A földrajzi nevek helyesírásának logikája

Balázs Géza

 

A FÖLDRAJZI NEVEK HELYESÍRÁSÁNAK LOGIKÁJA

(Megjelent A Földgömb folyóirat 2004/2. számában)

 

Az egyik térképen: Maconkai-időszakos-tározó, a másikon: Maconkai időszakos tároló. Vajon egy helyről van szó? Talán a turisták tájékozódását nem nehezíti meg, de parttalan vitáknak tág teret nyit a sokféle helyesírás és szóhasználat. Nem megtanulhatatlan, ám egyre kevesebben írják helyesen az alapvető földrajzi neveket: Budai-hegység és Mecsek hegység, sok változatban bukkan fel. Nyilvánvalóan a helyismeret, a földrajzi ismeretek hiánya érhető tetten a nevek egyre gyakoribb pontatlanságain: sokan nem tudják, hogy Bükfürdőnek nincs köze a Bükk hegységhez, Veresegyház nem Veresegyháza, Nagykőrös, de Körösök, Almásfüzitő rövid i-vel írandó, hiába mondják, hogy a t előtt az i mindig hosszú… Hangos olvastatásnál Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből Szabolcs-Szamár… megye lesz, egyetemi órán egy hallgató a Szeméremségről beszél Szerémség helyett… Szemérmetlenül helyesbítek, a hölgy a bokájáig elpirul. Talán föl kellene eleveníteni az „Ismerd meg hazádat!” mozgalmat.

De legalább a helynevek logikáját járjuk körül.

 

Létezik nem helyes, és van helyesírás. A hivatalos helyesírás Magyarországon 1832 óta az akadémiai helyesírás, vagyis az a helyesírás, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia időnként megállapít és jóváhagy. A magyar – tehát akadémiai – helyesírás nem törvény, mert nem az Országgyűlés határozza meg, nem jogszabály, mert nem minisztérium alkotja, hanem az Akadémia által ajánlott szabályzat. Eltérni tőle éppenséggel lehet, költőnek talán kötelező is, sőt ilyen tudattalan és olykor talán tudatos eltérés az újabban kialakuló „internet- vagy sms-helyesírás”.

A mai magyar akadémiai helyesírás nem új. 1984-ben lépett érvénybe a 11. kiadás. Azóta a 299. szabálypont egyike sem változott meg. Újabb kiadás nincs, csak „lenyomatok” vannak, amelyek példaanyagát igyekeznek frissíteni. 1984 előtt harminc évvel, tehát 1954-ben jelent meg az előző, vagyis a 10. akadémiai szabályzat. A következő, a 12. kiadásról ma még semmit se tudunk. Tény, hogy – különösen az informatikai társadalom következtében – egyre több a magyar helyesírásban az új, eddig szabályozatlan kérdés. A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságában vita kezdődött a helyesírás korszerűsítéséről, de ismerve a tudományos viták természetrajzát, ez el is fog tartani egy darabig.

A földrajzi nevek helyesírása szakmai helyesírás. Van külön szakmai helyesírása az orvostudománynak, a kémiának, a botanikának stb. A földrajzi nevek helyesírásának alapja az akadémiai helyesírás, teljes nevén A magyar helyesírás szabályai (Tizenegyedik kiadás, Akadémiai, Budapest, 1984.) című könyv (tudományos rövidítése: AkH. = Akadémiai helyesírás). A tulajdonnevek írásával a 154–201. pontok foglalkoznak, az idegen tulajdonnevekkel pedig a 207–211. pontok. (Ebben az írásban elsősorban a magyar tulajdonnevekkel foglalkozom, de ezek analógiájára kell írni a külföldi neveket is.) Abban a nyelvészek általában egyetértenek, hogy az egyébként közepesen nehéznek tekinthető magyar helyesírásban a külön- és az egybeírás, valamint a földrajzi nevek helyesírása a legbonyolultabb. (Az 1832. évi első szabályzatban még csak egyetlen pont foglalkozott a tulajdonnevek helyesírásával!) E bonyolultság miatt az AkH.-t kiegészítendő egy külön szabályzat is megjelent: Fábián Pál – Földi Ervin – Hőnyi Ede: A földrajzi nevek helyesírása (rövidítése: FNH., Akadémiai, Budapest, 1998.). E munkát véleményezte az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága, a Földrajz I. és II. Tudományos Bizottsága, valamint a Földművelésügyi Minisztériumban működő Földrajzinév-bizottság is. Ma tehát főként e két munka irányelvei alapján kell leírni a földrajzi neveket.

A földrajzi nevek helyesírásának bonyolultságát sok tényező okozza. Az egyik legfontosabb: hogy a köznév vajon már tulajdonnévvé vált-e.

A Bokor községben található pálinkafőzde megnevezése közszavakkal rendszerint:

• (a) bokori pálinkafőzde.

Lehet ennek a főzdének intézményszerű neve:

• (a) Bokori pálinkafőzde, Kis Pál pálinkafőzdéje.

Elképzelhető, hogy a bokori pálinkafőzde kifejezés egy intézményszerű létesítmény (rendezvényszerű esemény) előtagjává válik:

• Bokori pálinkafőzde fesztivál, esetleg: Bokori Pálinkafőzde Napok.

Meglehet, hogy a bokori pálinkafőzde egy Bokori nevű személy tulajdona, tehát a földrajzi megjelölés birtoklást fejez ki, akkor:

• Bokori-pálinkafőzde.

Meglehet, hogy már nincs meg a főzde, a neve határrésznévvé vált:

• Bokori pálinkafőzde dűlő.

És végül az is előfordulhat, hogy a névvel jelölt részlet helységrésznév lett, ekkor egybeírjuk:

• Bokorifőzde.

A szokásos földrajzinév-típusok (Csehország, Heves megye, Gödöllő, Munkácsy Mihály utca stb.) mellett a legkülönfélébb nyelvtani alakulatok előfordulhatnak:

• Urak asztala, Rétek alatt (szószerkezet), 

• Kenderáztató, Lófingató (összetett szó),

• Szent László Gimnázium, Kerepesi temető, Csősz torony (intézményszerű nevek),

• Fábiánsebestyén, Szabó Pál utca, Simon halála, Bem apó telep (személynevekből alakult különféle nevek).

További nehézséget jelent, hogy bizonyos földrajzi nevek több különféle típus összeolvadásából jöttek létre:

• Dél-afrikai Köztársaság.

Ebből a példasorból látható, hogy a bonyolultság mögött értelemtükröző (logikai) elvek, megfontolások vannak.

A természeti földrajzi nevek létrejöttét, egyre bonyolultabbá válását az FNH. (1998: 27.) következő táblázatban mutatja be:

A nyelvészek között is többen vannak, akik a földrajzi nevek helyesírásának szabályozását túlbonyolítottnak tartják. Nádasdy Ádám (A helyesírási ló. In: Ízlések és szabályok. Magvető, Budapest, 2003. 106.) ezt írja: „Lenyűgöző teljesítmény: két igénytelen elemecske, a nagybetűs írás és a kötőjel variálásával az esetek végtelen gazdagságát tudja előállítani [ti. a szabályzat, B. G.], mint egy Schönberg-zongoradarab. Itt nem az a kifogásom…, hogy ne volna a rendszer feszesen logikus és következetes, én készséggel elismerem, hogy premisszáiból kérlelhetetlenül következik egyrészt a Keleti-Sierra Madre-i, másrészt a csörnöc-herpenyői – de könyörgöm, minek? Mondjunk ki egy-két alapelvet – például: a rövid, egyszerű nevekhez közvetlenül ragasszuk az -i-t, s akkor kisbetűvel kezdjük, egyébként meg ragaszszuk a végződést kötőjellel, és hagyjuk magát a nevet változatlanul. Adjon a szabályzat sok példát, és aztán bízza az emberekre, nyomdászati műhelyekre, könyvkiadó dinasztiákra: ki hogy tartja tetszetősebbnek, szellősebbnek, érthetőbbnek.” Ma még nem tudható, hogy a lassan elkezdődő új helyesírási szabályozás az egyszerűsítés, vagy éppen ellenkezőleg a további bonyolítás felé indul-e el.

A földrajzi nevek helyesírásának alapvető elveit az AkH. szerint mutatjuk be:

1. Az egyelemű vagy egybeírt nevek helyesírásával általában kevés probléma adódik.

 

alapforma:                               -i képzős forma:

Pilis                                         pilisi

Újszeged                                 újszegedi

Dunakeszi                                dunakeszi

 

Az i-re végződő nevek -i képzős származékának végén csak egy i-t ejtünk és írunk (bár egyre inkább terjed a „dunakeszii”-típusú kiejtés).

2. A másik nagy csoportot a kötőjellel összekapcsolt, két- vagy háromtagú földrajzi nevek jelentik. Ezek helyesírásának megállapításakor figyelembe kell venni az összekapcsolt tagok (al)szófaját és ezek viszonyát. A szófaj leginkább tulajdonnév (Duna, József Attila) vagy földrajzi köznév, azaz földrajzi fogalmat jelölő főnév: óceán, tó, patak, hegy, völgy, domb, hágó, lapos, dűlő, sivatag; félsziget, öntözőcsatorna, holtág, fennsík, dombvidék, szőlőhegy, halastó.

 

Kezdjük először a kéttagú tulajdonnevekkel. Ezek típusai a következők:

 

közszói előtag + földrajzi köznév

alapforma:                               -i képzős forma:

Arany-patak                            arany-pataki

Holdvilág-árok             holdvilág-ároki v. -árki

 

tulajdonnévi előtag + földrajzi köznév

alapforma:                               -i képzős forma:

Csepel-sziget                           Csepel-szigeti

Szandaváralja-patak                Szandaváralja-pataki

Dunazug-hegység                     Dunazug-hegységi

 

A gyakori helyesírási vita ezekben a pontokban abból fakad, hogy a közszó és a tulajdonnév közötti különbség nem mindig dönthető el világosan. A Velencei-tó előtagját a szabályzat példája közszónak tartja, a Dunazug-ot tulajdonnévnek.

 

 

közszó + tulajdonnév

alapforma:                               -i képzős forma:

Holt-Tisza                               holt-tiszai

Nyugat-Dunántúl                     nyugat-dunántúli

Délkelet-Csehország                délkelet-csehországi

 

Az égtájak helyesírása a következő: észak, dél, kelet, nyugat, délkelet, északnyugat stb.

 

tulajdonnév + tulajdonnév

alapforma:                                -i képzős forma:

Som-Nagyberény                    som-nagyberényi

Győr-Moson-Sopron              győr-moson-soproni

Győr-Ménfőcsanak                 győr-ménfőcsanaki

Esztergom-Kertváros               esztergom-kertvárosi

 

Háromtagú földrajzi nevek esetében még nagyobb figyelemre van szükség. Ugyanis az -i képzős formákban az utótag kivételével a tulajdonnévi eredetű formák megőrzik nagybetűs alakjukat! Gyakori formájuk az, ha egy kételemű földrajzi név elé egy közszói előtag kerül:

 

közszói előtag + kételemű név

alapforma:                               -i képzős forma:

Rohonci-Arany-patak              rohonci-arany-pataki

Alcsi-Holt-Tisza                      alcsi-holt-tiszai

Belső-János-dűlő                     belső-János-dűlői

 

De bővülhet a kételemű név egy utótaggal is:

 

kételemű név + földrajzi köznév utótag

alapforma:                               -i képzős forma:

Arany-patak-völgy                  arany-patak-völgyi

Két-bükkfa-nyereg                  két-bükkfa-nyeregi

Holt-Tisza-berek                     holt-Tisza-bereki

Sebes-Körös-dűlő                   sebes-Körös-dűlői

Misa-réti-patak                       Misa-réti-pataki

 

Van még egy kiegészítő szabály is: nagykötőjellel kapcsoljuk össze a valamitől valameddig viszonyt kifejező tulajdonneveket:

alapforma:                               -i képzős forma:

Budapest–Bécs                       budapest–bécsi

Győr–Sopron–Ebenfurt           győr–sopron–ebenfurti

 

Persze, ha földrajzi köznév is járul az ilyen alakulathoz, azt ismét kiskötőjellel kapcsoljuk:

 

alapforma:                                            -i képzős forma:

Duna–Rajna–Majna-csatorna              Duna–Rajna–Majna-csatornai

 

Képzős formájukban némileg eltérnek ettől a következő alakulatok:

 

 

 

alapforma:                                           -i képzős forma:

Cseh–Morva-dombság                        cseh–morva-dombsági

Zala–Somogyi-határárok                     Zala–Somogyi-határároki

 

3. Történelmi és mai államnevekben, gazdasági földrajzi körzetnevekben minden tagot külön írunk.

alapforma:                                           -i (-beli) képzős forma:

Magyar Köztársaság                           magyar köztársasági

Egyesült Királyság                               egyesült királysági

Dél-afrikai Köztársaság                       dél-afrikai köztársasági

Római Birodalom                                római birodalmi

Osztrák–Magyar Monarchia                osztrák–magyar monarchiabeli

 

Az államrészek nevében kis kezdőbetűs elemeket (megye, járás, városkörnyék, bánság, grófság, terület stb.) különírjuk az előtte álló névrésztől. Ide tartozik az újfajta (és éppen ezért még nem szabályozott): régió, eurorégió, vonzáskörzet, térségközpont, kistérség stb. kifejezés is:

alapforma:                                           -i (-beli) képzős forma:

Budai járás                                          budai járási

Veszprémi városkörnyék                     veszprémi városkörnyék

 

Az -i képzős formákban kivételt teszünk az alapalakjukban nem -i képzősekkel:

alapforma:                                           -i (-beli) képzős forma:

Hajdú-Bihar megye                  Hajdú-Bihar megyei

New York állam                                  New York állami

Vác kistérség                                      Vác [váci] kistérségi 

Alpok–Adria eurorégió                        alpok–adriai eurorégió

 

A közterületek nevében a kis kezdőbetűs út, utca, tér, köz, híd stb. szót különírjuk az előtte álló névrésztől:

alapforma:                               -i képzős forma:

Váci út                                     Váci úti

Március 15. tér                        Március 15. téri

Erzsébet híd                             Erzsébet hídi

 

Ha a földrajzi névhez magyarázó céllal hozzákapcsolunk egy közszót, az nem válik a név részévé, tehát ezért különírjuk:

alapforma:                               -i képzős forma

Mátra hegység             Mátra hegységi

Kecskemét város                     Kecskemét városi

az olasz Alpok             az olasz alpokbeli

a lengyel Magas-Tátra  a lengyel magas-tátrai

 

Sokszor különírt szavakból álló jelölt tárgyas, jelölt határozós, jelölt birtokos jelzős, valamint névutós szerkezetek alkotnak földrajzi neveket. Ezekben a formákban is megtartjuk a nagybetűs kezdést és a különírást:

alapforma:                               -i képzős forma:

Duna mente                             Duna menti

Vác környéke                          Vác környéki

Felső-Marcal melléke              Felső-Marcal melléki

Duna–Tisza köze                     Duna–Tisza közi

 

Az ilyen nevek elé járuló köznevet is különírjuk – természetesen nagybetűvel:

alapforma:                               -i képzős forma:

Hosszú Csobod alja                 Hosszú Csobod alj(a)i

Külső Pesti út                          Külső Pesti úti

Régi Fóti út                              Régi Fóti úti

 

Ez volt az alaprendszer, a nyelvi-nyelvtani logika, lássuk ezek után a leggyakoribb földrajzi objektumokat, és ezek helyesírását. A helyesírási szabályzat ugyanis nem gyűjti ilyen csokorba az egyes névtípusokat!

 

Tájnevek: Kisalföld, Őrség, Göcsej, Kemeneshát, Belső-Somogy, Maros–Körös köze, Szatmári-síkság,

-i képzős származékok: kisalföldi, őrségi, göcseji, kemenesháti, belső-somogyi, Maros–Körös közi, szatmári-síksági.

 

Víznevek: Duna, Tisza, Galga, Sajó, Sebes-Körös, Lónyai-csatorna (folyók), Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó, Fertő tó (tavak), Bozót-patak, Csele-patak (patakok), Római-part (part),

-i képzős származékok: dunai, tiszai, galgai, sajói, sebes-körösi, lónyai-csatornai, balatoni, Velencei-tavi, Tisza-tavi, Fertő tavi, bozót-pataki, Csele-pataki, római-parti.

 

Barlangnevek: A barlang, cseppkőbarlang, forrásbarlang, jégbarlang, jegesbarlang, kútbarlang, nyelőbarlang, tavasbarlang stb. kötőjellel kapcsolandó. Pl.: Baradla-barlang, Béke-barlang, Aggteleki-barlang, Aggtelek–Domica-barlangrendszer, Pálvölgyi-cseppkőbarlang, Sátorkőpusztai-barlang, Pénzpataki-barlang, Pálvölgyi–Mátyáshegyi-barlangrendszer,

-i képzővel: Baradla-barlangi, béke-barlangi, aggteleki-barlangi, Aggtelek–Domica-barlangrendszeri, pálvölgyi-cseppkőbarlangi, sátorkőpusztai-barlangi, pénzpataki-barlangi, pálvölgyi–mátyáshegyi-barlangrendszeri.

Kétségtelen, hogy elterjedt és helyes a Mátyás-hegyi-barlang, Pál-völgyi-cseppkőbarlang, valamint Pénz-pataki-barlang-féle helyesírás is, amelynek megvan a maga, az eredeti földrajzi névből kiinduló indoka. De a barlangnév már külön („intézményszerű”) névtípust képez, tehát ajánlhatjuk az egybeírást. (A szabályzatok külön nem foglalkoznak a barlangnevekkel!)

 

Hegység- és dombságnevek: Cserhát, Cserehát, Pilis, Bükk, Mecsek – Keszthelyi-hegység, Zempléni-hegység, Északi-középhegység, Gödöllői-dombvidék, Gödöllő–Ceglédberceli-dombság,

-i képzős származékok: cserháti, csereháti, pilisi, bükki, mecseki – keszthelyi-hegységi, zempléni-hegységi, északi-középhegységi, gödöllői-dombvidéki, gödöllő–ceglédberceli-dombsági.

 

Hegynevek: Kab-hegy, Szent György-hegy, Gellért-hegy, Írott-kő, Csóványos, Kékes, Nagy-Milic, Dobogó-kő,

-i képzős származékok: Kab-hegyi, Szent György-hegyi, Gellért-hegyi, írott-kői, csóványosi, kékesi, nagy-milici, Dobogó-kői.

 

Ha azonban nem hegynév, hanem településnév, akkor a településnevek helyesírása szerint írjuk: Dobogókő, Gellérthegy.

Erre a következő mondatpéldával lehet utalni: Megmásztuk a Dobogó-kőt, s utána Dobogókőn üdültünk. Pistike gyermekkorában fölkerékpározott a (kötőjeles) Gellért-hegyre, s annyira megtetszett neki, hogy később felnőttként az (egybeírt) Gellérthegyen (mint városrészben) vett lakást.

 

Szigetnevek: Csepel-sziget, Duna-sziget, Szentendrei-sziget, Sólyom-sziget,

-i képzős változatok: Csepel-szigeti, Duna-szigeti, szentendrei-szigeti, sólyom-szigeti.

 

A nemzeti parkok nevei három fő típust alkotnak: Aggteleki Nemzeti Park, Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Duna–Ipoly Nemzeti Park,

-i képzős változatok: aggteleki nemzeti parki, Balaton-felvidéki nemzeti parki, Duna–Ipoly nemzeti parki.

 

Nem hivatalos nevek: Mivel a földrajzi nevek is alakulnak (változnak, rövidülnek stb.), számos új alakulattal is találkozunk. Pl. Köki (Kőbánya-Kispest vasútállomás), Lagyi (Lágymányos), Lizsé (Városliget), Balcsi (Balaton),

 

A földrajzi neveknek sajátos rövidítése is kialakult. Ezek egy része széles körben közismert, másokat csak helyi-intézményi szinten használják. Ilyen hivatalos névhasználatra pl.: RSD = Ráckevei–Soroksári-Duna. Vannak rövidítésváltozatok is (pl. Bp., B.-pest, Bpest). Néhány gyakori rövidítéstípus:

rövidítés:                                                                     -i képzős forma:

Bp. (= Budapest)                                                        bp.-i (=budapesti)

Mo. (= Magyarország)                                    mo.-i (magyarországi)

M. (= Miskolc)                                                           m.-i (=miskolci)

M.-Tátra (= Magas-Tátra)                                          m.-tátrai

Vas m. (= Vas megye)                                                Vas m.-i

B. A. Z. m. (Borsod-Abaúj- Zemplén megye)  B. A. Z. m.-i 

Szfv. (= Székesfehérvár)                                             Szfv.-i

Hmvh. (= Hódmezővásárhely)                                     Hmvh.-i

B.-almádi (= Balatonalmádi)                                        b.-almádi

 

Az égtájak nevének rövidítését – a kisbetűs teljes alak írásával szemben – nagybetűvel írjuk:

rövidítés:                                                                     -i képzővel:

É (= észak)                                                                 é.-i (= északi)

DNy (= délnyugat)                                                      dny.-i (= délnyugati)

D-Magyarország (= Dél- Magyarország)                     d-mo.-i (= dél-magyarországi)

 

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a földrajzi nevek helyesírásában az értelemtükröző (logikai) rend érvényesül, amely a külön- és egybeírás, valamint nagybetűzés és a kötőjelezés helyesírási eszközeivel mutatja meg az egyes földrajzinév-típusokat.

 

 

Irodalom:

A magyar helyesírás szabályai. Tizenegyedik kiadás. (Rövidítve: AkH.) – Akadémiai, Budapest, 1984. (valamint minden további lenyomat)

Balázs Géza: Magyar nyelvstratégia. – MTA, Budapest, 2001.

Fábián Pál – Földi Ervin – Hőnyi Ede: A földrajzi nevek helyesírása. (Rövidítve: FNH.) – Akadémiai, Budapest, 1998.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu