sziget legszebb fekvésű strandja található itt. Mintha egy óriás kiharapott volna a hegyből egy darabot, így a vörös hegyoldal könnyedén megmutatkozik. Hazaszállításra választok magamnak egy gyönyörű, vörös „habos” bazalttufát, aminek súlya kb. 1 kg.

A szállásunkra visszafelé a hajóutat választjuk. A vöröslő tengervizet Nea Kameni öbleiben leljük meg. A talányra a választ a természet adja meg, és az sokkal prózaibb, mint gondolnánk. A sziget utóvulkáni jellegéből adódik, hogy vas- és kéntartalmú források törnek fel a tenger mélyéből, és míg az előbbi vörös, az utóbbi sárga, a kettő együtt pedig sárgásvörös színt kölcsönöz a tengernek. Ráadásul a feltörő gázok révén, az olaszországi Vulcano partközeli vizeiben tapasztaltakhoz hasonlóan, itt is pezsgőfürdő várja a kalandos fürdőzésre vágyókat.

A látszólagos nyugalom szigete

Szantorin szigetén a vulkáni tevékenység ma sem ért véget. Mivel a mélyben lévő magmakamrák folyamatosan kapják a lávautánpótlást, nem meglepő, ha a kaldera közepén fekvő kis szigetek Nea Kameni és Palea Kameni napjainkban is aktív életet élnek. Bár a fősziget jelenleg pihen, a Közép-Olaszországban található Vezúvhoz hasonlóan, itt sem lehetünk biztosak abban, hogy a vulkán még hosszú időre nyugodt is marad. A térség szeizmológiailag aktív terület, amely bármikor működésbe is léphet.

Bár Szantorin Európa egyik, ha nem „a” leggyönyörűbb szigete, és az egyszerű turistának, ugyanolyan kellemes élményeket tud nyújtani, mint a geológusoknak, és általában a földrajzosoknak, nem szabad elfelednünk, hogy a szigetnek egy másik, kevésbé barátságos arca is van.

Takács Ilona

Szantorin nevének eredete

A görög eiréne szó békét jelent, Szent Iréneus (aki a sziget védőszentje) püspök és vértanú volt a II. században. Nevéhez fűződik az apostolok utódlása, hagyománya, az igazság hirdetése az egyházban, amelyet megőrzött, és hagyott az utókor számára.