Jellegzetes, rendezett észt porta

Jellegzetes, rendezett észt porta

Észtországban utazva, az autóbuszból nézve a hamisítatlan balti táj képe jelenik meg előttünk. Nagy kiterjedésű fenyvesek, vizenyős területek, szántók „suhannak” el mellettünk, s az olykor már-már egyhangúnak tűnő képet gondosan karbantartott emberi életterek; kicsiny falvak, farmok színesítik.

A kép persze csalóka, hiszen az érintetlen természetes tájnál nincs is változatosabb, még úgy sem, hogy a látványból szinte hiányoznak hegyek (az ország legmagasabb pontja a Suur Munamägi – Nagy Tojás-hegy, 318 m). A viszonylagos érintetlenség a kicsiny népsűrűségnek is betudható (az ország területe nagyjából fél Magyarországnyi – 45 226 km2 – míg lakossága csupán Budapest lakosságának hozzávetőleg felét teszi ki – 1 millió 313 ezer fő), de a sok tekintetben környezettudatos életvitelnek is.

A „természetes” és a „mesterséges” dilemmája

Észtország ipara és mezőgazdasága elenyésző, ám annál számottevőbb a szolgáltatási ágazat (ezen belül is elsősorban a banki és informatikai szektor) de fellendülőben van a turizmus szerepe is az ország gazdaságában. Az ország rendezettsége, a városok és lakóövezetek tisztasága, ápoltsága egyúttal finom átmenetet éreztet az épített környezet és a természetes táj között. Jóllehet elvétve még szembeötlenek a néhai szovjet építészet és városrendezés jellegzetességei (pl. blokkházak), de szerencsére a hagyományos balti építészet mind a városok, mind pedig a vidék arculatában ezt az egykoron mindenre ráerőltetett stílust egyre inkább háttérbe szorítja. A vidéki Észtország farmokra emlékeztető épületegyüttesei, precízen nyírt gyeppel, tavacskával szinte általánosnak mondható. A mesterséges és természetes kép közötti határok már-már elmosódnak, erre két hetes észtországi tartózkodásunk alatt minden nap rácsodálkoztunk.

Vízzel átitatva

A Peipsi-tó az ország legnagyobb állóvize, területében Oroszországgal osztozik

A Peipsi-tó az ország legnagyobb állóvize, területén Oroszországgal osztozik

 Az állam kicsiny területe ellenére bővelkedik a védett területekben (öt nemzeti parkot és tizenkettő természetvédelmi területet találunk, ezek összterülete is számottevő), amelyeknek legfőbb jellegzetességei a legutóbbi jégkorszak jégvájta, de idővel feltöltődött és elmocsarasodott sekély tavaiban kialakult lápvidékek. Az országban számos tó található és számottevő a folyóhálózat is (az alábbiakban ezt számokkal is igyekszem alátámasztani), ami természetesen kedvez a vizes élőhelyek létrejöttének. Így érthető, hogy miért borítják az ország egyötödét tőzeglápok.

Az ország legnagyobb folyója a Võrts-tóból Tartu városán a Peipsi-tóba tartó – 101 km hosszú Emajõgi (Anya-folyó) – míg a leghosszabb a Võhandu (162 km). Észtországban egy tanulmány szerint valamivel több, mint 2800 tó található, amelyből 1559 természetes eredetű. A legnagyobb tó a már említett, és 56%-ban Oroszország területén fekvő Peipsi-tó, területe 3555 km2 (viszonyításképp: a Balaton kiterjedése 592 km2), vízgyűjtőterülete 47 800 km2. Második helyen a Võrts-tó áll (kiterjedése 270 km2, vízgyűjtőterület nagysága 3374 km2). A kisebb vízfelületek száma megközelíti a 20 ezret. Észtország vizes élőhelyei közül 11 db nemzetközileg is jegyzett.

Az Endla lápvidéke

Észtország egyik lápos gyöngyszemét kétségkívül az 1985-ben alapított Endla Természetvédelmi Terület foglalja magában, amely a fővárostól, Tallinntól kb. 143 km-re délkeletre, míg a neves egyetemvárostól Tartutól, 72 km-re északnyugatra, a Jõgeva, Järva és Lääne-Viru megyék találkozásánál fekszik, mintegy 10 108 hektáron (összehasonlításképpen, a talán sokak által ismert székelyföldi Mohos-tőzegláp, „mindössze” 80 hektáron terül el).

DSCF0914

Tőzegrozmaring

Ahogy már fentebb is láthattuk, a tóvidék a legutolsó jégkorszakban keletkezett medencében terül el. A tőzegláp létrejöttéhez értelemszerűen az szükséges, hogy a terület állandóan, vagy az év nagy részében vízzel borított legyen. A megtelepedett, majd elpusztult moharétegekre újabb generációk telepednek, míg az elsüllyedt telepek víz alatt, vagyis levegőtől elzárva bomlanak le. Az úgynevezett tőzegesedés folyamán több méter vastagságú telepek jönnek létre. Ahol nem egybefüggő a növénytakaró, ott szabad vízfelületek (víztükrök) jelennek meg.

A lápvidék „főverőere” Észtország harmadik leghosszabb folyója, a négy megyét is átszelő, 135 km hosszú Põltsamaa. A folyót számos felszín alatti vízfolyás is táplálja, így medrében mindig elegendő víz van a lápvidék életben tartására, és áll a vízitúrázók rendelkezésére is.

A területen 6 nagyobb tó, és számtalan kisebb vízfelület található. A lápvidék jelentős kiterjedését legnagyobb tavának az Endlának adatai is igazolják; kiterjedése 286 hektár, legnagyobb mélysége 2,5 méter, míg partvonalának hossza meghaladja a 28 km-t. Az Endla-láp 461 növény (köztük 165 mohaféle) és 182 madárfajnak ad otthont (sok madár itt is költ, de a vándormadarak pihenőhelyéül is szolgál), és persze a kétéltűek és rovarok, valamint pókok száma sem elhanyagolható.

Az Endla megismerése

DSCF0943

Pallóra nemcsak a szabad vízfelület fölött, de a süppedős erdei talajon is szükség van

A terület információs központja Tooma településen található. A lápvidék megismerésére több, jól jelzett útvonal is kínálkozik. Talán a leglátványosabb, egy 8 km-es kört bejáró ösvény, amelynek kb. 1,5 km-es szakaszát fapallókon sétálva tehetjük meg. Ottjártunkkor, 2015 augusztusában a természetvédelmi terület fenntartója a pallórendszer karbantartását végezte, így bizonyos szakaszok le voltak zárva előlünk (persze ettől függetlenül végigügyeskedtünk a már cserére érett, korhadt deszkákon is). A botanikusok és madarászok paradicsomának tartott terület bővelkedik a látnivalókban, számos védett élőlény között igazi kuriózumok is akadnak, mint például a rovarfogyasztó kereklevelű harmatfű. Sajnos az Endla-tó partján álló 15 méteres madármegfigyelő torony is felújításra várt, erre már mi sem kíséreltük meg a feljutást, pedig minden bizonnyal pazar panoráma tárult volna elénk. A tavacskák felett futó fajárdák, hidak után erdei ösvényen halad az út, amelynek egy része a süppedős talaj miatt szintúgy deszkákkal, illetve fahánccsal borított. A tó partján kicsiny tisztás és csónakkikötő található, és egy kicsiny, bérelhető házikó is.

A visszaútra – bár jelzett ösvényről van szó – látszólag már nem jutott a fapallókból, így bizony mi is megtapasztalhattuk a mohos talaj rugózását, egyúttal bakancsaink vízállóságáról is meggyőződhettünk.

 

Lieber Tamás (BEBTE)

(A cikk szerkesztett változata az Élet és Tudomány folyóirat 2015/45. számában jelent meg)

 

 

IMG_20160123_0001Endla Természetvédelmi Terület (Endla looduskaitseala)

Alapítva: 1985

Ramsari listára (vizes élőhelyek védelmét garantáló egyezmény) való felvétel ideje: 1997

Terület: 10 108 hektár

E-mail: loodusegakoos@rmk.ee
Telefon +372 676 7532

Néhány jellegzetes itt megtalálható növény- és madárfaj

Tőzegáfonya  (Oxycoccus palustris)

Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

Erdeifenyő  (Pinus sylvestris)

Barázdabillegető (Motacilla alba)

Sárga billegető (Motacilla flava)

Közönséges tőzegrozmaring (Andromeda polifolia)

Kerceréce (Bucephala clangula)

Réti cankó (Tringa glareola)